Meglepő új köntöst kapott egy román kori templom a franciaországi Deux-Sèvres megyében. Mathieu Lehanneur egy olyan építészeti gesztust emelt be a vallási térbe, ami kétségtelenül mérföldkövet jelent a szakrális művek kortárs tendenciáiban.
Mathieu Lehanneur a nemzetközi design élvonalába tartozik, látványos projektjei a terméktervezés, az építészet, a kézművesség és a technológia, illetve a tudomány területeit mossák össze. Tervezői hitvallása, hogy az igazán egyedülálló alkotások álom és tudomány, transzcendencia és intellegiencia, fizikai és szellemi szféra határán születhetnek.
Mathieu a St Hilaire templom kórusát egymásra rakott márványrétegekkel alakította át. A hullámzó hatású fehér márvány egy homogén ásványi tömböt alkot, ami az alapkőzet üledékképződését idézi. A koncepciót maga a hely topológiája ihlette, ahol ez az új kivájt struktúra, mint egy földbe süllyesztett “doboz” ágyazódik a környezetébe. A projekt a fokozatos felfedezés és a földbe való gyökerezés érzésével dolgozik, és a mélyebb rétegek megismerésére invitálja az odalátogató közösséget: „A fejemben ez a megalkotott ‘doboz’ úgy süllyedt a földbe, mintha egy láthatatlan, talán isteni kéz nyomta volna le, feltárva a hely geológiáját, a masszív ásványi forma látható aspektusát: nem utólagos hozzákapcsolásnak tűnik, hanem mintha már a templom építése előtt is itt lett volna” – nyilatkozta az alkotó.
Az építészeti beavatkozás első ránézésre merőben eltér a templomok megszokott esztétikájától, és nyíltan kortársnak hat, végeredményben mégis szerves egésszé olvad össze a látvány: nem akarja teljesen átírni a templom hangulatát és jelentőségét, csak új rétegekkel akarja bővíteni. A parametrikus designra hajazó geológiai mintázatok a román geometria tökéletességét hivatottak kiemelni. Az összhatást a hasonló kialakítású keresztelőkápolna teszi teljessé, aminek belsejében a templom alatt csordogáló patak vize látszik, ami tovább hangsúlyozza a vallási építmény és természeti környezete kapcsolatát.