fbpx
Nyomj Entert

Új otthont találni a portugál tengerparton | Leaving the city SPECIAL

Ablakokban libegő, száradó wetsuitok, lépcsőknek támasztott szörfdeszkák, éjfélkor fürdőruhában fagyizó ötévesek és virágoktól roskadozó zsakaranda-fák – Lisszabontól 15 km-re délre, Costa da Caparicán járunk, a portugál óceánpart különös kisvárosában. Itt talált új otthonra Liptay Dávid és Liptay-Baráth Anna, a Blitz Pizza alapító házaspárja, akik nemhogy a várost, Budapestet, de az országot, Magyarországot is elhagyták egy hullámokban bővelkedő, azonban pizzában sem kevesebb új élet reményében.

A cikk nyomtatásban a Hype&Hyper 2022/2. számában jelent meg.

Koncepció és megvalósítás: Gyöngy Orsolya
Fotók: Mohai Balázs


A Blitz Pizza története Dávid egyetemista éveire nyúlik vissza, aki a lakásában tartott nagy baráti összejöveteleken képes volt órákat a sütő mellett tölteni, hogy a saját receptjei alapján készült pizzáival lakathassa jól a bulizó társaságot. Bár akkor még esze ágában sem volt ilyesmivel komolyabban foglalkozni, idővel a „Dave-pizza” kinőtte a házibulikat, és elfoglalta méltó helyét Budapest akkor még szárnyait bontogató streetfood-színterén. Fatüzeléses kemencével pizza-foodtruckot üzemeltetni nem egyszerű feladat, de Dávid szerint nem is „evolúciós zsákutca” – a recept működött, a Blitz gyorsan belopta magát a budapestiek szívébe. 

A hobbiból organikusan vállalkozás, a vállalkozásból brand, a brandből sikersztori lett, amit még a koronavírus-járvány sem tudott megállítani. Amikor a vendéglátóhelyek egyik napról a másikra bezárásra kényszerültek, Anna és Dávid azonnal innovatív megoldásokat kerestek: a konyhán maradt alapanyagokból megszületett az ország első kiszállításra tervezett DIY pizzaszettje, a lezárások alatt a fél város Blitz-bucikból gyártotta otthon a karanténmenüt. A kemencét sem hagyták kihasználatlanul, a sokadik hullám alatt elindult a Blitz rendelhető minőségi mirelit-pizza gyártása, ami szintén sokak életét megszépítette a nehéz hónapok alatt. A Blitz mindig inkább egy startup volt, mint vendéglátóhely, egy szolgáltatás, megoldás valamilyen problémára, emiatt tudott mindig rugalmas maradni, alkalmazkodni.

2020 nem csak a járvány miatt volt jelentős év a pár számára, hiszen szeptemberben az őszi lezárások előtti utolsó pillanatban tartották az esküvőjüket, a történet pedig itt kanyarodik Caparica felé: az ünneplés után egy hónapot terveztek a portugál kisvárosban tölteni, ahová már évek óta szörfözni jártak – ez a hónap pedig lassan két évvé nyúlt.

Ahogyan a pizza esetében, itt is organikusan adta magát a lehetőség, hogy nagyot lépjenek: a Covid alatt belassult az itthoni irodai munka, Annában egyébként is régóta érlelődött, hogy az ügynökségi lét helyett kipróbálja a szabadúszást, Dávid pedig egész életében arra vágyott, hogy egy olyan helyen élhessen, ahol minden nap lehet szörfözni. Caparicán éppen hosszabb távra kiadóvá vált egy barát lakása, a kint töltött első hónap után pedig úgy döntöttek, maradnak – minőségi változást szerettek volna az életükben, amit számukra az óceán közelsége már önmagában garantált. A fizikai helyváltoztatás szellemileg is új perspektívákat nyitott, az új nézőpontokból pedig bevallásuk szerint új ötletek, és lelki frissesség született. Persze nem rögtön, közel egy évre szükségük volt ahhoz, hogy felfogják, most nem hosszasan nyaralnak, hanem az üdülőváros lett az otthonuk. Reggeli parkolóhelykeresés és dugók helyett a reggeli szörf, belvárosi iroda helyett az óceánparti remote work vált napi rutinná – ma már el sem tudják képzelni, hogy újra nagyvárosban éljenek.

A Blitz-márka építése mellett Anna marketing menedzserként továbbra is magyar ügyfelekkel dolgozik, ez, a családja és a barátai is mindig Budapesthez fogják kötni, de valamit valamiért – a közös jövőjüket Dáviddal már Portugáliában tervezik. Amikor városi nyüzsgésre vágynak, húsz perc alatt beérnek Lisszabonba, ahol bizonyos helyeken már arcról felismerik őket, de gyakrabban fordul elő az, hogy a 16 fokos óceán csábításának adják be a derekukat: ilyenkor kutyájuk, Csipesz helyet foglal a csomagtartóban a deszkák között, és a legközelebbi, fürdőzőktől mentes dűnés partszakaszt célozzák meg, ahol háborítatlanul lovagolhatják a hullámokat. 

Costa da Caparica igazi beach town, de nem egy tipikus portugál partvidéki gyöngyszem – különös hangulatát a munkásosztály számára a ’60-as, ’70-es években felhúzott emeletes üdülőknek köszönheti, kicsit olyan, mintha a keleti blokk széle integetne a fenséges Atlanti-óceán partján. A partot egy közel 3 km-es promenád választja el a várostól, ami többsávos sztrádaként szolgál deszkásoknak, longboardosoknak, futóknak vagy kutyasétáltatóknak, a betonút óceántól távolabb eső oldalán pedig vendéglátóhelyek sorakoznak, melyek sok lehetőséget tartogatnak az erre gravitáló befektetőknek és kreatív szakembereknek. Caparica furcsa eklektikája valóban sok mindenkit vonz, a környék éppen reneszánszát kezdi élni: Dávidék elmondása szerint az elmúlt években sok fiatal portugál költözött ki ide a természet közelségét élvezni, és nagyon magas a külföldről bevándorlók száma is: minden héten felbukkan egy-egy új francia, holland, német, angol vagy akár magyar figura, akikből erős közösség formálódik, és a helyiekkel együtt gondolkodva, saját látásmódjukkal egymást inspirálva és támogatva izgalmas új projektekbe kezdenek, ami felpezsdíti a kisváros életét. 

Ebbe a közegbe érkezett Anna és Dávid is, és nem kellett sokat várni ahhoz, hogy ők is beszálljanak Caparica jó hírének építésébe. Mély baráti kapcsolataik kezdtek kialakulni, minden második napra jut egy szülinap, grill parti, vagy szörfözés – egy ilyen alkalommal kerültek kapcsolatba magyar ismerőseiken keresztül egy francia vállalkozóval is, aki véletlenül éppen vendéglátó-szolgáltatót keresett a parton lévő éttermeibe. Anna és Dávid kész koncepcióval, receptúrával, csapattal és felszereléssel álltak bele az ötletelésbe, és hamar nyélbe üttetett az együttműködés. Így Dávidék után a fatüzelésű kemencéjük is útnak indult Magyarországról, hogy a caparicai praia-n foglalja el méltó új helyét, és azóta is éhes hasak tucatjait lakatja jól egy-egy úszással-fürdéssel-szörfözéssel teli nap után. 

A visszajelzések legalább olyan fényesek, mint a szörfdeszkákon megcsillanó napsugár, sokan vannak, akik egyenesen Lisszabonból járnak ki a pizza kedvéért, és ételkritikusok is fel-felbukkantak már a környéken. Dávid büszke a termékeikre (szeletpizzákat és új stílusú nápolyi éttermi pizzákat is kínálnak), magas minőségű alapanyagokból, jó receptúrákkal, tökéletesre csiszolt folyamatokkal dolgoznak, és a csapatuk is szépen összeállt az idei szezonra is. A Palms nevű hely kívülről színeiben egy Rubik-kockát idéz californiai vibe-okkal, bent pedig a gyönyörű falombokra nyíló panoráma mellett a portugál illusztrátor, Wasted Rita grafikái ijesztgetik a közönséget: „if you drink 5 of the most expensive coctails on the menu, the ghost of a dead nun will appear at midnight”. Ezt reméljük, senki nem kockáztatta meg. A caparicai közönség Dávidék tapasztalatai szerint már csak a multikulturalizmusának és az óceán-adta lehetőségeknek köszönhetően is nyitottabbnak számít, mint a budapesti, itt bátrabban folytathat kulináris kísérleteket. A helyi séfekből álló gasztroközösséggel is jó kapcsolatot ápolnak, kölcsönösen keresik az együttműködés lehetőségeit, pop-up eseményeket szerveznek, és egymás konyhájára is hatással vannak. A kreatív ötletek nem sokáig maradnak ötletek – valaki egészen biztosan szívesen segít eszközzel, információval, tudással a megvalósításukban. Idén például egy korábbi esemény hagyományaira építve rendezik meg a Hungarian Surf Festet, aminek egyik házigazdája a Blitz lesz a szintén magyar The Magnet Projects-szel.

Ahogyan otthon, itt is igyekeznek helyi alapanyagokból kreálni, de Dávid többször is vágyakozva emlegeti az újkígyósi kolbászt, amit azért nagyon szívesen megismertetne a portugáliai fogyasztókkal. Szerencsére a pizzák kolbász nélkül is ínycsiklandóak, és amint a nap ereszkedni kezd a horizont felé, a Palms gyorsan megtelik: baráti társaságok, turisták, kényelmesen helyezkedő törzsvendégek élvezik az utolsó parti fénysugarakat, a koktélokat és a Blitz gőzölgő pizzáit.

Anna és Dávid olyanok a tömegben, mint két jókedvű házigazda, abszolút árad belőlük az érzés, hogy otthon vannak, hogy amit csinálnak, azt örömmel, lelkesedéssel és alázattal csinálják (legyen szó szörfről vagy pizzáról), és jól érzik magukat a bőrükben. „A kemence mellől az óceánra nézel, és a naplementét látod. Nekünk ilyen a jó élet. Ez a jó élet.“


Sorozatunk főszereplői olyan kreatív szakemberek, akik megelégelték a nagyváros zaját és egy új élet reményében költöztek – félig vagy akár egészen – vidékre. Megmutatjuk és elmeséljük, hogyan raktak fészket és teremtettek új otthont a fővároshoz közel, vagy épp az ország másik végében egy számukra idegen vagy épp nagyon is ismerős településen. Vajon valóban olyan jó az élet vidéken, ahogy azt legtöbben elképzeljük?


Inkább nyomtatott formában olvasnál? Most megrendelheted a Hype&Hyper magazin negyedik számát a Store oldalunkról!


Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük