A fiatal Margaret Ann Dowling az ír kormány Európai Orientációs Program nevű kezdeményezése révén érkezett Magyarországra azzal a céllal, hogy segítse az ír márkák külföldi építését. “Az interjún megkérdezték tőlem: Belgium, Spanyolország vagy Magyarország?” – emlékszik vissza. Miután gyerekkorában Belgiumban élt, és Spanyolország sem érdekelte különösebben, azt a helyet választotta, amelyet egyáltalán nem ismert: Magyarországot. 1992. november 8-án kezdte meg a programot Pásztón, ahol mély kulturális sokkot élt át. “Városi lány voltam. Ez mindenképpen meglepetés volt. Csirkék az úton!” – emlékszik vissza. De ez nem akadályozta meg abban, hogy a következő közel harminc évet Kelet-Közép-Európában, főként Magyarországon töltse. Vele készült interjúnkban a régió, és azon belül Magyarország utóbbi két évtizedéről kérdeztük, a hangsúlyt a kulturális identitás felölelése és a gazdasági fejlődés kapcsolatára helyezve. Az interjú nyomtatásban a Hype&Hyper 2021/1. számában jelent meg.
Miután Margaret Ann a régió három országában is élt és dolgozott, megérti az országok közötti különbségeket. Lengyelországban és Csehországban a Hubert Burda Media megbízásában is dolgozott, majd Magyarországon olyan médiavállalatoknál töltött éveket, mint a Budapest Business Journal, a Sanoma Media Budapest és a Marquard Media Hungary. Nemrégiben a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem márka- és üzletfejlesztési vezetője lett. Margaret Ann nemcsak a régió gazdasági működését ismerte meg, hanem a közép-európai régió országainak eltérő gondolkodásmódját is. Különösen Lengyelországban és Magyarországon, ahol ideje nagy részét töltötte.
H&H: Mike O’Sullivan közgazdász nemrégiben kijelentette, hogy a globalizáció kora lejárt. Szerinte mostantól az országok nem elsősorban a földrajzi elhelyezkedés, hanem a közös értékrendjük alapján fognak szövetségeket kötni. Ön szerint a kelet-közép-európai régiót összeköti egy olyan közös értékrend, amelyre építhetünk?
M. A. D.: Két válaszom is van erre a kérdésre. A közös történelem és múlt természetesen nyomot hagyott a közép-európai gondolkodásmódban, ami arra ösztönzi az embereket, hogy egységként tekintsenek a régióra. Bizonyos értelemben ez stratégiailag, és talán politikailag is nyilvánvaló lehet. Az üzleti siker azonban a differenciálódás felismeréséből fakad, különösen azért, mert a saját kreatív természetünkről való egyéni gondolkodás segíthet az egyes országok gazdaságának építésében.
Ha meg akarjuk különböztetni, és a saját kulturális értékeinkre alapozva akarjuk felépíteni a társadalmunkat, akkor meg kell értenünk, hogy miben különbözünk. Meg kell értenünk, és ki kell használnunk azokat az erősségeinket, amelyekkel más országokhoz képest rendelkezünk. Különösen igaz ez az innováció és a tervezés területén.
Az embereknek meg kell érteniük a saját kultúrájukat, és gondoskodniuk kell arról, hogy az országukban rejlő kulturális értékeket megosszák a következő generációval. Mivel sok időt töltöttem Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon, szubjektív véleményem szerint jelentős különbség van az emberek gondolkodásmódja és bizonyos dolgokhoz való hozzáállása között, üzleti és kulturális szempontból egyaránt.
Mondhatjuk, hogy ennek a kulturális identitásnak a felfedezése és kihasználása lehet az üzleti siker, vagy tágabb összefüggésben egy ország sikerének a kulcsa?
Úgy gondolom, hogy a kulturális identitás koncepciójának kialakítása nagyon fontos a szellemi tulajdon megteremtése és annak megértése szempontjából, hogy mi az, amit a többi tervezőtől megkülönböztetve hozunk a tervezési térbe. Ez nagyon is alapvető része lenne annak, hogy kilépjünk az árucikkek területéről a márkák gondolatába, és létrehozzunk valamit, ami mögöttes tervezési értékkel bír, ami túlmutat a termék vagy szolgáltatás puszta árucikk jellegén. Mindig lesz valaki, aki olcsóbban dolgozik. De a kérdés az, hogy lesz-e valaki, aki jobban? Ha megértjük, hogy egy országként mi a márkaértékünk, és mi a megkülönböztető jegyünk az ország jövőbeli céljai vagy a tervezés jövője szempontjából, akkor hatékonyan tudjuk pozícionálni magunkat. Ismerni kell a kívánt értékrendet, és azt, hogy az egyes országok hogyan képviselik azokat az egyedi tulajdonságaikat, amelyek megkülönböztetik őket.
Tapasztalatai és rálátása alapján hol tartanak jelenleg a térség országai ebben az önmeghatározási folyamatban, és milyen hatással van ez a piacra?
Ez az adott ország piaci méretétől is függ. A lengyelekkel kezdve, ők lényegében egy olyan ökoszisztémában élnek, amely tisztán hazai. Nem szükséges feltétlenül a turizmusra támaszkodniuk, a piaci méretük lehetővé teszi, hogy a belső gazdaságukra koncentráljanak. Nem kell annyira aggódniuk amiatt, hogy miként vélekednek róluk, tudnak lengyelek lenni kizárólag lengyel célokra.
A csehek esetében azt látom, hogy nagyon is tisztában vannak a természetükkel, a művészetekhez való hozzáállásukkal, és azzal, hogy a fontosságukat tekintve hogyan pozícionálják a vállalkozásokat. Emellett igen nagyfokú kulturális tudatossággal és büszkeséggel rendelkeznek, ami talán annak köszönhető, hogy a Cseh Köztársaságot Közép-Európában az egyik legjobb turisztikai célpontként tartják számon. Ha valaki például Ázsiából utazik errefelé, akkor Párizs, London és Bécs után Prágát veszi célba.
A magyar piac dinamikáját tekintve jól teljesít Magyarországon, ami azt jelenti, hogy egy vállalat bármely más piacra is terjeszkedhet, és remekül teljesíthet, mert már az itteni túlélés is nagyfokú kitartást, leleményességet és innovációt igényel. Ha ugyanazt a mércét bármely más piacon alkalmazod, ahol ez könnyebb, azaz a belépési korlátok alacsonyabbak és a piac mérete nagyobb, akkor nagyon jól fogsz teljesíteni. A magyarok tehát büszkék lehetnek az eredményeikre.
Ha visszagondolunk a 90-es évekre, sokkal nehezebb volt meggyőzni az embereket arról, hogy Lengyelországban fektessenek be, mert az ország egyszerűen nem volt túl barátságos hely. A bürokrácia akkor is és ma is rendkívül bonyolult és sok más kérdés is megnehezítette a helyzetet. Ennek ellenére Lengyelországot a piac mérete miatt nagy lehetőségnek tekintették, de Magyarországra azért érkezett lényegesen több külföldi befektetés, mert itt jóval kellemesebb volt üzletelni.
Most az a kérdés, hogy ez mennyire zavarta meg a természetes magyar innováció igényét? Azaz, ha kevesebb közvetlen külföldi befektetés lett volna akkoriban, akkor Magyarország önállóbbá és magabiztosabbá vált volna a saját innovációs módszereiben? Szerintem a lengyel gazdaságnak 10-15 éve volt arra, hogy kitalálja, mit jelent lengyel vállalkozónak lenni, de Magyarországon olyan nagy mennyiségű közvetlen külföldi tőke érkezett, hogy a vállalkozói lét kevésbé volt sürgető igény, mert a ’90-es évek eleje és a 2000-es évek eleje között nagyon sokan dolgoztak nemzetközi cégeknek. Azt hiszem, ennek az időszaknak az volt az előnye, hogy nagy volt a kulturális sokszínűség az üzleti ökoszisztémában és ennek máig tartó hatása van.
Hogyan változott a régió az elmúlt években? Beszélhetünk-e gyors gazdasági növekedésről, illetve számíthatunk-e rá a közeljövőben?
Úgy gondolom, hogy a lengyelek megerősítették pozíciójukat, különösen az e-kereskedelemben. Ők voltak az elsők a mobilfizetés terén is, nagyon erősek a call centerek és a megosztott szolgáltató központok (SSC) terén. Ők a legnagyobb piac Közép-Európában: a piac méretéből adódóan komoly figyelmet tudnak magunkra vonni. Mindenki velük akar kereskedni. Az önreklámozásban is jeleskednek, sokkal jobban, mint a magyarok.
