fbpx
Nyomj Entert

Objective | Korn Anita kedvenc tárgyai

A magyar tervezők és a fenntartható divat – Korn Anita designmenedzsernek mindkettő szívügye. A rohanós hétköznapokban televíziós kreatív producerként dolgozik, mellette pedig  lelkesen szerkeszti saját műsorát, a „Ruhastory”-t is, ahol magyar divattervezők és ismert emberek mesélnek kedvenc ruhaneműikről. A kedvünkért ezúttal Anita került reflektorfénybe: talpig magyar designerek által tervezett ruhadarabokban mesélt nekünk szeretett tárgyairól, amihez Kókusz kutya is örömmel asszisztált.

Gyűjtögető, tárgyhalmozó típusnak vagy inkább minimalistának tartod magad?

Ahogy a gardróbomat sem tudom a kapszula jelzővel illetni, úgy a tárgyaimról sem tudom elmondani, hogy kevés van belőlük. De halmozónak azért nem nevezném magam, illetve erről a tulajdonságomról a környezettudatosság miatt az utóbbi években leszoktam. Kivétel ez alól a könyv, mert bár egy időben e-book-ra váltottam, az utóbbi egy évben visszatértem a papír alapú olvasásra.

Ha új tárgy kerül hozzám, annak jellemzően fontos funkciója vagy története van. Utóbbiból az is adódik, hogy egyre több használt tárgy díszíti az otthonomat és a ruhatáramat is. A régi darabok – főleg, ha a családomra emlékeztetnek – nagyon fontosak nekem. És ebben az esetben a „pre-loved” jelző a legtalálóbb ezekre.

Van-e olyan, számodra különleges tárgy a birtokodban, amitől soha nem válnál meg? Mesélj nekünk róla!

Az anyai nagymamámtól örökölt daraboktól: a kendőjétől például, amit mindig a ballonkabátjával hordott. Előttem van a kép, ahogy leveszi a fogasról, és laza mozdulattal a kabát gallérján kívül köti fel. Én mostanság a csuklómra vagy a hajamba teszem, szóval ez egy „személyes ruhastory” nekem. De szívmelengető emlékeket idéz az újságtartó is, ami szintén Mami balatoni házában volt.

A Balatonon nőttem fel, szóval a gyerekkorra emlékeztet Varga Matti fotója is, ami a nappalinkban lóg. A minimalizmusa, az üressége és a pasztell színei az augusztus 20-a utáni időszakot idézik nekem, amit a turisták kevésbé éltek meg, én viszont igen, a csendes balatoni telekkel együtt. Szóval a halk, nyugodt tóparti hangulat mindig velem van, még itt a belvárosban, a negyedik emeleten is. És egyébként amióta ezt a the Mama Kin gyűrűt az ujjamon hordom, azóta a balatoni hullámok is eszembe jutnak random bárhol, bármikor, amikor elmenekülnék a városból.

A régi tárgyakat egyébként sokkal szebbnek látom, mint például tíz évvel ezelőtt. Időközben én is változtam, sokat formálódott a hozzáállásom a divathoz, a designhoz. Szeretem kombinálni a hatvanas, hetvenes évek darabjait az újakkal. Pont mint a ruhatáramban, ahol a magyar tervezői és a vintage darabok tökéletesen kiegészítik egymást, a fenntarthatóság jegyében.

Visszatérve az otthonunkra: a Daken Studióból szerzett virágtartóra is nagyon büszke vagyok, az ő bevallásuk szerint is ez volt a legszebb virágtartó az üzlet eddigi történetében. És hogy a 92 éves apai nagymamámat is megemlítsem, Nagyi már nem használt régi komódja is a nappalinkba került, ahogy egy-egy nipp is a vitrinjéből.

Mi az a tárgy (vagy tárgyak), ami mindig veled van, ami nélkül nem indulsz el otthonról?

Először is van egy Kate Spade táskám, amit használtan vettem, és amiért elég gyakran nyúlok, ha elindulok itthonról. Amikor életemben először jártam New Yorkban, akkor beleszerettem ebbe a márkába, és aztán a többi tengerentúli utamon is mindig kerülgettem az üzleteit. De vagy túl drága volt, vagy nem éreztem, hogy megtaláltam volna a tökéletes darabot, így sosem érkeztem haza Kate Spade-del a vállamon. Aztán jött a pandémia, utazásról szó sem lehetett, én pedig az egyik kedvenc second hand üzletem, a RUHA webshopját böngésztem a lakásba zárva. És ott volt előttem ez a már-már vintage-nek látszó Kate Spade darab, abszolút elérhető áron. Úgyhogy picit mindig New Yorkban éreztem magam, amikor a táskával együtt a járvány alatt kimozdultam kutyát sétáltatni…

Ja, és persze ott a színes kulacsom is, ami nélkül tényleg sosem hagyom el a lakást. Évek óta szűrt csapvizet iszom, és múltkor pont kiszámoltam, hogy eddig kb. 2500 műanyagpalackot spóroltam meg a bolygónak ezzel. Nem beszélve arról, hogy mennyivel szebb ez a kulacs, mint egy PET-palack.

Ha átmenekíthetnél egy tárgyat egy időkapszulában a jövő nemzedéke számára, mi lenne az?

Nyilván egy magyar tervezői ruha lenne az. Egy olyan darab, amin ott van a múlt, a jelen, de a jövő is. A színes csíkos Tomcsányi ruhám szerintem pont ilyen. Van története, a printje merítkezik a posztszocialista Kelet-Európából, engem személy szerint a nyolcvanas, kilencvenes években a balatoni nyaralók nyitott ajtaján lengedező színes szalagfüggönyökre emlékeztet (Mami nyári konyháján is ilyen lógott). Mostanában a szivárványszínek miatt üzenetértéke is lehet, a jövőben pedig remélem, azt gondolnák róla, hogy milyen időtálló és örök a szabásvonala, a színvilága, és milyen boldog, nyári napokat élhetett át benne a gazdája. Így volt, és így is lesz még, mert ez biztos, hogy örökre a szekrényemben marad, és amíg csak tudom, hordom is.

Fotók: Mohai Balázs

Korn Anita / Ruhastory | Youtube | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük