Eged Enikő Katalin alkotásaiban az intim, bensőséges atmoszféra és a természet közötti dinamika rajzolódik ki absztrakt, illusztratív narratívák formájában. A mintatervezőként és alkalmazott grafikusként is tevékenykedő magyar illusztrátorral beszélgettünk alkotásról és inspirációról. Interjú!
Eredetileg nem grafikusművésznek tanultál. Hogyan vezetett az utad az illusztráció világába?
Gimnáziumi éveim után az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakán végeztem egy alapképzést, filozófia specializációval. Elég sok ideig tartott, mire bíztam magamban annyira, hogy egyáltalán nekifogjak a Képzőművészeti Egyetem felvételi folyamatának. Így visszatekintve ez ma már furcsának tűnik, de akkor és ott nagy lépésnek számított, hogy sikerült összegyűjtenem elég belső forrást és motivációt a jelentkezéshez.
Nem csak intuitív módon alkotsz, az illusztrációidon visszatérő motívumok, helyszínek mögöttes jelentéstartalommal is bírnak.
Az intuitív alkotói folyamat munkáimban sokkal inkább az absztrakt formanyelvvel való játékban, a színek és formák társításában jelenik meg. A motívumaim és témáim mentén a személyesség, otthonosság érzése az egyik legfontosabb szempont számomra. Szeretek olyan atmoszférákat megrajzolni, ahová én is elvágyódom, legyen az egy utcarészlet Japánból vagy akár egy délutáni csendélet. A Bodega cat sorozatomban például külön jelentősége van annak, ha egy helyre, egy pékségbe vagy egy boltba belépek, és látok bent egy cicát. Ekkor rögtön máshogy viszonyulok a szituációhoz, úgy érzem, biztos nagyon kedves emberek dolgoznak vagy laknak itt, ha megosztják a saját terüket egy cicával.
A ló motívuma is egy visszatérő elem az alkotásaimban. Gyerekkorom óta van lovunk, és folyamatosan foglalkoztat, hogy a ló mozgását, testét, dinamikáját hogyan és milyen illusztratív eszközökkel lehet absztrahálni. Abban egészen biztos vagyok, hogy lovat rajzoltam a legtöbbet életemben, főleg ha arra gondolok, gyerekkoromban napi minimum egy-kettőt biztosan papírra vetettem. Szóval nagyon-nagyon sok ló van már a kezemben, akár csukott szemmel, bal kézzel, de igazából bárhogy izgalmas lovakat rajzolni. Szeretek velük kísérletezni, újféle megközelítéseket keresni. Összességében alkotásaimban érzelmeket és különböző dinamikákat fejezek ki állatos, figurális illusztrációkon keresztül.
Egyik különlegessége a munkáidnak, hogy nem szereted beskatulyázni magad egyetlen stílusba, de mégis van egy elem, ami vizuálisan összetartja azokat: a színek. Miért pont a narancs és a kék?
Lassan szerintem több mint két éve van egy bizonyos színpalettám, amit időközönként egy-egy új neon– vagy kontrasztszínnel frissítek. Sokáig gondolkodtam azon, hogy kell-e egy körülhatárolt formanyelv, ha illusztrátorként szeretnék tevékenykedni, és arra jutottam, számomra nem szükséges. Nagyon szeretek képregényeket, részletgazdag lo-fi stílusú képeket készíteni, ami már önmagában egy meditatív folyamat. A másik, ami nagy örömet jelent számomra, az az absztrakt illusztratív formanyelv, ami egy instant lenyomata annak, ahogyan érzem magam. Számomra a rajz elsősorban az érzelmeim feldolgozásának folyamatát jelenti. Minél jobban tele van a fejem, vagy minél több hatás ér emocionálisan, annál inkább érzem, hogy szeretném a narrációt kikapcsolni a fejemben, és csak rajzolni, és semmi másra nem gondolni. A színek kicsit alá vannak rendelve ennek az egésznek. Intuitív módon vannak kedvenceim: a narancs, és annak kontraszt színe, a kék. Ezek az árnyalatok nagyon fontosak számomra, sok grafikám kapcsolódik egymáshoz a kontrasztszínek következetes használata által. Az Azurro Velluto nevű projektem esetében az oldal nevébe is beleszőttem az azúr kéket, ami a tenger egy árnyalata.
Az Azzuro Veluto Instagram-oldaladon hangsúlyos szerepet kap a leszbikus művészet. Az itt megosztott munkáid egy önterápiás folyamat eredményei, vagy az érzékenyítés is a célod ezzel?
