A kazah művész, Shynar Kaliyeva mindössze tizenöt éves volt, mikor fejest ugrott az ismeretlenbe és Csehországba költözött, hogy megvalósítsa régi álmát: üvegművésznek állt.
Légies művészete lebilincselően hat mindenkire, így nem véletlen, hogy ma az ország egyik legígéretesebb tehetségeként tartják számon. Ebben az évben Hana Oľhova-val pedig saját márkát is indítanak OLŠÉ néven.
Végül mi miatt hoztad meg ezt a nagy döntést, és költöztél Csehországba?
Spontán döntés volt. Tizenöt éves voltam, és nem sokat tudtam erről az országról, azonban hallottam már előtte az itteni üvegkészítés hagyományáról, amit nagyon érdekesnek találtam. Amikor először láttam üvegfúvást filmen, lenyűgözött a vörösen izzó folyékony üveg, amely az üvegfúvók kezében vázává változott. Abban a pillanatban tudtam, mindenképpen ki akarom próbálni az üvegkészítést. Merész vállalkozás volt a részemről, hogy az üvegkészítésért megtettem ezt a nagy utazást, ezzel együtt viszont egy másik kultúrát és új embereket is megismertem.
Hogyan inspirál téged a szülőfölded?
Gyakran merítek ihletet a hazámból, az általam örökölt hagyományokból. A kazahok mestersége nagyon dekoratív és természetközeli, ez olyasmi, amit nagyra értékelek. Nem meglepő tehát, hogy a gyökereim megmutatkoznak a terveimben és az általam készített edényekben is. A hagyományaink azonban határt is szabnak a designról való gondolkodásomnak. Például egyszerűen elképzelhetetlen számomra, hogy egy nagy bögrét készítsek, mivel Ázsiában csak kis edényeket használunk iváshoz, és én is így gondolkodom, amikor alkotok. Illetve gyakran használok arany színt a terveimben, ami szülőföldemre, az arany sztyeppék hazájára utal. Néha bárányokról készült festményekkel is ellátom a munkáimat, ugyanis a pásztorkodás fontos szerepet játszik a kazah hagyományokban, és sok nyáj és lócsorda legel a vidéki sztyeppéken. Olyan motívumokat, anyagokat és designt használok, amelyek összecsengenek a pásztori kultúrával.
Az ornamentika mindig is lenyűgözött. Még mindig keresem a módját, hogyan használjam fel a díszítéseket, mintákat a terveimben, és kísérletezem különböző technikákkal is. Igyekszem az üveg átlátszóságát összehangolni a dekorral. Például bizonyos általam készített edények egymásra rakásával a rajtuk lévő különböző dekorációk egyesülnek és új jelenetet alkotnak. Olyan is előfordult, hogy lencséket vágtam a vázára, és ezt egy bárányfestménnyel kombináltam. A lencse azt az illúziót kelti, mintha több bárány lenne a vázán, mint egy nyáj vagy egy bárányokból álló mintázat.
Mitől olyan fontos számodra éppen az üveg, és nem egy másik anyag vagy alkotási forma?
Amikor üveggel dolgozunk, alkimistának érezhetjük magunkat. Az üveg tökéletesen alkímiai anyag. Földből és tűzből született, a leheletünkkel melegítjük és a levegővel hűtjük, hajlékony, mégis kemény, merev, de törékeny. Megtartja a vizet, de átengedi a fényt. Az üveg egyszerűen varázslatos.
Képek: Tomáš Slavík
A vállalati gyűjteményekről indít képzést a budapesti Art is Business
Egy nap Marta Cygannal Párizsban
