A hazai PLANTETHICS márka alapítója, Dénes Barbara és férje, Menyhárt Dávid nemrégiben saját kezűleg újították fel a Napsugár Üdülőszövetkezet egyik nyaralóját: a kétszintes, tetőtéri apartmanban minden megvan, ami egy békebeli családi vakációhoz kell. Hamisítatlan retró üdülőélmény Agárdon. Mutatjuk!
Barbi, hogyan kezdődött a Napsugár Retro Apartman története?
Pár évvel ezelőtt lehetőség nyílt Agárdon, az egykori üdülőszövetkezet területén megvásárolni a nyaralóingatlanokat: akkor találtunk rá erre a szuper adottságokkal rendelkező apartmanra az egyik épület második emeletén. Ez a lakrész egy nyugdíjas pár tulajdona volt, akik a nyolcvanas években a saját elképzeléseik szerint felújították, itt töltöttek minden nyarat a családdal. A vásárlást követően néhány évig egy idős családtagunk lakott benne. Szerettünk hozzá látogatóba menni, nézte, ahogy pingpongozunk, tollasozunk a kertben, lehetett együtt fürdeni, bográcsozni, jókat beszélgetni, bejártuk a környék barátságos nyaralóövezetét és újraélhettem a régi SZOT-üdülős emlékeimet.
A kedves rokon idén tavasszal elköltözött és ott álltunk a nyolcvanas évek erősen leharcolt, sötétbarna nyílászárói, farostlemez bútorai és használati tárgyai között. Eldöntöttük, hogy ebből most akkor csinálunk végre valami olyat, amilyenben mi is szívesen töltenénk a szabadidőnket. Felpattantunk a nosztalgiavonatra, előtört a sok kellemes gyerekkori emlék, a régi nyarak képi világa. Eldöntöttük, hogy ilyet szeretnénk! Legyen ez egy olyan retróapartman, ahol a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek tárgykultúrája, vidám színei összhangban lehetnek egymással.
Ehhez szerettük volna kortárs hazai alkotók munkáit kapcsolni, megmutatni, hogy az úgynevezett mid-century modern stílusban mennyi szépség, játékosság rejlik, milyen jól megfér egymás mellett az egykori és a mai design, ha az alapokat letisztulttá tesszük és engedjük élni a tárgyakat. A századközepi stílus olyan elemeit találtuk szimpatikusnak, mint az egybefüggő, világos közösségi terek, a nagy üvegfelületek, a kint és bent közötti határ elmosódása, a geometriai formák központi szerepe.
Hogyan zajlottak a munkálatok? Mindent saját kezűleg újítottatok fel?
Május elején láttunk neki a felújításnak: először el kellett döntsük, mi megy, mi marad, mi az, amit át tudunk alakítani úgy, hogy elérjük a kívánt hangulatot. Egy gyors villanyszerelői látogatástól eltekintve Dávid vállalta magára a villanyos és vizes munkákat. Eldöntöttük, hogy mindent magunk fogunk csinálni, nem várunk hónapokat a megfelelő szakemberre.
Felvetettem az ötletet Szép Éva barátnőmnek, az Evuska márka tervezőjének – akivel a CikkCakk Studióban is együtt alkotunk, sőt, a PLANTETHICS-en belül is vannak kooperációs termékeink –, hogy mi lenne, ha hárman látnánk neki a feladatoknak. Festettünk, mázoltunk, vakartuk a járólapokat és a fugákat, közben alakult a styling. Kicsit több, mint négy hét alatt el is készültünk.
Szerettünk volna egy fő motívumot, ami – a nevünkhöz hűen – hozza a napsugaras retró érzést, ezért festettem merész sárgára a sötétbarna konyhabútort és emiatt igazítottam a kiegészítőket is ehhez az élénk színhez. A konyhában megőriztük a harminc éves Karancs gáztűzhelyet, de a neonlámpát és a munkalapot lecseréltük. A fürdőből eltüntettük a pislákoló neonos, sötétbarna műanyag faliszekrényt és erős fényű spotlámpákat tettünk a helyükre. Ide, illetve az előszoba és a konyha falára is egy-egy nádkeretes tükör került. Mázlink volt a hófehér csempével: ahogy a konyhában, itt sem nyúltunk hozzá.
