A mai Lengyelország területén, az Oder és a Visztula folyók között az ötödik században egy nyugati szláv törzs, a pomerániaiak éltek. A krakkói székhelyű Popiel márka a régészeti hagyatékuk mentén szeretné visszaemelni régiónk őseinek sokrétű tárgykultúráját a kortárs designba és lakberendezésbe. Mindezt a természettel és technológiával tökéletes összhangban: lebomló anyagból 3D nyomtatásban. A művészeti stúdió vezetőjét, Justyna Gorowskát kérdeztük!
A Popiel mellett gyakorló művész vagy. Mesélj nekünk egy kicsit a művészeti hátteredről!
Interdiszciplináris művész vagyok, aki az identitást keresi az éghajlati katasztrófa idején. Performanszokat, művészeti, oktatási kampányokat hozok létre a legújabb technológiák (3D, AR, VR) felhasználásával. 2019 óta pedig a Krakkói Képzőművészeti Akadémia Intermédia Tanszékének oktatójaként is dolgozom. Az értékeim nagyon erősen rezonálnak a munkámban: az elmúlt négy évben például a Wetmewild nevű alteregómként, egy szláv nimfaként valósítottam meg projektjeimet, aki a vízszennyezéssel kapcsolatos témákban lett egyfajta kalauz.
A Popiel célja, hogy a pomerániai kultúra új fejezetét teremtse meg. Mi keltette fel az érdeklődésedet ebben az ősi szláv történetben? Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal nem művészeti, hanem design projektbe fogsz?
A pomerániai kultúra iránti rajongásom akkor kezdődött, amikor a doktori disszertációmat írtam, amit a poznańi Városi Galériában rendezett kiállításon mutattam be. A diplomámban a szláv bestiáriummal foglalkoztam, különös tekintettel a vízi nimfákról szóló mítoszokra, és arra, hogy ez a téma hogyan válhat relevánssá a globális klímaválság idején. Ekkor kezdtem el együttműködni a Régészeti Múzeummal, amelytől arcurnákat kaptam a 3D-s szkenneléshez. Ezek a tárgyak aztán nagy népszerűségnek örvendtek, többek között azért is, mert számunkra, akik ma az egykori pomerániai területeken élünk, nagyon kevéssé ismert ez az ősi kultúra. Ebből jött az ötlet, hogy létrehozzak egy designmárkát, ami túlmutat az elit képzőművészeti közösségen, hogy szélesebb körben is megoszthassam a pomerániai örökséget.
Mi volt a legérdekesebb felfedezésed a kutatás során?
Az iskolában az ókori Görögországról és Egyiptomról tanultam, Közép-Európa ókoráról azonban nem esett szó. Többet tudok a Földközi-tenger körüli térség őstörténetéről, mint ahonnan származom és ahol élek, miközben a pomerániai kultúrából származó arcurnák világméretű jelenségnek számítanak: a halottakat olyan urnákban temették el, amik őket ábrázolják. Rendkívül megdöbbentett, hogy magukból a vázákon elhelyezett vésetekből és díszítésekből mennyi mindent megtudhatok róluk. A vésetek többek között az akkori ékszerekre és öltözködésre utalnak, de a napciklus, a hold megnyilvánulásaihoz kapcsolódó jeleneteket is ábrázoltak, animisztikus jeleneteket mutattak be – ezzel közelebb hozva minket a szellemi élethez, és az ember hihetetlen kötődését a természet ciklusaihoz.
A vázák hagyományos régészeti tárgyak 3D nyomtatott változatai, egy biológiailag lebomló anyagból előállítva. Miért választottad ezt a technikát és anyagot? Változtattál valamit az eredeti tárgyakon a tervezés során?
A kukoricakeményítő alapú bioműanyag 12 hét alatt bomlik le a speciálisan erre a célra készített komposztban, míg a “hagyományos” műanyag csak évszázadok alatt. Kézenfekvő volt tehát az anyagválasztás. Ami magát a formát illeti, úgy döntöttem, hogy háromdimenziós szkenneléseket készítek az egyes tárgyakról készült fényképekről, amiket aztán egy számítógépes program 3D modellé rak össze. Mivel ez a technika nem képes tökéletesen visszaadni az eredetit, egy digitális újraértelmezés születik. Így a tárgyak textúrája, bár analógnak tűnik, gyakran a program értelmezésének az eredménye.
Milyen visszajelzéseket kapsz, akár design rajongóktól, akár régészektől?
Volt alkalmam kiállítani a krakkói karácsonyi vásáron, ahol nagy érdeklődésnek örvendtek a darabok. Részben azért is, mert a kiállítói standomon elhelyeztem egy 3D nyomtatót, ami éppen egy vázát nyomtatott. A látogatók többsége először látta ezt a folyamatot, legtöbbüknek pedig a pomerániai kultúra régészeti tárgyai is újdonságként hatottak. Az egyetlen látogató, aki felismerte az urnákat, egy képzett régész volt, akivel kellemesen elbeszélgettem arról, hogy milyen keveset tudunk az örökségünkről, különösen a mai globalizált világban. Ami a design szakmát illeti, a Popiel felkeltette a népszerű magazinok figyelmét, a lódzi dizájnvásáron pedig elnyerte a “must-have” díjat.
Hogyan látod a márka jövőjét? Mik a terveid a továbbiakra?
A Popiel az elfeledett kultúra iránti nagy rajongásom eredménye, valamint egy recept a kiszámíthatatlan időkkel való megbirkózásra. Nap mint nap elkísér az utamon, és a saját tempójában fejlődik. Nemrégiben például két új modellt dobtam piacra. Nagyon szeretném azt is, ha a Popiel Lengyelországon kívül is megjelenne. Erre talán a jövő évi milánói designvásáron lesz lehetőség.
Popiel | Web | Facebook | Instagram
Fotók: Paweł Wyląg & Ake Zorn
Régi malomból családi otthon
A fenntartható gasztrovállalkozástól a magyar rizsig | Piqniq pakk – 2. rész
