Rengeteg népszerű magyar gasztronómiai vállalkozásnak segítettek már az arculat és a kommunikáció kialakításában, lendületes attitűdjük miatt pedig borítékolható volt, hogy nem fognak ezen a ponton megállni: a Socially gasztromarketing ügynökség csapata által megálmodott étterem, a Badhanna idén tavasszal debütált Budapest belvárosának egyik ikonikus terében, szeptembertől pedig megújult étlappal várja a vendégeket. Badhannát, a budapesti élet legújabb, misztikus egyéniségét Varga Sára, az ügynökség alapítója és Csontos Eszter art director mutatták be nekünk.
A cikk nyomtatásban a Hype&Hyper 2022/2. számában jelent meg.
Fotók: Balogh Kata
A Socially tevékenysége eddig is nagyon sokszínű volt, az online marketingtől az arculattervezésen át, számos eszközzel járultatok hozzá gasztrovállalkozások sikeréhez. Mondhatjuk, hogy a Badhanna egy mérföldkő az életetekben?
Csontos Eszter: Igen, egy nagyon fontos mérföldkő, mert mi eddig is nagyon szerettünk komplexen gondolkozni egy-egy projekt kapcsán, és abban hiszünk, hogy minél átfogóbb tevékenységet tudunk folytatni, annál jobb lesz a végeredmény. Itt lehetőségünk volt rá, hogy a kezdetektől, a névadástól a koncepció kialakításán át, a menüsoron, az enteriőrön keresztül egészen a fénybeállításokig minden részlet a mi elképzelésünket tükrözze.
Varga Sári: Mérföldkő, és az eddigi munkánk kicsúcsosodása is egyben. A Socially-t nyolc éve alapítottam, kezdetben csak online kommunikációval foglalkoztunk, ma már arculattervezéssel és PR kommunikációval is, így mindent lefedünk, amire egy gasztrovállalkozásnak szüksége lehet. Az évek során egyre jobban kitisztult előttem – és a piac is ebbe az irányba orientálódik –, hogy egy gasztronómiai élmény úgy tud igazán hatásos és komplex lenni, ha minden részlete egyfelé mutat. A Badhanna is ezen alapul, ahol ráadásul abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a tulajdonostól szabad kezet kaptunk, így az egész atmoszférán tudtunk átfogóan dolgozni.
Meséljetek a koncepcióról: hogyan állt össze bennetek, és ki is az a Badhanna?
V.S.: Rengeteg izgalmas és komplex megbízást kapunk, de már egy ideje izgatott minket, hogy ha lenne egy hely, amit mi találunk ki a nulláról, akkor az milyen koncepcióval születne. Ezzel a projekttel megkaptuk ezt a bizalmat.
Eredetileg a Badhanna munkanév egy teljes más koncepciót jelölt, amit az egyik járványhullám végül elsodort. Viszont Vajda Márton tulajdonosnak annyira megtetszett ez a név, hogy a következő állomás ez a hely lett: a helyszín adott volt, és kezdő irányként a kérésére Ázsiát lőttük be. Így mondhatni gombhoz varrtuk a kabátot, mert a cél egy nagyon szabad életérzés megteremtése volt, aminek eszköze az étel, az ital és az enteriőr is.
Badhanna egy utazó, egy nagyon vagány, konvencióktól távoli nőalak a fejünkben, akinek a szemén keresztül megismerhetünk egy izgalmas gasztronómiai és kulturális világot, és átélhetjük ezt az atmoszférát.
CS.E.: Badhanna nekem a szabadság szinonimája. Valaki, aki kilép a komfortos életből, és felfedez valami újat. Erre pedig az étterem is lehetőséget kínál, az ízekkel és az élménnyel. Ahogy Sári anno kimondta ezt a nevet, nekem azonnal megtetszett, mert azt éreztem, tudok hozzá kapcsolódni. Nőként még mindig rengeteg társadalmi elvárásnak kell megfelelnünk, és nekem mindig példaértékűek voltak azok a nők, akik ebből ki tudnak lépni. Badhanna ilyen: egy saját ideái szerint élő, kíváncsi természet.
Nagyon sok cikket találtam az 1800-as években utazó nőkről, akik elindultak Ázsia és további addig kevéssé ismert helyek felfedezésére. Ez nagyon megragadott, nagyon vagánynak gondoltam, hogy abban az időben nekivágtak egy ilyen kalandnak, és ez is inspirált. De igazából teljesen mindegy, hogy Badhannát melyik korban és térben helyezzük el, nem akarjuk ennyire konkretizálni a személyét: azt szeretnénk, ha mindenkinek a saját fejében állna össze, hogy kicsoda ő.
