Bár szeretjük a főváros állandóan változó, pezsgő atmoszféráját, nem létezhetünk szemellenzővel. Fontos, hogy felfedezzük a vidéki városok egyre élettelibb művészeti, design- és gasztroszcénáját, hiszen nagyon szerethető történetek, magas minőség és fantasztikus koncepciók születnek éppen azért, hogy távolabb is mutassanak valamit, ami több és jobb. Valamit, amiért megéri utazni, de a helyiek számára is izgalmas. Új sorozatunk első állomása Veszprém – indulás a Bakonyba!
Veszprém története régre nyúlik vissza. Az ország egyik legkorábban alapított városa, manapság megyeszékhely és egyetemi város. Központja a várnegyed és a veszprémi vár, ahová kanyargós, macskaköves utcákon vezet fel az út, hogy aztán messze vezessen a tekintet, a Bakony hegyvonulatain túl. Nincs olyan másik magyar megyeszékhely, ami ennyire magasan lenne a tengerszint felett, ezért kétségkívül van valami fenséges a város látképében, amit a 48 méter magas Tűztorony is megerősít. A Séd patak kanyarulatait követve különböző városrészek különülnek el, megannyi karakterrel. Nagyjából 60 ezren lakják, de köszönhetően az irigylésre méltó lokációjának, nagy a turistaforgalom is. 11 km-re található a Balaton, kevesebb, mint 100 km-re Budapest, de közel van Székesfehérvár is, ezért könnyű egy kitérőt tenni autóval vagy vonattal. Minderre ráerősít, hogy Veszprém-Balaton 2023-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet, ami marketing- és turisztikai szempontból is nagy lökést adott a régiónak. Az így adódó pályázati lehetőségeknek és megnövekedett figyelemnek hála, sok átalakulás történt mostanság a városban (ezek egy része még folyamatban van), ami bizony kihat a gasztronómiára is.
Makmoiselle pékség
Az első hely, ami tökéletes napindításhoz, az a Makmoiselle Pékség. Nem nehéz megtalálni, csak kövesd a kakaós csiga illatát, na meg a sort a Megyeház téren – itt ugyanis reggeltől délutánig egymásnak adják a kilincset a vásárlók. Pedig az alapító, Hegyesi Gabriella tulajdonképpen friss vendégnek számít Veszprémben. Gabi könyvelőként dolgozott, de ahogy a gyerekei mondják, „kiemelkedő minőségű házi konyhát vitt”, emellett a kenyérsütés is érdekelte, még azelőtt, hogy divatossá vált volna. Mivel akkoriban nem igazán volt elérhető információ, francia vagy éppen angolszász blogokat böngészett, könyveket vásárolt, ha külföldre utazott, kóstolt és közben kísérletezett is.
Családjával ekkoriban Tárnokon élt és 2018-ban csak úgy nevezett a Kenyérlelke Fesztiválon az amatőr kategóriában, ahol a bagettek között az övé lett a legjobb. A fiai unszolták, hogy ezzel kezdeni kellene valamit, ami bogarat ültetett a fülébe, de szabott néhány feltételt: egyrészt addig nem akart kiállni az emberek elé, amíg nem tud legalább olyan jó croissant-t sütni, mint a franciák, másrészt csak és kizárólag bio lisztből, adalékanyag-mentesen, kovásszal és élesztő nélkül volt hajlandó dolgozni. Miután ezek végére pipa került, helykeresésbe fogtak a családdal, de Budapestet telítettnek érezték, az agglomerációt pedig üzletileg nem elég biztosnak. Találtak egy üzletet Veszprémben, ami a fővárostól való távolság és a város miliője miatt ideálisnak tűnt, így belevágtak a felújításba.
2020 áprilisára minden készen állt, már csak az ajtót kellett kinyitni, amikor felhívta a fia, hogy az egyetemről hazaküldték a járvány miatt, minden bezár. Ott ült az üzlet közepén a kis csapatával, de a hirtelen jött sokk után nem adta fel. Próbasütésbe fogtak, aztán a hónap végén ki is nyitottak, igaz, az ajtóba tették a pultot és csak elvitelre lehetett kérni, maszkban. Azonnal népszerű lett a Makmoiselle (azért lett ez a név, mert szerette volna, hogy utaljon a nőiségre, közben pedig a mák kendőzetlen rajongója is), és szájról szájra terjedt a híre, a helybéliek között pedig erős törzsközönség alakult ki. Amikor lazultak a szabályok, végre a beltér és egy terasz is megnyithatott, de gyakoribb az a látvány, ahogy egy-egy vásárló az üzletből kitérve, még mielőtt befordulna a sarkon, már le is törte a kifli vagy a bagett csücskét.
A termékek között egyértelműen a különböző kakaós csigák és a croissant (pl. sós karamell krémmel töltve vagy simán) a sláger, de nagy népszerűségnek örvend például a ropogós Tesz-Vesz szelet vagy a máktöltelékes kifli is. A belga vaj és a pásztói bioliszt remekül bizonyít, utóbbi a kovászos kenyerekben is, ami lehet sima, alakor vagy rozs, éppen milyen kedvük van. Gabi egy olyan helyről álmodott, ami otthonos nem csak a vendégeknek, de a 6 fős csapatnak is, ezért nincs éjszakázás vagy őrült tempó, nincsen egy tucat partner. Vasárnap és hétfő pihenő és a többi napokon is 8-kor nyitnak, de a polcokat azért töltik folyamatosan. Egy helyre szállítanak csak be, az alsóörsi Bitang Burger számára készítenek bucikat, de először nehezen bólintott rá, hiszen csak olyanokkal társul, akiknek hasonló a magas minőség, alázatos munka és ínycsiklandó finomságok iránti szenvedélyük. A mindennapi visszajelzésekből töltekezik, hiába fáradt, hiába ingázik nagy zsák lisztekkel egész nap, pont ez sarkallja arra, hogy lassan körvonalazódjon a fejében egy másik Makmoiselle víziója.