Úgy vélem, hogy Magyarország még mindig jelentős kiaknázatlan lehetőségekkel rendelkezik, és azon kell dolgoznunk, hogy formálisan is bizonyítsuk, hogy Magyarország remek hely egy közép-európai székhely létrehozására. Nem szabad alábecsülnünk annak fontosságát, hogy know-how-t, jól fizetett munkahelyeket hozzunk be, és több interakciót teremtsünk a következő generáció számára, hogy még több impulzus érje őket a nemzetközi vállalatok részéről. Ezzel párhuzamosan azon kell dolgoznunk, hogy Magyarországot, mint innovációs centrumot ismertté tegyük, hogy a magyar cégeket támogatni tudjuk a nemzetközi piacra való kilépésben.
Ami a fejlődés ütemét illeti, a közép-európai piacoknak nincsenek beágyazott történelmi előzményeik, és nem ragaszkodnak a régi üzleti modellekhez, mint sok nyugat-európai ország, így az új üzleti modelleket nagyon gyorsan meg lehet tervezni és adaptálni. Ha a magyar szolgáltató, szoftver vagy gyártó cégek jövőbeli növekedési lehetőségeire gondolunk, akkor az európai digitális egységes piac jut eszünkbe, mint a következő nagy lehetőség. A vállalatok élvezhetik a magyar piac előnyeit a költségek, az agilitás és az innovációs gondolkodásmód tekintetében, anélkül, hogy a piac kizárólag a helyi fogyasztókra korlátozódna. Az agilitás és a gyorsaság fontos előny, a piaci rések felismerésének képessége nem csak arra kell, hogy korlátozódjon, amit Budapesten látunk, hanem arra, amit a régióban, Európában és általában véve tapasztalunk.
A szélesebb európai piac véleményem szerint nagyszerű lehetőséget kínál az olyan országok számára, mint Magyarország, hogy fenntartható kapcsolatot teremtsenek a határon túli ügyfelekkel, hiszen a technológia minden formáját fel lehet használni az ügyfelekkel való kapcsolattartásra. A dropshipping modellekkel, a termelés és a kereslet fejlődésével új megközelítések lehetségesek. Már nem kell gyalogos forgalmú üzletet bérelni, lehet virtuális kirakatod, és amikor már a világ minden táján el tudod érni a vásárlóidat, erősítsd a kommunikációt, akkor már nem fizikai, hanem digitális lábnyomra van szükséged.
Azt is hiszem, hogy Magyarország rendkívül hiteles és jelentős történelmi előzményekkel rendelkezik a design és az innováció világában, és a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen is arra törekszünk, hogy támogassuk ezeket a régióban.
Újra és újra visszatérünk az identitás és az attitűd témájához, saját értékeink felismeréséhez és alkalmazásához. Talán a leggyakoribb magyarokkal kapcsolatos sztereotípia, hogy nincs elég önbizalmunk. Ez a probléma egyéni és társadalmi szinten egyaránt jelen van. Ön mit gondol erről a vélekedésről?
Én is egy kis kultúrából származom, így elmondhatom, hogy átérzem a dilemmát. Úgy vélem, hogy a válasz az egyénnél kezdődik, majd kiterjed az egyén családjára, szomszédaira, falujára és városára, egészen az országhatárig és aztán a nagyvilágig. Nem hiszem, hogy a kommunizmus jót tett volna az emberek önértékelésének. Abban az 50 évben a környező európai országok nemzeti örökségük és értékeik köré építették önbecsülésüket. Magyarországnak van mit behoznia a lemaradásból. Fontos, hogy felismerjük és megértsük, mit jelent magyarnak lenni, és azt is kitaláljuk, hogy kik akarunk lenni? Mik az értékeink? Talán erre nem adódott igazi lehetőség a 90-es években, amikor hirtelen minden vagy amerikai vagy európai lett. Nem volt hely vagy igény arra, hogy a termékek kifejezetten magyarok legyenek. Véleményem szerint Magyarország előtt, mint innovációs és design központ előtt fényes jövő áll. Ez egy egyedülálló pillanat arra, hogy a magyar kreatív gondolkodásmódot valóban felkaroljuk, és megmutassuk a nagyvilágnak. Kíváncsian várom, hogy hogyan folytatódik a történet a következő 30 évben.
Fotók: Cseh Eszter Sára
Inkább nyomtatott formában olvasnál? Még megrendelheted a Hype&Hyper magazin első számát a Store oldalunkról!
Pazar maratonok Kelet-Európából | TOP 5
A Kárpátokba tervezett ökotudatos kabinházat Marc Thorpe