Az étterem tervezésekor milyen konkrét eszközökkel sikerült elérnetek, hogy átadjátok ennek a szabadságnak az érzését? Nézzük például az arculatot, aminek ebben az esetben az enteriőr is része, hiszen az is a ti munkátokat dicséri.
CS.E.: Rengeteg arculatot terveztünk az évek során, és bár mindegyik más, érezhető egyfajta kontinuitás. Itt most úgy éreztük, hogy egy naplószerű világot szeretnék részleteiben is megeleveníteni. Azonnal eszembe jutott Stark Attila képzőművész, akit régóta ismerek. Ő szintén nagy utazó, és ez a fajta skiccelgetés a tervezői stílusának egyik védjegye. Közösen alkottuk meg a vizualitást, ami a hongkongi élményeimből is táplálkozott.
V.S.: A koncepció az volt, hogy egy útinaplót idézzünk meg. Ma már annyira nem használunk ilyet, de talán még mindig előfordul, hogy az utazás során ide-oda firkálgatunk, jegyzetelünk, térképet nézegetünk. Ezt szerettük volna behozni a térbe, és Attila, a vad és szabad asszociációival a tökéletes választásnak bizonyult erre.
CS.E.: A térrel kapcsolatban egy kevésbé klasszikus étterem-enteriőrben gondolkoztunk. Szerettük volna az ázsiai forgatagot behozni, de nem eltúlozva, csak pár részletben emlékeztetve rá, mint például a tűzneon, vagy a tapéták, amik között kiállítások és egy japán utazási iroda plakátjai is szerepelnek.
V.S.: Maga a tér építészeti kialakítása Szendrő Péter munkája, aki az itt elsőként üzemeltetett Trafiq bár belsőépítésze volt. Neki sikerült maradandót alkotnia, hiszen a tér még most is nagyon jól funkcionál, nekünk inkább finomhangolás, a Badhanna-élmény megjelenítése volt a feladatunk, a textúrákkal, falszínekkel, világítással és falgrafikákkal. A központi helyiségben található bárpultot azonban mi tettük a térbe, ez a koncepció fontos része, mert a bárhangulat beemelésével más dinamikát kap a tér.
Oszlopos részetek volt az étlap kialakításában is. Az étlap hogyan tükrözi ezt a szabadságot, határok nélküliséget?
V.S.: Arra törekedtünk, hogy elrugaszkodjunk a hagyományos étteremélménytől, amikor megrendelsz egy dolgot, kihozzák, elfogyasztod és kész. Itt a megosztáson van a hangsúly: az étkezés egy experimentális élmény azzal, akivel vagy, akárcsak egy utazás. Az ázsiai gasztronómiában nagyon jól működik, szinte alapvető a megosztáson alapuló étkezés, és a mi étlapunk is lehetővé teszi, hogy bármit bármikor rendelj, az ízek nem fogják ütni egymást. Ugyanez igaz az italokra is. Külön hangsúlyt fordítottunk arra, hogy vegetáriánus és gluténmentes opciók is szép számban legyenek.
Nagyon sok tapasztalat van a hátatok mögött, szerintem ti biztos tudtok mesélni a “good life” életérzésről! Mit gondoltok, általánosságban mi kell ahhoz, hogy egy helyen átjöjjön ez a feeling?
V.S.: Én azt látom, hogy a vendéglátás óriási transzformáción megy át, és ebben az utóbbi két év nagyon meghatározó volt. Jelentősen átalakultak a fogyasztói szokások: a kötöttség, túlkomponáltság (ami például a fine diningban eddig népszerű volt), az most háttérbe kerül. A közösségi élmény mindennél fontosabbá vált: szerintem ez a good life, hogy valakivel be tudsz ülni jó hangulatban eltölteni egy estét feszengés és kötöttségek nélkül, egymás társaságát élvezve. Ha ezt megspékeli az ital és az étel kiemelkedő minősége is, akkor az élmény valóban emlékezetessé válik.
CS.E.: Ezzel én is abszolút egyetértek. Az emberek egyre kevésbé szeretnének feszengeni egy étteremben, a mi generációnk már végképp nem. A vendégek nagyra értékelik az élményt, amikor kimozdítják őket a hétköznapokból és újfajta megközelítéssel találkoznak. Amit még hozzáfűznék, és inkább a személyes tapasztalatom miatt gondolok, az az őszinte és hiteles hozzáállás a tulajdonosok részéről. Ha az adott helyben benne van a saját gondolatvilágod, a szíved-lelked, akkor az emberek is kapcsolódni fognak hozzá.
KÖZ/TÉR – Budapest arcai nagyívű köztéri fejlesztések tükrében
Közép-kelet-európai kiállítókkal indul a viennacontemporary
