Idén májusban ünnepelné századik születésnapját a két éve elhunyt festőművész, Reigl Judit, aki jelenleg a kortárs magyar festészet külföldön is legismertebb és legelismertebb alakja. Képeit ma már a világ legnagyobb múzeumainak gyűjteményeiben őrzik, pedig pályaíve korántsem volt szokványos, a világ nagy része csak idős korára ismerte meg a nevét.
Reigl Judit 1923. május 1-jén született Kapuváron. Egy több mint egy évtizeddel ezelőtt készült videóinterjúban azt mesélte, hogy a család visszaemlékezése szerint már háromévesen kinyilatkoztatta előttük, hogy festő lesz, az viszont már egészen biztos, hogy tizenegy éves korától tudatosan művésznek készült. Ám mivel igen szűkös körülmények között éltek szüleivel, nemigen jutott pénz festékekre és egyéb eszközökre, így először a szomszédtól kapott agyaggal kísérletezett. Innen már egyértelműen a Képzőművészeti Főiskolára vezetett az útja, ahol, ahogy ő mondta, „a teljes káoszból azt csinálhatott az ember, amit akart.” 1941 és 1945 között tanult itt Szőnyi István vezetése mellett, többek között Hantai Simon is az évfolyamtársa volt, akivel később élethosszig tartó barátságot ápolt.
1946-tól két évet töltött ösztöndíjjal Rómában, ahol a kevéske apanázsát kiegészítendő portrékat festett teraszokon ülve a helyiekről és a turistákról, és stoppolással járta be az országot. A hazatérést pokoljárásként élte meg: Rákosi, Gerő és Sztálin képmásait kellett festenie, így 1950-ben végleg elhagyta az országot, Franciaországba költözött, ahol élete végéig élt. Nem volt egyszerű disszidálnia sem, a kilencedik szökési kísérlet után tudott végül átmenekülni a szabad világba, egy a határt lezáró szögesdrót kerítésre fektetett létrán keresztül.
Egy új élet
Párizsban aztán Hantai barátsága segített neki elindulni, ugyanis ő mutatta be André Bretonnak, aki azonnal meghívta a szürrealisták közé, miután beleszeretett Reigl Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent (1950) című alkotásába. Ezt a festményt végül oda is ajándékozta a francia művésznek. A költő a művet haláláig megtartotta, majd a hagyatékából rendezett árverésen a párizsi Pompidou Központ vásárolta meg, azóta ott látható. Breton nyitotta meg a művész első önálló kiállítását Párizsban 1954-ben, az itt szereplő nagy méretű művek többsége a szürrealista automatikus írás (écriture automatique) módszerével készült. Ebben az időszakban készült életműve egyik legértékesebb darabja, a Hasonlíthatatlan gyönyör (1952–1953), amely értékét 2010-ben, hazai bemutatásakor 135 millió forintra becsülték. Nem töltött azonban sok időt végül a szürrealisták között, 1957-ben szakított velük. Nem érezte a saját útjának, mindig is öntörvényű volt, nem akart megalkudni, így többé egy művészeti csoporthoz sem csatlakozott.
Valami ösztönösebbet keresett, így jutott el a gesztusfestészethez, amely kapcsán 1955 és 1965 között megalkotta máig legfontosabb sorozatait, többek között a legismertebbet, Robbanás címmel. A korai éveiben még egyesével elnevezte a festményeit, később azonban kizárólag az egyes szériák kaptak nevet. A Robbanás képei Jackson Pollock mellé emelték, alkotási stílusa is hasonlóan energikus: Reigl zenére dolgozott, szinte táncolt munka közben, és így „dobálta” a festéket a vászonra, amit ipari festékből és lenolajból kevert, ecsetet nem használt, hanem kézzel és különböző fémeszközökkel simította el az anyagot. „Avec les bras grand ouverts” („Szélesre tárt karokkal”) – így jellemezte saját munkamódszerét. Fokozatosan jutott el a ma már védjegyének számító absztrakt expresszionista stílushoz. 1960-ban egy Párizs melletti kis faluba, Marcoussis-ba költözött, ahol bár rendületlenül dolgozott, mégis egyre inkább a feledés homálya vette körül.
Késői virágzás
Bár sosem érdekelte a hírnév, élete utolsó évtizedeiben a 20. század nagy művészei közé emelték. Karrierjében az igazi áttörést az hozta, amikor a neves magyar galériatulajdonos, Makláry Kálmán foglalkozni kezdett vele. Korábban nagyon kevés művét tudta sikeresen értékesíteni, ám ez megfordult, miután Makláry közbenjárásával 2005-ben a budapesti Műcsarnokban rendeztek számára egy nagyszabású tárlatot. Ezt követően üstökösként ívelt fel a pályája, ma már a világ legfontosabb magán- és közgyűjteményeiben találkozhatunk a festményeivel, többek között a New York-i Metropolitan Múzeumban (Met), a szintén New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA), a londoni Tate Modernben és a párizsi Pompidou Központban. Szülőhazájában pedig poszthumusz is sorra dönti az eladási rekordokat.
Reigl Judit kilencvenhét éves korában 2020. augusztus 7-én, egy Marcoussis melletti idősotthonban hunyt el. Idén október 4-én a Műcsarnokban nyílik nagyszabású kiállítása, emellett Berlinben és Párizsban is egy-egy tárlattal emlékeznek meg 100. születésnapjáról. A Műcsarnokban eddig lappangó műveket és számos jelentős külföldi gyűjteményből kölcsönzött alkotást is láthatunk majd a gigantikus, 1700 négyzetméteres térben.
Forrás: 1, 2, 3
Nyitókép: Reigl Judit: Robbanás, 1956. Olaj, vászon, 107,5×171 cm, New York, JRZA Trust
Kerámiakollekció a festészet nyelvén
Ilyen látványos lesz a következő világkiállítás cseh pavilonja
