fbpx
Nyomj Entert

TASTE | Tomán Szabina

Azt mondja, sokszor furcsán néznek rá, ha egy étteremben csirkepörköltet rendel. Tomán Szabina sikeres üzletasszony, akit sokan a Cápák között című üzleti showműsorból ismernek, és szép számmal akadnak olyanok, akik aranyba foglalnák a nevét, hála az általa kifejlesztett életmódprogramnak. Szabinát a Toman Diet főhadiszállásán kerestük fel, aki a diétákkal kapcsolatos tévhitekről, a női önbecsülésről és édesanyja csirkepörköltjéről is mesélt nekünk, ami számára nokedlivel és tejföllel az igazi. Interjú!


Szabina azt mondja, nagyon is odafigyel arra, hogy tisztán és tudatosan étkezzen, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy például egy szelet jóféle olasz pizzára nemet mondana – a mértéktartás és a rendszeresség fontos, de ahhoz, hogy közben jól is érezze magát az ember a bőrében, nem feltétlen kell megvonnia magától minden finom falatot. A Szendrő utcai bázison járva mi magunk is azt éreztük, hogy ez a hely nem csupán egy üzletileg sikeres vállalkozás manifesztációja, hanem egy oázis, ahonnan egy kicsit mindenki nagyobb önbizalommal távozik, mint ahogyan érkezett – és ez nem feltétlenül csak a leadott kilók számától függ.

Ha valakinél, akkor nálad a táplálkozás mindig is központi szerepet töltött és tölt be az életedben. Persze ha jól gondolom, ennek mindig más színezete volt: amikor modell voltál, miután gyereket szültél, és amikor saját márkát indítottál. Mesélnél ezekről a korszakokról, és az ételekhez, étkezéshez való viszonyodról? Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy nagyon szeretsz enni…

Így van, de nem csak én: nálunk a családban mindenki nagyon szeret enni. Tatabányán nálunk a főzés, a konyha, az életterünk közepe volt, ott töltöttük a legtöbb időt. Anyukánk nagyon-nagyon jól főzött, szinte mindent kisujjból. Egy olyan közegből jöttem, ahol soha nem figyeltem tudatosan a táplálkozásra, helyette az ízvilág, a család melege érzés volt a meghatározó, vagy az, hogy az elkészült étel mindenkinek kedvére legyen, ne kelljen ötfélét főzni. Lehet, hogy egy kicsit túl is voltam etetve.

Amikor a modellkedés elindult az életemben, akkor viszont pont az ellenkezőjét kaptam: „nem ehetsz annyit”, „csak folyadék!”, satöbbi. Profi modellügynökséggel dolgoztam együtt, akik mindenre folyamatosan figyelmeztettek – a bőröm állapotára, a méreteimre. Minden hétfőn úgy kellett kezdenem a casting-hetet, hogy bementem az irodába és lemért a bookerem, elmondta, hogy mit csináljak, mit ne csináljak: például nem festhettem a körmöm, a hajam. Nagyon szigorú szabályok szerint kezdtem el élni: hogy engem válogassanak be egy munkára, meg kellett szenvednem a kilókért. Sokszor az volt, hogy kiraktak egy almát vagy diétás üdítőt elém – azt ehettem aznap, mert másnap fehérnemű bemutatóm volt, például.

Aztán kicsit elegem lett ebből: hiányzott az otthon, a barátaim, és hazaköltöztem. Családot alapítottam, jött a nagy szerelem és várandós lettem az első kislányommal. Emlékszem, amikor kiderült, hogy kisbabát várok, felsóhajtottam és azt mondtam magamnak: na, most van az a kilenc hónap, amikor nem mondhatja meg nekem senki, hogy mikor és mennyit fogok enni. Ezzel járt ugye az a harminc kiló súlyfelesleg, ami a végén már egészségügyi problémákat is vonzott magával (magas vérnyomás, vércukorszint emelkedés) – ez nagyon megterhelte a szervezetemet.

A szülés után nem volt könnyű, mert te próbálod a régi trükköket bevetni, amiket mondott a booker, de egyszerűen egy baba mellett ezt nem lehet. Akkor nagyon szomorú voltam – nemcsak fizikailag voltam rosszul, hanem lelkileg is. Hiszen az én baráti körömben, az én munkahelyemen mindenki 36-os méret volt, mindenki elvárta, hogy tökéletesen nézzünk ki, akár szülés után is. Akkor jött egy drasztikus és tudatos döntés, hogy ezen változtatnom kell, hiszen már nem tudom megtenni a szervezetemmel azt, amit pár évvel azelőtt.

