Hogyan válik az alkalmazott fotográfia a művészeti önkifejezés eszközévé? Hogyan lesz a bizarr az új normális? Lenka Glisníková és Karolína Matušková kreatív párosa fotográfusként, időnként kurátorként, sőt, előfordul, hogy különböző világok teremtőjeként alkot. Vizuális nyelvezetük összetett és progresszív, amelyben a merész színek és kompozíciók, szokatlan és olykor humoros jelenetekkel válnak teljessé. Cseh fotográfia a tárgyak, textíliák és formák tengelyén. Íme, a Shotby.us!
Miért pont az editorial fotózás? Mi az, ami inspiráló számotokra ezen a területen?
Shotby.us: Ez a műfaj tulajdonképpen teret ad arra, hogy hét-nyolc képben elmeséljünk egy történetet, és egy szép formátuma annak, hogy azt a szemlélők is megértsék. Számunkra is fontos, hogy fotósorozatokban gondolkodjunk, ugyanakkor az is, hogy minden egyes kép önmagában is működjön. Inspiráló számunkra, hogy különböző tervezőkkel és művészekkel is együtt tudunk alkotni, amihez az editorial fotózás egy jó platformot teremt.
Bár több újságban és médiumban is találkozhatunk fotográfiáitokkal, vizuális világotok mégis karakteres és egységes.
Shotby.us: Ami meghatározza a képi világunkat, az az, hogy szeretjük a különböző anyagokat és az élénk színeket, valamint nem félünk társítani az olcsót a luxussal. Új párbeszédet igyekszünk teremteni, és nem félünk az egyes normáktól eltérő dolgokat egymás mellé állítani – az „oda nem illő” elemekben is megtaláljuk a szépséget.
A fotóinkon megjelenő szituációkat, illetve annak részleteit gyakran mi készítjük el. Ilyenek például a színek árnyalatai vagy a tárgyak, emellett mi választunk textíliákat és anyagokat. Nemcsak önmagában a fotózás érdekel minket, hanem különböző világokat építünk fel, amelyekre szeretünk hatni. A fotózás ereje tulajdonképpen a fénnyel való játékban rejlik: ezért olyan fontosak egy-egy anyag esetében, hogy különböző oldalról és szögekből fotózzuk, hiszen minden alkalommal felfedezünk valami teljesen újat. Olyan ez az egész folyamat, mint egy állandó tánc vagy performansz. Mindig egy új perspektívát és látásmódot ad nekünk, hogy hogyan építsünk fel egy képet a tárgyakon, anyagokon és formákon keresztül. A fénykép tehát olyan, mint egy jó házasság a fotózás, a fény, a beállítás és az utómunka között.
Sokkal inkább nevezhetünk titeket multimédiás alkotópárosnak, mintsem „egyszerű” fotóstúdiónak. Hogyan alakulnak ki a képeiteken megelevenedő bizarr jelenetek? Hogyan zajlik az alkotói folyamatotok?
Shotby.us: Nemcsak a képeink elemeivel, de magával a folyamattal is szoktunk kísérletezni. Sokszor, ha valamelyikünk elképzel egy képet, és azt leírja a másiknak, az ő fejében valami teljesen más fog megjelenni, így a beszélgetéseink végén valami új és érdekes dolog jön létre.
Az alkotói folyamatunk során általában véve is nagyon fontos számunkra a párbeszéd. A különböző megbízásaink esetében szabad kezet szoktunk kapni – ebből a szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel a különböző médiumok teret adnak nekünk a kísérletezésre. Például arra is van lehetőségünk, hogy egy adott design tárgy köré építsünk fel egy teljes koncepciót.
Akkor valójában néha kurátorokként is működtök?
Shotby.us: Ez sokszor a megrendelőtől vagy projekttől függ. Egyik legutóbbi editoral munkánkban a barokk és az üveg volt a fő téma, de a tárgyak kiválasztásában teljesen szabad kezet kaptunk. Így olyan tárgyakat – kerámiákat és ékszereket – is a jelenet részévé tettünk, amelyek az üveg valamilyen mintázatára vagy természetére utalnak. Bár mindig van valamilyen mögöttes gondolat, amiért egy adott elemre vagy tárgyra esik a választásunk, ezek mégsem feltétlenül szimbolikus jelentésűek. Nem szeretünk túl konkrétak lenni, sokkal inkább a feszültségteremtés a célunk.
