Újvidék 2016-ban nyerte el a 2022-es évre az Európa Kulturális Fővárosa címet. Sok minden történt az elmúlt hat évben, különösen 2022-ben, a legelső szerbiai városban, amely valaha viselte ezt a titulust: több mint 1500 kulturális esemény és 4000 helyi, hazai és nemzetközi művész, összesen nyolc programsorozat részeként. Sara Vuletić-csal, az Újvidék – Európa Kulturális Fővárosa Alapítvány programigazgatójával beszélgettünk előkészületekről és kétségekről, eredményekről és sikerekről, eseményekről és projektekről, valamint a város lehetséges jövőjéről is.
„Kételyek, aggodalmak, sőt, azt is mondhatnám, hogy előítéletek kísérték Újvidéket a jelölési folyamattól kezdve egészen Európa egyik legjobb kulturális fővárosa státuszig” – mondta Nemanja Milenković, az Újvidék – Európa Kulturális Fővárosa Alapítvány vezérigazgatója. Mik voltak ezek a kételyek Újvidékkel kapcsolatban?
Nem vagyunk az Európai Unió tagja, ami azt jelenti, hogy nyilvánvalóan nem rendelkezünk az összes olyan eljárással, amely az EU-tagországokban működik. Általánosságban elmondható, hogy a történelmünk és a zűrzavaros helyzetünk miatt a Szerbiáról alkotott kép szkeptikus lehet. Az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) cím kapcsán a helyiek körében is voltak kételyek: hogyan fog ez menni, milyen hatással lesz ránk, hasznot húzunk-e belőle? 2016-ban nyilvánítottak bennünket Európa Kulturális Fővárosává, és már az előkészületek során megmutattuk, hogy valóban méltók vagyunk a címre. Sok minden történt már 2022 előtt, ami nem volt kötelező, de megtettük. Például létrehoztuk a kulturális állomások hálózatát, és több ilyen központot állítottunk helyre. Azt hiszem, mindez még inkább nyilvánvalóvá vált, amikor tavaly októberben megkaptuk az EU zárójelentését, amely azt javasolta, hogy egyszerűen csak folytassuk az eddigi jó munkát.
Alapvetően minden városban csupán az emberek néhány százaléka érdeklődik a kulturális események iránt. Milyen stratégiátok volt a helyiek bevonására?
A rendezvényeken résztvevők száma folyamatosan nőtt. Különböző célcsoportjaink voltak, ami nagyon fontos volt. Az év során voltak olyan programok, amelyeket a gyermekeknek és az ifjúságnak, a nőknek és a feminizmusnak, a békének és a migrációnak, a kisebbségi csoportoknak és a marginalizált embereknek szenteltünk. Sok szabadtéri programunk volt, amelyek mindenki számára elérhetőek voltak; a Doček a mi különleges audio-vizuális fesztiválunk szilveszterkor, december 31-én és január 13-án; falufesztivált tartottunk a Fruska Gora hegységben; híres színészeket és színésznőket hívtunk ide Szerbia minden tájáról, hogy meséket mondjanak és olvassanak fel a gyerekeknek; a helyi lakosokat meghívtuk a Matica Srpska Galériába, hogy válasszanak műalkotásokat a galériából és kurátorkodjanak; voltak színházi előadások, klasszikus és könnyűzenei koncertek, kiállítások, workshopok. Mindezeket az eseményeket megfelelően meg is kellett szervezni, és sokat dolgoztunk a PR és a marketing területén, hogy a megfelelő közönséghez eljusson.
Egy város számára az egyik legfontosabb dolog a fiatalok megtartása. Hogy látod, Újvidék hosszú távon képes lesz erre?
Sok minden megváltozott itt a pár évvel ezelőtti állapothoz képest. Sokkal több az aktivitás. Ez a projekt határozottan átformálta a város kultúráját és infrastruktúráját. Nyilvánvalóan az Exit Fesztivál tette fel Újvidéket az európai térképre, de most már van néhány olyan titulusa, ami jó hírnevet biztosít neki. Az EKF-n kívül Újvidék volt 2019-ben Európa Ifjúsági Fővárosa. Természetesen vannak, akik külföldre mennek, de ez egy általános jelenség. Ugyanakkor ismerek olyanokat is, akik Újvidékre költöztek, például a híres hegedűművész, Stefan Milenkovics, aki most a városi hangversenyterem művészeti igazgatója. Sőt, volt néhány újvidéki fiatal, akik odajöttek hozzám, és azt mondták, remélem, folytatod a projektet, mindig történt valami, és színvonalas volt a program. Többek között áprilisban volt a Flags the Future program, amelyet fiatalok hoztak létre; a Kreatív negyedben volt egy zenei fesztivál, ahol feltörekvő regionális és európai zenekarok léptek fel. Nagyon szeretnénk folytatni, és reméljük, hogy itt tudjuk tartani a fiatalokat. Újvidék diákváros, és a munkahelyek tekintetében erős az IT-ágazat ipara; a város sok mindent tud adni.
Az EKF program olyan témákkal indult, mint örökség és régészet, Újvidék városa. Később jöttek – amit említettél – a nők és a kisebbségek, a gyermekek és a fiatalok, és végül a Más? Európa program, amely underground témákkal foglalkozik. Gondolom, tudatos döntés volt, hogy az elejétől a végéig ez legyen. Hogyan alakult ki? Voltak kötelező témák az EU-tól?
A szlogenünk „az új hidakért”. Az volt az elképzelésünk, hogy összekapcsoljuk a múltat, a jelent és a jövőt; a történelmet és a modernitást; a Keletet és a Nyugatot; mindezeket az egymással egyébként ellentétes dolgokat. A másik ok az, hogy a háború miatt itt hidak szakadtak le. Tehát van egy metaforikus jelentése is. Ez volt a kiindulópontunk, és azokat a kérdéseket akartuk beemelni, amelyek fontosak számunkra az örökség szempontjából, hogy kapcsolódjunk Európához és az európai értékekhez, mint például a tolerancia, a szolidaritás, a béke, a kisebbségi jogok. Azonban nem akartuk ezeket a témákat csak úgy egyberakni, ezért szétosztottuk őket az év során. Ennek megfelelően februárban és márciusban a migráció, márciusban és áprilisban az ifjúság és a kreativitás, júniusban a hősnők, júliusban a Duna és így tovább. A nagy finálé a Más? Európa program volt, amelyben a másságra, az alulreprezentált és alternatív jelenségekre, például a képregényekre és az avantgárd művészetekre fókuszáltunk.
Említetted a Kreatív Negyedet, ahol jártam. Egy része még építés alatt állt, de ettől eltekintve volt néhány kiállítás. Azonban alapvetően üres és kísértetjárta volt. Nem tudom, talán kicsit messze van a központtól. Mindenesetre, hogyan tervezitek megtölteni élettel?
Teljesen igazad van, van egy kis félelem emiatt. Rengeteg lehetőség van ebben a helyben. Szerintem fontos, hogy legyen egy olyan vezetői struktúra, ahol valaki irányítja és felügyeli az egész Negyedet, hogy mindig legyen valami tevékenység, de az is nagyon fontos, hogy a helyi művészeti szcénával való együttműködés fennmaradjon, hogy legyenek alulról jövő kezdeményezések és támogatás. A legnagyobb objektum még építés alatt áll, és amint elkészül, egy multifunkcionális kulturális központ lesz belőle. Az önkormányzat támogat minket, hogy ez megvalósulhasson, ami nagyon fontos. Tehát mindent megteszünk, hogy felkerüljön a helyiek mentális térképére.
Hogyan látod Újvidéket 15 vagy 20 év múlva? Mármint, ha nem történik valami nagy katasztrófa.
Ha folytatjuk, amit elkezdtünk, és gondoskodunk arról, hogy a jó kulturális gyakorlatok megőrzéséről, Újvidéket virágzó művészeti központnak látom. Úgy érzem, hogy a projektjeinkkel, a helyiekkel és a fiatalokkal, a nemzetközi partnereinkkel együtt kis, de erős központként pozícionálhatjuk magunkat Közép-Európában. Természetesen lehetünk még jobbak is, és ez kell, hogy legyen a víziónk. Nem arról van szó, hogy legyen egy egyéves show, majd eltűnünk, hanem a folytonosságról, az örökségről. Még mindig nagyon sok tennivaló van.
Veszprémből származom, ami 2023-ban az egyik Európa Kulturális Fővárosa lesz. Mit tanácsolsz a városunknak vagy bárkinek, aki elnyeri ezt a címet?
Nos, legyen kitartó. Nem számít, mennyire fáradtak vagytok, csináljátok végig. Ismerem a veszprémi csapatot, nagyon profik és jók. Fontos a feladatok megosztása, hogy motiváltak maradjanak az emberek, és senki ne legyen túlterhelve. Az, hogy decentralizált, azért is jó, mert a gyönyörű Balaton környékének kisvárosait is bevonja, és szélesebb közönséghez jut el. Természetesen a helyiek minél nagyobb mértékű bevonása is kulcsfontosságú. Szeptemberben jártam ott, és szerintem remekül mennek a dolgok. Mindig lehet tanulni az előző EKF-esektől, hogy mi történt ott, mit csináltak jól, mi az örökség, és ha van tágabb perspektíva, jobban lehet tervezni. Így most tudtunk tanácsokat adni, és végül is azt gondolom, hogy Veszprémnek minden esélye megvan arra, hogy sikeres legyen.
Novi Sad 2022 | Web | Facebook | Instagram
Borítókép: Sara Vuletić, fotó: V. Velicković