Itt kezdett el a tudatosság és a rendszeresség fontos szerepet játszani az életemben, az étkezésemben. Igazából Amira, a lányom tanított meg arra, hogy az ő ritmusához (alvás, etetés, szoptatás, hozzátáplálás) igazodjak, és úgy kezdtem el étkezni, mint egy baba: megreggeliztem vele, tízóraira ettem egy almát, ebédeltem vele, uzsonnáztam és vacsoráztam. Mivel egy rendszer kellett kialakítanom számára, én is elkezdtem rendszeresen táplálkozni, és tudatosan figyeltem arra, hogy miből mennyit viszek be a szervezetembe. Pillanatok alatt ledobtam a harminc kilót és még jól is éreztem magam: nem voltam fáradékony, sokkal több energiám volt, mert nem vittem be plusz kalóriát, felesleges ételeket. Amikor lefogytam, nagyon sokan kérdezték, hogy hogyan is csináltam.

Tulajdonképpen ennek köszönhetem a Toman sikerét, hogy egy olyan problémára adott megoldást, amivel nagyon sok nő küzd a mai napig, pedig ez tizenhárom éve volt.

Persze, most sem tiltom meg magamnak a finom ételt. Amikor például külföldre utazunk a családdal, akkor egy jó olasz pizzára nem tudok nemet mondani – nem kell az egészet megenni, elég két szelet. Ha 80%-od stabilan megvan, egy rendszerben élsz, akkor a maradék 20%-os változást teljesen elviseli a szervezeted. És ez nagyon sok mindenre igaz, például akár a napod szervezésére is. Ha megvannak a pontok, amikre tudod, hogy oda kell figyelned, akkor stabil vagy, és közben jól tudod magad érezni. Így van ez az étkezésnél is.

Szerinted mik a legnagyobb tévhitek egy diétával kapcsolatban?

Maga egy diéta nem biztos, hogy a fogyókúráról szól. Nagyon-nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem mindenkinek ugyanaz a jó – ez alapszabály. A Tomán sem való mindenkinek. Amikor megalapítottam a cégemet 2015-ben, beütöttem a Google-be a „diet” szót: 0.43 másodperc alatt több mint egymilliárd találat volt. Gondolj bele: egymilliárd találat közül kiválasztani, hogy neked mi a legjobb, nagyon nehéz. Viszont könnyű bedőlni: voltak régen olyan fogyasztókapszulák, amik agyrögöket, szívritmuszavart okoztak, és sok nő, sok ügyfelünk ma is szenved a szövődményeitől – szóval, ez egyáltalán nem játék.

A diéta nem sanyargatás, a diéta nem éheztetés, a diéta nem megvonás, mert utána a szervezet vissza fog ütni azonnal. Szinte minden betegségnek az alaptényezője a bélflóránk állapota, ezért is érdemes tudatosabban figyelnünk az étkezésünkre, az egészségünk miatt.

Nálunk a Tomannál a negyven pluszos nők vannak többen – sokaknak a menopauza átvészelésében segítünk a szakértőinkkel: abban, hogyan tudják a táplálkozásukkal fenntartani a hormonháztartás egyensúlyát, vagy hogy a vese­– és májfunkciók jól működjenek. Egyre több tudatos nő van nálunk, aki az elején nem biztos, hogy az volt. Ez egy szuper dolog!

Az én korosztályom tagjai, illetve a negyven pluszos nők már úgy jönnek hozzánk, hogy már minden diétát kipróbáltak, és hogy én már nem tudok nekik újat mutatni, mindenben csalódtak. És amikor rájönnek, hogy kontrollálni tudják a saját testüket, a saját testsúlyukat, egy olyan magabiztosság, egy olyan erő tör ki belőlük, amit látni az én munkámban az egyik legjobb dolog. Amikor elkezdik a saját testüket kontrollálni, és meglátják a fényt az alagút végén, utána a határ a csillagos ég!

Az „Egészségesen, tománosan” könyved kapcsán az volt a célod, hogy tudatos táplálkozásra sarkalld az olvasót, ugyanakkor a receptekben megmaradjon az otthon melege, ismerőssége. Neked mit jelent az otthon, ha étkezésről van szó, és hogyan nyilvánul meg ez a könyvben?

Amikor elkezdtünk gondolkozni a receptkönyvön, az volt a fő cél, hogy azok az emberek, akik szeretik a klasszikus magyar ízeket, ne veszítsék el azokat amiatt, mert életmódot váltanak. Úgy építettük fel a könyvet, hogy a család ebből ne érezzen nagyon nagy változást. Emlékszem, amikor elkezdtem diétázni, rögtön felborult a rendszer, mert én mindent és azonnal le akartam cserélni, és rájöttem, hogy ezt így nem lehet. Kellenek azok a „mankók”, akár ízben, akár az otthon érzetét illetően, amiket megszoktunk. Tehát: legyen például olyan hortobágyi palacsinta, ami ízben is hasonló, de összetételében, alapanyagaiban reform, és jó a szervezetnek. Fontos, hogy egy vasárnapi ebédnél mindenki megtalálja a kedvére valót: attól, hogy az anyuka diétázik, még lehet az asztalon olyan étel, ami egészséges, mégis visszahozza a klasszikus ízeket.

És még néhány kérdés az ételekről…

A legtökéletesebb dolog, amit valaha ettem:
Édesanyám csirkepörköltje.

Van-e olyan étel, amit akár éjjel kettőkor is nekiállnál elkészíteni?
Persze, van, és az a palacsinta. Minden formában, minden fajtáját. A gyerekek is imádják, úgyhogy az egy favorit.

Mi az az étel, amit átmenekítenél egy időkapszulában a jövő nemzedéke számára?
A tradicionális magyar ételeket. Ugyanis azt látom, hogy mindenki újragondol mindig mindent, és szerintem vannak dolgok, amikhez ragaszkodni kell. Ilyenek a magyar tradicionális ételek.

Mi az, ami szerinted nem hiányozhat a vasárnapi ebédlőasztalról?
A húsleves. Nálunk a húsleves alap kelléke a vasárnapi ebédünknek.

Van olyan alapanyag vagy fogás, amit az elmúlt években fedeztél fel újra?
A kelkáposzta, illetve a savanyított termékek, ez a két dolog, ami úgy érzem, hogy visszajött az étkezésünkbe. Kovászos uborka vagy a fermentált zöldségek, amire igazából úgy emlékszem, hogy a nagymamám kertjében hatalmas befőttes üvegekben volt elrakva.

Melyik állagot kedveled a legjobban?
Huh, én a ragacsos-ropogósat, azt rettentően szeretem! Imádom az ázsiai ételeket, mert ez ott közkedvelt.

Van olyan, amivel ki lehet üldözni a világból?
Képzeljétek el, hogy én mindent szeretek, mindenevő vagyok. Habár az egyik ilyen rossz emlékem az Pekingben, még a 2000-es évek elején történt velem, ahol élő kígyót kellett kiválasztanom. Amikor élő állatot kell kiválasztani, amit meg kell utána enni, az nem megy, azt nem szeretem.

A nagyi főztje:
Gyerekkoromban nagyon sok nyarat töltöttem a nagymamámnál, és emlékszem, hogy minden reggel valamilyen piskótás süteménnyel várt a konyhában. Igazából szerintem inkább az érzés, mint a főztje: az a meleg, az a családiasság az egy hihetetlenül jó dolog volt, és remélem, ezt a gyerekeim is viszik tovább.

Aminek nem tudtál ellenállni az iskolai büfében:
Hm, voltak… Lehet, hogy most szörnyű dolgot mondok, de az a tipikus melegszendvics: pizza-, vagy valamilyen krém volt rajta, meg volt szórva sajttal, és ilyen hosszú kifli formájú volt. Belül puha volt, kívül ropogós, úgyhogy igen, talán ennek a klasszik melegszendvicsnek nem tudnék ellenállni.

Mi jut eszedbe erről: konyhakatasztrófa?
Több dolog: az első és a legfrissebb emlék az a férjem főzése utáni konyha állapota, de ilyenek például a karácsonyi készülődések után, amikor nagy családot látunk vendégül, tíz-tizenkét főt. Nálam az a konyhakatasztrófa.

Étel, amitől jobb hely a világ:
Hát, igen, ez az édesanyám csirkepörköltje. Azokat a meleg estéket nem lehet pótolni szerintem sehol a világon, mint a szülői ház illata, az ízek. Annál nincs jobb hely a világon, pedig sok helyen jártam.

Ha kíváncsi vagy, milyen kérdéseket tettünk még fel Szabinának, nézd meg a videót!

Fotók: Mohai Balázs

Tomán Szabina | Facebook | Instagram
Toman Diet | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük