Stanisław Lem Solaris című regényében Chris Kelvin pszichológusnak egy távoli bolygó, a Solaris felszíne felett lebegő űrállomáson játszódó különös kalandjait ismerhetjük meg. Most megmutatjuk, hogy a számos nyelvre lefordított mű milyen borítókkal jelent meg különböző országokban!
Stanisław Lem (1921–2006) a huszadik századi science fiction irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Eredetileg orvosnak készült, de tanulmányait nem fejezte be, így kutatósegédként dolgozott, szabadidejében pedig történeteket írt. 1951-ben adták ki az első kötetét, az Asztronautákat, ezután folyamatosan jelentek meg művei, többek között az Éden (1959), a Solaris (1961) és a Kiberiáda (1967). Számos kitüntetést kapott hazájában és külföldön, 1972-ben a Lengyel Tudományos Akadémia tagja lett, 1977-ben pedig Krakkó díszpolgárává avatták.
Leghíresebb regényében, az 1961-ben megjelent Solarisban a főhős, a pszichológus Chris Kelvin egy kutatóállomásra érkezik, amelynek feladata, hogy megfigyelje a Solaris bolygó felszínét borító intelligens képződmény, az „óceán” viselkedését. Az emberek számára hosszú évtizedek kutatásai után a Solaris már ismerős, bár továbbra is megmagyarázhatatlan bolygónak számít. Az egyik kísérlet után, amelynek célja a kapcsolatfelvétel volt, az „óceán” a tudósok elméjéből kivont emlékeket kezd el előidézni, ezzel az őrület határára sodorva őket. Távol a Földtől, a kozmikus űr közepén Kelvin és kollégái végül saját magukkal kell, hogy szembesüljenek: „Elindulunk a Kozmoszba, mindenre felkészülve – magányosságra, harcra, szenvedésre, halálra. Szerénységből nem mondjuk ki hangosan, de remek fiúknak tartjuk magunkat. Aztán beugrik valami meglepetés, és rögtön kiderül, hogy a fene nagy elszántság csak póz volt. Nem a Kozmoszt akarjuk mi meghódítani, öregem, csak a Földet akarjuk kiterjeszteni a mindenség határáig. Az egyik bolygó legyen sivatag, mint a Szahara, a másik jeges, mint a sarkvidék, vagy trópusi, mint a brazíliai dzsungel. Nemes lelkűek és humánusak vagyunk, nem akarunk más fajokat leigázni, csak átadni nekik az értékeinket, és cserébe átvenni az övéiket. Mert mi vagyunk a szent Kapcsolat lovagjai! Hát ez is hazugság. Nem keresünk mi mást, csak embereket. Nyavalyát kellenek nekünk másfajta világok. Tükröket akarunk! Mihez kezdenénk másfajta világokkal? Elég nekünk a magunké, az is a torkunkon akadt. Saját eszményített képünket keressük: az egyik bolygón legyen a miénknél fejlettebb civilizáció, a másikon a mi primitív múltunk hasonmása. Csakhogy a tükörből olyasmi néz vissza, amit nem fogadunk el, amit kikérünk magunknak.”
A regényt rövid időn belül számos nyelvre lefordították, Lem pedig az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi-szerző lett a világon. A Solaris népszerűségéhez annak megfilmesítése is hozzájárult: 1972-ben Andrej Tarkovszkij vitte vászonra, a 2002-es amerikai változatban pedig George Clooney volt az egyik főszereplő.
A könyvborítók a kozmoszt, a bolygót, az óceánt, illetve alkalmanként az ezzel szemben álló magányos embert ábrázolják valamilyen formában. Ugyanakkor míg az 1960-as, 1970-es éveket a hallucinogén, burjánzó, vagy elvontabb víziók jellemzik, addig az újabb kiadásokon letisztultabb formavilággal találkozhatunk.
Egy regény, huszonegy nyelv, harminchét könyvborító. Neked melyik a kedvenced?
A könyv+borítók sorozatban közép-kelet-európai irodalmi klasszikusoknak a világ különböző országaiban megjelent borítóit mutatjuk be.
Borítóterv: Molnár Roland
Az idézethez felhasznált forrás: Stanisław Lem: Solaris. Európa Kiadó, 1968. Fordította: Murányi Beatrix
Női vállalkozókat támogat a Visa
Város és természet metszetében