Mikor annak idején elkezdtem az Imaginary Memories képregénysorozatot, egy szakítást szerettem volna vele feldolgozni, szóval igen, volt egy önterápiás jellege. Majd időközben egy általánosabb sorozattá formálódott át, amiben a nők közötti szerelmet és intimitást fejezem ki a saját vizuális eszközeimmel. Mindemellett van benne több társadalmi felelősségvállalással összekapcsolható motívum is, bár az Azzuro Veluto oldalamnak nem ez a célja. Nem szeretném semmiféle külső elvárásnak vagy trendnek alárendelni azt, amit csinálok. Az egyik ilyen kiemelt motívum, hogy a leszbikusok alulreprezentáltak, a másik pedig, hogy a nők közötti szerelem a pornó kultúra káros hatása miatt erősen szexualizált. Ezt a hatást szeretném ellensúlyozni a saját képregényes formavilágommal, ahol teljesen hétköznapi, szerelmes jeleneteket rajzolok.
Van olyan alkotásod vagy akár sorozatod, ami különösen fontos számodra?
Az illusztrációsorozatok alapvetően fontosak számomra, mert ha megtetszik egy téma vagy egy motívum, akkor nagyon nehezen tudom elképzelni azt, hogy egyetlen illusztrációba belefér mindaz, amit szeretnék átadni – egy sorozat pedig sokkal nagyobb mozgásteret biztosít. A Bodega Cat illusztrációim talán az egyik legkedvesebb alkotásaim, ugyanis, ahogy korábban is említettem, sokat jelent számomra, ha belépek egy helyre, és látom, hogy cicák is laknak ott. Szóval a macska-ember kapcsolat, az, hogy egy macska jelenléte hogyan formálja a teret, mind érdekes témák illusztrációs szempontból is.
Több márkával is együttműködtél már. Az általad tervezett minták megjelentek a Bebi Loungewear és a Daige divatmárkák ruhadarabjain, de egyik legújabb kollaborációd keretében illusztrációd a görög Honest Toil olívaolaj csomagolását díszíti. Az autonóm munkádhoz képest miben más egy ilyen jellegű projekt?
Mindegyik kollaboráció szuper volt, és talán pont az az egyik legizgalmasabb része, hogy hogyan hozzuk össze azt, ami az én világom, de a márka vizuális koherenciáját is erősíti. Szinte mindig szabad kezet kapok, nagyon más együttműködést nem is biztos, hogy szívesen vállalnék.
Nem olyan régen lettem figyelmes egy újabb hozzád fűződő Instagram-oldalra is, Figu Design Studio név alatt. Mit kell erről tudni?
Bencze Ritával és Györfi Zsófival már az egyetemi éveink előtt is barátok voltunk, így közös tanulmányaink alatt is nagyon sokat dolgoztunk együtt. Mindhármunknak nagyon fontos a csapatmunka, mintha egymás gondolatait folytatnánk. Így egyértelmű volt számunkra, hogy diploma után közös tervezőgrafikai stúdiót alapítunk. A népszigeti Kabin pihenőhely arculata volt az első közös projektünk, amit azóta már rengeteg másik is követett: a kedvenceink például a 2020-as és 2021-es Kolorádó fesztivál vagy a Pingrumba étterem alatt nemrég megnyílt Sárqány bár arculata is.
Mintatervezőként, illusztrátorként, alkalmazott grafikusként is tevékenykedsz. Van olyan terület vagy médium, amiben szeretnéd kipróbálni magad a közeljövőben?
Nagyon-nagyon sok tervem van! Mindenképpen szeretnék idén kerámiával is foglalkozni, és már több márkával is elkezdtünk különféle kollaborációkról egyeztetni. Mintatervezőként is szeretnék valamilyen saját projektet elindítani, de ez még teljesen az álmodozás szintjén jár jelenleg. Nagyon érdekel a baba– és gyerekruhák, valamint a lakástextil területe, de festeni is nagyon szeretnék!
Enikő munkái a közeljövőben egy berlini, valamint a Northbridge Piazza Screen szervezésében egy digitális kiállítás keretében is megtekinthetők lesznek. Addig is keressétek Enikő alkotásait a GoodMood online felületén, vagy a budapesti Printa, VALAMI Hazai, ISBN books+gallery és Retrock Budapest boltjaiban. Különböző nyomatok a párizsi Kiblind Atelier, a bécsi Buchhandlung Löwenherz és a berlini Keller Kreuzberg helyszínén is beszerezhetők.
Portrékép: Sutus Fanni
A vállalati gyűjteményekről indít képzést a budapesti Art is Business
Egy nap Marta Cygannal Párizsban