Fontos számunkra, hogy a képeink ne leíró jellegűek legyenek, hanem egy új helyzetet teremtsenek a kép és a néző között. Hogyan készült? Mi a valóság és mi nem? Inspiráló számunkra, ha egy kicsit játszhatunk a szemlélő gondolataival, és olykor becsaphatjuk.
Eddigi munkáitok során, ha egy projektet emelnétek ki, melyik lenne az?
Shotby.us: Egyik korábbi projektünkben, a cseh Dolce Vita magazin egyik nyomtatott lapszámába készítettünk editoriált cseh ékszerészek munkáiról. A koncepciónk szerint az ékszerdarabokat cseh festők alkotásaival társítottuk, a festményeket pedig tetoválások formájában a modellek kézfején jelenítettük meg. Ezzel a gesztussal a design és a művészet között igyekeztünk párbeszédet teremteni. A projekt során felkért festők is nagyon izgatottak voltak, hogy egy számukra is új területen és helyzetben alkothatnak. Ez a projekt valójában szépen láttatja az alkotói filozófiánkat is, miszerint fotográfiáinkkal új szituációkat teremtünk és különböző világokat ötvözünk. A fotósorozatot 2020-ban az év fotósa kategóriában Czech Grand Design díjjal is jutalmazták. Ez az elismerés segített nekünk abban, hogy magabiztosabbak legyünk a szakmánkban, így egy fontos pillanat volt számunkra.
Manapság a divatfotók már eltávolodnak az elérhetetlen szépségideálok ábrázolásától, amelyek évtizedekig ezt az iparágat alakították. Szerintetek milyen újítások várhatók még a közeljövőben ebben a műfajban?
Shotby.us: Kicsit nehéz ezt előrejelzésként megfogalmazni. A mi munkánk során például a humor eszközével lépünk ki ezekből az elavult, tradicionális keretekből vagy normákból. Szeretünk új hősöket felhozni a színpadra. Azonban a régi editoral vagy divatfotókat szemlélve sok elemet újragondolhatunk a saját értelmezésünkben. Ilyen lehet egy adott póz vagy testbeszéd, hiszen ez egy olyan eszköz, amivel tovább lehet játszani és kísérletezni. Azt, hogy van-e valamilyen irány, ahová ez vezet, azt nehéz megmondani, de úgy gondoljuk, hogy ma már nincsenek határok.
Úgy látjuk, hogy manapság „a több az több” hozzáállás uralkodik. Talán újra eljött az ideje annak, hogy egy kicsit megnyugodjunk, és visszatérjünk a minimalista fotográfia esztétikájához. A fotóink expresszívek: próbáljuk megtalálni az egyensúlyt egy új vizuális nyelv kialakítása, illetve aközött, hogy a szemlélők új megközelítésben gondolkodjanak egy képről. Ez egy végtelen kutatás, hogy milyen módon tudunk egy képet felépíteni.
Milyen projekten dolgoztok most?
Shotby.us: Jelenleg egy táncfesztivál teljes videó– és fotókampányán dolgozunk. Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, mert mi is nagyon szeretjük a táncot és ez egy új terület számunkra, amiben tovább kísérletezhetünk. Az eddigi projektjeinktől eltérő módon pedig ezúttal nem előzetesen, hanem az utómunkálatokban fogjuk felépíteni a jeleneteket: a fotókon szereplő néhány karakter és a környezet teljesen virtuális módon fog megjelenni. A projektnek megvannak a veszélyei, de néha szeretünk kockáztatni, mert abból végül mindig valami jó sül ki!
Nem túl gyakori, hogy a fotográfusok művészpárosként tevékenykednek. Hogyan indítottátok el közös stúdiótokat?
Shotby.us: Még egyetemista korunkban kezdtünk el közösen dolgozni, ekkor alapítottuk meg a saját stúdiónkat. Mivel úgy éreztük, hogy a művészeti fotográfia nehezített terep, ezért arra gondoltunk, hogy ez a kreatív párbeszéd közöttünk egy jó felhajtó erő lehet. Létrehoztuk a saját játszóterünket, amiben szabadon kísérletezhetünk – új módszereket keresünk az alkotásra.
Amikor elkezdtük a közös munkát, szerettünk volna egyúttal valamiféle virtuális identitást is létrehozni, ami nem utal egyértelműen a mi kettőnk személyére. Így lett a stúdiónk neve Shotby.us. Ennek gyakorlati oka is volt, mivel szerettük volna az autonóm alkotói tevékenységünket szétválasztani az alkalmazott fotográfiai projektjeinktől.
A Berlinalén debütál Sean Penn ukrajnai dokumentumfilmje
Kantin #1 – Szendvicsek