Az emeletre vezető lépcsőkön és a fenti hálókban meghagytuk a padlószőnyeget, amit alaposan kitisztítottuk. A tetőtér klasszikus lambériáját is megtartottuk. A kis hálóban a kinyitható kanapé még a nyugdíjas házaspártól maradt ránk, a velünk nagyjából egyidős belső textil a Velencei-tó nádasát mintázza. Míg innen sok mindent kiselejteztünk, a nagy hálószobában viszont minden maradt: a szuper üdülős franciaágy, az egyszemélyes futonágy, a szekrények.
Mi adja a hely retróságát? Milyen kincseket fedezhetünk fel itt?
Amikor nem Agárdon vagy a fővárosban dolgoztunk, egyfolytában bújtam a használt bútorokat, retró lakberendezési tárgyakat kínáló oldalakat és városi lelőhelyeket. Sok kedves emberrel ismerkedtem meg, miközben összevadásztam az eredeti, kanárisárga Szarvasi Lámpagyárban készült asztali lámpát, a két fa kócsagot (egyik a Retrohungarytől van, a másik a Múlt:kor – Otthontól), a kihúzható bükk étkezőasztalt a Gellért téri Sziklakápolnából hoztam, ahol kézműves foglalkozásokhoz használták és vastagon festékes volt.
Az étkező finom vonalú bükk székeit egy belvárosi fogászat selejtezte le, az erkélyen szintén bükk iskolaszékek vannak, a már nem gyártott IKEA kanapét pedig egy közelünkben lakó anyukától szereztük, az egyik májusi vihar előtt fél perccel tuszkoltuk be a kocsiba. A tévéasztalkát négy éve találtam a Garmada bolhapiacon, tökéletes állapotban van, az alján ott a MEO matrica is, kétezer forint volt és azóta várakozott a padláson, hogy a megfelelő helyre tehessük. Fura módon régen a nappaliban volt a mosógép és a konyhában volt egy kis hűtőszekrény: a mosógép most a konyhapult alá, a nappaliba pedig egy retró stílusú, vadiúj fagyasztós hűtő került.
Éva egyik alkalommal még a varrógépét is hozta, a konyhai kis függönyöket ott helyben készítette el: találtam egy IKEA-s kifutó terméket az asztalterítők között, ez adta az alapot. A maradék anyag sem veszett kárba – a csodaszép, megkötős párnahuzat a kis hálóban kapott helyet. Extra jófejség volt Évától, hogy csak nekünk, kézzel szitázta mosómedvés illusztrációját, sőt, a vászon faliképre (amin eredetileg a Balaton szerepelt) a Velencei-tavat is ráfestette. Örök hála!
A falakra a padlásunkról és a Cseritiből válogattam össze régi kenyérkosarakat, ezeket egészítettem ki retró hangulatú illusztrációkkal és fotókkal. A pasztellszínű gyapjúfonalakkal, csomókkal díszített jutaszőnyegek a nappaliban és a nagy hálóban is megjelennek, a párnákon, pokrócokon, ágytakarókon, képeken visszaköszön a konyha és a szarvasi lámpa kanárisárga színe. A konyhaszekrényben retró poharak és napsugaras GRÁNIT tálka lapul, ami szintén a régi nyarakat idézi.
Barbi, Te magad is egy hazai designmárka tervezője vagy, de nem csak Plantethics-darabokat találunk az apartmanban. Milyen egyéb más magyar márkák tárgyait találjuk itt?
A polcokon a pozsgás növények mellett Csaba Ágnes (CSAK) keramikustól, valamint a PLANTETHICS EARTH és REWOOD kollekciójából találhatók szépséges alkotások, az egyik kaspót pedig a SUSU keramika lányai készítették. Az étkezőasztalon egy kékes árnyalatú CSAK kerámiatálka idézi a tó vizét, a napsugarat pedig a szárított cickafark juttatja eszünkbe.
Miközben szépen alakultak a dolgok, Mezei Evus, az EVUS márka alkotója elkészítette a fakeretbe hímzett cégérünket: a kanárisárga nyugágyat a Velencei-tó partján, rajta régi vonalas füzetben gyakorolt gyerekkori kézírással a „napsugár retro apartman” felirat. Fel is került a nappaliban a kanapé fölé, ahol egy régi Velencei-tavi nyaralásra buzdító retróplakát másolata is díszeleg.
Szabad időpontokért és további információért keressétek fel az apartman hivatalos weboldalát. Érdemes sietni!
Fotók: Dénes Barbara
Montessori pedagógia építészeti szemmel | No Architects
Luxusparfümériák | TOP 5