GUSTO13 Bistro & Delicate
Ha ebédidőben kicsit elkalandoznánk, a belváros szívétől néhány percnyi autóútra vagy egy könnyű sétát követően megpillanthatjuk a GUSTO13 tábláját. Az, hogy ezen a kertvárosi részen, a Csermák Antal utcában találunk egy éttermet, nem újdonság, hiszen az elődje 2002-ben nyitott, Chianti Étterem néven. A karaktere akkoriban dedikáltan fine dining volt, a Gault&Millau ajánlójába is bekerült, de az évek alatt a koncepció kicsit elfáradt, a közönség is megkopott és érezhetővé vált, hogy a szigorúan fehérkesztyűs gourmet-vonal nem tartható tovább. Martonosi Zsolt, aki egyébként Gusto néven az ország több pontján működtetett olasz delikátot is, valamint a balatonfüredi Baricska Csárdát is vezette, ekkor hívta meg a csapatba Szakál Bálintot üzletvezető utódjának – a rebranding, bisztróvá alakulás ekkor indult, új célok felrajzolásával. 2017-ben egy nagy levegővétellel új fejezetet kezdtek és friss kínálattal, lazább attitűddel megnyitott a Gusto13.
Olyan kötetlen hangulatú, de magas minőségű “fine bistrót” akartak létrehozni, ami egyszerre otthonos a helyi közönségnek és izgalmas a mediterrán finomságokra és hangulatra éhezőknek. Az étteremben kialakítottak egy kis deli részleget is, ahol az általuk is használt alapanyagok kaphatóak (emellett pedig Gusto Delicate néven a belvárosban is van egy boltjuk). Olasz vaj, sajtok, vagy akár liszt, amit a pizzakészítéshez is használnak, ugyanis a lazítás egyik lépcsőfoka az volt, hogy a degusztációs menüt elhagyva, a vendégek nagy örömére visszahozták a pizzakemencét, amiben néhány perc alatt sülnek ínycsiklandóan ropogósra a San Daniele vagy épp Quattro Formaggi pizzák.
Itália a rizottókban és a pastákban is visszaköszön, az étlap másik fele azonban a fúzió magyar oldalát képviseli. Itt jelenik meg a Tarlósi Kornél séf által képviselt stílus: szezonális, helyi alapanyagok, sok inspiráció a természetből, apró, ügyes trükkökkel kiszínezve, de semmit sem túlerőltetve. Nem ragaszkodnak például a pisztránghoz csak azért, mert “illik”, hanem bátran tálalnak bőrén sült lazacot különböző karfiol-textúrákkal és grapefruitos vajmártással, ami egy könnyű, kerek, lelket boldogító fogás. Közben igyekeznek a lehető legtöbb alapanyagot megőrizni, így sok mindent fermentálnak például. Az állandó étlap mellett van lehetőség déli menüt is kérni, ami hétről hétre más, de ugyanilyen fúziós fogásokat ígér – hiszen miért ne kerülhetne rántott hús a rizottó mellé, ha elég kreatívan készítik? Minden pont annyira színes, mint a csapat, ahol a 11-12 fő között sok a Veszprémben élő külföldi, bizonyítva, hogy az ételek szeretete bárhol, bármikor lehet közös nyelv.
Füge Fagyiudvar és Kávézó
Ebéd után jöhet a desszert, amihez keresve sem találnánk jobb helyet a Füge Fagyiudvar és Kávézónál. Az Óváros téren tényleg minden négyzetméteren belebotlunk valami izgalomba, de a Pekedli szomszédságában található cukrászda mellett nehéz átsiklani – főleg nyáron, amikor tömegek nyalják boldogan a fagyit a fák lombján áttörő napsütésben. Az üzlet négyük álma: Dobos Márton mellett felesége, Penovácz Anna cukrászmester, bátyja, Tremmer Roland és párja, Hakkel Zsófi cukrász álmodták meg. Korábban mindannyian ikonikus budapesti helyeken dolgoztak (pl. Déryné Bisztró, Erdős és fiai cukrászda), de külföldön is szereztek tapasztalatokat, amiket magukkal hozva tértek vissza a bázisra. Bár először csak egy fagyis bódét szerettek volna, beleszerettek az üzletbe és a belső udvarba, így végül egész nap és egész évben nyitva tartanak: a Füge sütibolt, reggelizőhely, de közösségi tér is, ami hol játszóházként, hol kiállítótérként funkcionál.
A kínálatban minden minőségi alapanyagokból készül, akár hagyományos, akár mentes verziókról van szó, így gyümölcsök, például málna és magvak, például tökmag vagy pisztácia igazi íze keveredik a nyalánkságokban. Nehéz egy szeletnél vagy egy gombócnál megállni, de nem is kell, főleg, hogy a kínálat akár napról napra változik, így, ha nem szeretnénk lemaradni, érdemes többfélét kóstolni. A jövőt tekintve most is törik a fejüket, idén nyáron például egy mozgó egységgel már különböző fesztiválokon is felbukkannak majd, megismertetve az egész országgal a Füge ízeit.
Mára már nem fért belénk több, jövő héten folytatjuk a beszámolót!
Makmoiselle pékség | Facebook | Instagram
GUSTO13 Bistro & Delicate | Web | Facebook | Instagram
Füge Fagyiudvar és Kávézó | Web | Facebook | Instagram
Kiosztották az építészszakma legfontosabb díját, a Pritzker Prize-t
Ukrán designkiállítás és –vásár nyílik New Yorkban
