Kísérletező kedv, bátorság, alázat. Leginkább ezekkel a szavakkal jellemezhetjük Balázs Eszter Anna, Jeney Judit és Seres Eszter ékszertervezőket, akik néhány héttel ezelőtt egy különleges kiállításon mutatták be munkáikat az Ékszerek Éjszakája közönségének. Már akkor, ott, a pince sötétjében világossá vált számunkra: ezekre a lányokra érdemes odafigyelni!
Az idei Ékszerek Éjszakája eseménysorozat hivatalos médiapartnereként a HYPEANDHYPER is ott volt a szeptember 18.-ai kiállításmegnyitón és díjátadó ünnepségen, melyen a legizgalmasabb kiállításért járó díjat az XYZ névre keresztelt tárlat érdemelte ki. A három fiatal alkotó, Balázs Eszter Anna, Jeney Judit és Seres Eszter ékszerei frissek és vagányak, méltán érdemelték ki nemcsak a HYPE-szerkesztőség, de a közönség figyelmét is.
Ha egy ismeretlen embernek kellene mesélnünk az Ékszerek Éjszakájáról, egész biztosan az XYZ lenne az egyik kiállítás, amelyről beszámolnánk – ez a minitárlat tökéletes mintapéldája annak, mennyi mindent jelenthet a kortárs ékszer. Tárgyakat, melyek sokkal inkább hasonlítanak szoborhoz vagy egy látványos performanszhoz használt kellékhez, mintsem a hétköznapok során megszokott divatkiegészítőkhöz. Tárgyakat, melyek nemesfém helyett mosogatószivacsból, építési hálóból vagy parafából készülnek. Tárgyakat, melyek a szokatlan kialakításnak és anyaghasználatnak köszönhetően újszerű élményben részesítik viselőjüket (s ahol a viselés mint jelenség is sok szempontból megkérdőjeleződik vagy felülíródik). Tárgyakat, melyekkel óvatosan ismerkedünk, amelyeket meg akarunk fejteni. Erre az izgalmas játékra invitálta a nézőt az általunk is díjazott XYZ-kiállítás.
A Papnövelde utca egyik bérházának sötét pincéjében „világító ékszerek” fogadtak bennünket. A – szó szerint – reflektorfénybe állított tárgyakkal csak lassan kezdtünk el barátkozni: hívogatott minket a kőszerű koszorú, az egymásba kapaszkodó, légiesen könnyed körök és a játékszerre emlékeztető színes, vidám gyűrűk csoportja. A bérház udvarán látott, gigantikus méretű takarófóliára jól rímeltek a kiállítótérben felállított installációs elemek, az Ytong-téglából és üveglapból épített asztalok. Ám az XYZ nem csupán a tárgyakról szól: mesél egy új, fiatal ékszertervező generációról is.
Balázs Eszter Anna, Jeney Judit és Seres Eszter története évekkel ezelőtt kezdődött el a MOME falai között, ahová mindhárman a fémműves OKJ-s képzés elvégzését követően érkeztek. A két Eszter már a fémműves kurzuson megismerkedett egymással, az egyetem harmadik évére pedig – az egyébként is kis létszámú évfolyamból – mindössze ők hárman maradtak, és szereztek fémműves diplomát idén nyáron. Amennyire sok közös vonás van bennük, annyira különböznek is egymástól, s ilyen szempontból telitalálatnak tekinthetjük a kiállítás címadását is: a három alkotó más-más háttérrel, egy közös origóból indult el a térbeli koordinátarendszer három tengelyén.
Az XYZ-kiállítás anyagát a lányok az egyetemi kurzusokon született ékszerekből válogatva állították össze: a tantervben szereplő „Egyanyagú ékszer” és az „Alternatív drágakő-megfogás” témakörök mentén mindhárman bemutatták egyedi válaszaikat.
Seres Eszter középiskolai tanulmányait követően a grafikába is belekóstolt, de igazán akkor talált magára, amikor a fémműves képzés során közvetlen kapcsolatba került az anyaggal. Számára a kortárs ékszer a folyamatos kísérletezés szabadságát jelenti, ahol olyan matériához nyúlhat, amely a hétköznapi ember fejében talán meg sem fordulna. Így talált rá a parafára, amelyet az „egyszerű, de nagyszerű” elve mentén alakított nyakékké: a lapokban kapható parafát ragasztotta, majd dekopír fűrésszel adta meg annak a végleges formát.
Drágakőnek Eszter a szintetikus, színes szivacsokat választotta, illetve tervezett egy természetes szivacs és szilikon kombinációjából készült, ugyancsak látványos gyűrűt is.
A kígyószerűen tekeredő, a hétköznapi ékszerek méretéhez képest látványosan nagy formátumú alumíniumszalag Jeney Judit munkája. Minden kétséget kizáróan ez az ékszer okozta az egyik legnagyobb fejtörést a látogató számára, hiszen a viselés módja korántsem egyértelmű. A felsőtestre organikusan tekeredő ékszer párja egy kisebb, kékre festett, eloxált alumíniumból készült fülrevaló, mely a fül eltakarásával játszik.
A filigrán kialakítású plexinyakék esetében a tervező mellszobrok megfigyeléséből indult ki, s azzal kísérletezett, hogyan lehet minimális eszköztárral, a megszokottól eltérő módon ráirányítani az emberi arcra a figyelmet.
Egy másik ékszerkollekciónál Judit alternatív drágakőnek a színes plexiüveget választotta, melyet lencse formájúra csiszolt: a sárgarézzel befoglalt „drágakő” a test egy nem megszokott pontjára, a mutató- és a hüvelykujj közé került, ahol nagyítóvá változott.
Balázs Eszter Anna teljesen profán alapanyagból, dryvit-hálóból alkotott légiesen könnyed, elegáns nyakéket. A hengeres kialakítású és a gallérra emlékeztető darabok más-más karaktert kölcsönöznek viselőjüknek.
Az egyanyagú ékszer tervezésekor az alkotó a fülre helyezhető ékszerek alternatíváját kereste: organikus formákkal, különböző méretű és formájú bevágásokkal kísérletezett, az ékszerek alapanyagául pedig plexit, nyír- és bükkfát, valamint alumíniumot és rezet választott.
A szeptemberi kiállításon ugyan nem mutatták be, de a lányok életében meghatározó élményként maradt meg az az egyetemi feladat, amelyben judaika-tárgyakat kellett tervezniük. Seres Eszterre itt is a játékosság volt jellemző: színes gyurmából formálható mezüzéket tervezett, Jeney Judit plexiből készült, átlátszó dobozba zárta a pergamenlapra írt imádságot, Balázs Eszter Anna pedig játékos papírékszert tervezett a bát micvát szertartáshoz kapcsolódóan.
Az XYZ azt is bebizonyította a látogatónak, hogy a kortárs ékszertől nem szabad félni, sőt: érdemes közvetlen kapcsolatba kerülni a tárggyal, hiszen sok esetben a vizuális befogadás félrevezető is lehet. Seres Eszter parafanyakéke egészen addig kőszerűnek hat, míg mi magunk fel nem próbáljuk és rá nem csodálkozunk az anyag könnyed, mégis tartós jellegére. Jeney Judit sárgarézből készült ékszerének nagyszerűségét akkor fedezhetjük csak fel, ha kezünkre húzzuk és a fény felé fordítjuk az egyébként üvegnek tűnő színes plexilencsét. Balázs Eszter modern klipszei pedig egészen addig élettelenül fekszenek a fénnyel megvilágított üveglapon, míg fülünkhöz nem emeljük őket és azok meg nem találják végleges pozíciójukat a fülcimpánkon.
A kiállított tárgyakból jól kiolvasható, mit gondolnak az alkotók a kortárs ékszerről. Jeney Judit számára az a legizgalmasabb egy-egy tárgy tervezésekor, hogy milyen kérdéseket képes az adott ékszer generálni a szemlélőben, mennyire képes a viselő elvonatkoztatni a megszokott kategóriáktól. Ő maga is bátran áll a tervezéshez: azt mondja, ha vannak is bizonyos szabályok, azoktól nem kell félni – erre ráeszmélni volt az egyik legfontosabb üzenet, amit az egyetem falai között kapott.
„Azt szeretem, hogy bármit használhatok” – mondja Seres Eszter, aki azt is kiemeli, hogy a kísérletező kedv mellett egy ékszertervezőnek kitartónak is kell lennie. Balázs Eszter Anna izgalmas lehetőségként tekint a kortárs ékszerre: számára ez a műfaj a folytonos kísérletezés és tanulás terepe, ahol a megalkotott ékszer egyúttal a kommunikáció egyik lehetséges eszköze is.
A kísérletező kedv és a bátorság mellett még egy összetevőt meg kell említenünk, amit a lányok ugyan nem említettek, de munkáikat látva biztosan jellemzi őket, ez pedig a szakmai alázat. És bár ez volt az első közös kiállításuk, egész biztosan nem az utolsó.
S hogy mit üzennek a fiatal alkotók a felnövekvő tervező generációnak? „Legyetek bátrak!”
Friss, fiatalos és egzotikus lendület | Harlequin Chocolates
Nagykép a gasztronómiáról | Piqniq Budapest
