Nem a karantén idején indult, de a helyhez kötöttség és a bezártság minden bizonnyal nagy lendületet adott a dreamscape mozgalomnak, azaz a mesterséges, álomszerű, 3D-vizualizációval létrehozott tereknek.
A digitális renderek már régóta az építészi és tervezői gyakorlat szerves részét képezik. A technika már olyan szintre fejlődött, hogy sokszor szinte lehetetlen megállapítani azt, látványterv van-e a képernyőn, vagy a valóságban is létező hely fotója. Az év elején például az egész internet azt találgatta, hogy egy Budapestre tervezett étterem képe látványterv-e, vagy már a valóság: mint kiderült, az utóbbiról volt szó.
A 3D-s vizualizációs programokat hamar felfedezték maguknak a médiaművészek is, és rájöttek, hogy ez tökéletes terep az álmodozásra. Azok az építészek pedig, akiknek elegük lett a megrendeléseik szabta korlátokból, szintén a renderek utópikus világába menekültek.
A trendből aztán mozgalom lett, melynek a több hónapos karantén csak még nagyobb lendületet adott: négy fal között a tervezők fantáziája még messzebbre szárnyalt. Bár elsőre tökéletes utópiának tűnnek, a helyek megálmodói szerint ezek a képzeletbeli terek nem térnek el olyan nagyon valóságtól. A digital art egyik leghíresebb képviselője, Paul Milinski például így fogalmaz: „a különböző valóságok szintetizálásával létrejött képek elgondolkodtatnak azon, hogyan kezelhetnénk méltóbban a Földet. Nemcsak az álmaink, hanem egy lehetséges jövő illusztrációi is lehetnek.”
Charlotte Taylor, a londoni Dello Studio kreatív igazgatója szintén a digital art eszközeivel hozza létre álomszerű, soft minimalista tereit, melyekben bátran kísérletezik olyan dolgokkal is, amelyeket később akár valós enteriőrök megkomponálásban is felhasznál.
A dreamscape movement-ről már külön kiadvány is született: 2020 áprilisában a Gestalten kiadó gondozásában jelent meg egy gyönyörű kötet, amelyben a trend legszebb képviselői és terveik sorakoznak fel, valamint a mozgalom filozófiai-pszichológiai hátteréről és előzményeiről is olvashatunk.
A trend azért is nagyon érdekes, mert miközben rengeteget merít a múltból – szembetűnő példul a szürrealisták művészetének vagy a posztmodern építészetnek a hatása – mégiscsak a modern technológia és a közösségi média az igazi mozgatórugója. „Az Instagram-felhasználók like-jai alapján létrejövő algoritmus határozza meg, mi az, ami igazán trendingel, aztán ezek a vizuális motívumok – esetünkben például a kristálygömbszerű formák, a boltíves ajtók, a rózsaszín égbolt és a türkizzöld medencék – mémszerűen kezdik elárasztani a különböző platformokat” – fejti ki Rosie Flanagan, a kötet szerzője a Gestalten honlapjára írt cikkben.
Bár az álomszerű látványtervek az esetek javarészében csak tervek maradnak, Rosie Flanagan szerint hatással lehetnek a valóságra is. A szerző felteszi a kérdést: ha az építészek és a tervezők a 3D-s álmodozás során felszabadítják magukat a realitás korlátai alól, az hatással lesz-e a valós tervezésre? Ha így van, akkor ezek a képek már nemcsak látomások, hanem egy új világ nyitányai is lehetnek.
3D-nyomtatás a Holdon | BIG x ICON
Magyar tervező munkái a Vogue Portugal új számában
