Egy kültéri bútor erős karekterrel és végtelen variálhatósággal, amely értékes emberi találkozások helyszíne lehet. A CoTangens fő jellegzetességei közé tartozik, hogy alkotóelemei újrahasznosíthatóak, valamint a felhasznált kárpit is egy speciális alapanyagból készült. A Magyar Divat & Design Ügynökség által életre hívott design LAB inkubációs program keretében egy professzionális gyártó és egy designer közös munkájából ismét különleges bútorcsalád született. Fenntartható anyagokról, termékfejlesztésről és a csapatmunka fontosságáról Kele Sára bútortervezővel beszélgettünk.
Kele Sára alapvetően kíváncsi természet: a kutatás a lételeme. A környezettudatosság és a fenntarthatóság fontos érték számára, amit nemcsak a tervezői filozófiájában, de mindennapjaiban is előtérbe helyez. Mint mondja, a fenntarthatóság valójában nem egy cél, hanem sokkal inkább egy hozzáállás, vagy életmód, ami minden döntésünket vezérelheti. Legyen szó bármilyen tárgy vagy bútor tervezéséről, egy nagy egész részeként közelíti meg azok létrehozását, így projektjeit a koncepcionális gondolkodásmód, valamint egy adott helyzetre, problémára való reflektálás határozza meg. Nem volt ez másként a CoTangens kültéri bútorcsalád megalkotásában sem, ami a Rotte Kft.-vel közösen végzett munka eredményeként jött létre. Interjú!
Nem először veszel részt a design LAB programban, aminek előző kiadásában szintén a Rotte Kft.-vel működtetek együtt. Mesélj kérlek a közös munkátokról: miért döntöttetek úgy, hogy újra együtt szeretnétek jelentkezni a pályázatra?
Előző alkalommal a Rotte Kft.-vel közösen a Tangens bútorcsalád létrehozásán dolgoztunk együtt, ami nagy sikereket is hozott. Ez annak is köszönhető, hogy jó csapatmunka alakult ki közöttünk: az első pár hónap ismerkedési folyamata után jól kiegészítettük egymást a Rotte tagjaival, valamint eszmei, gondolati síkon is jól tudtunk kapcsolódni. Együttműködésünk alapvetően egy gyümölcsöző folyamat volt: lehet, hogy ez is az alapja annak, hogy végül kívülről is ugyanezek az energiák jöttek vissza.
A Tangens kapcsán továbbá a különböző kiállításokon résztvevő építészek, belsőépítészek, projektmenedzserek vagy cégek közül sokan megkérdezték, hogy kültéren is használható-e a bútorcsalád. Így egy nagyon erős igényt éreztünk arra, hogy létrehozzuk a Tangens kültéri változatát, emellett szívesen tovább foglalkoztunk vele.
A Red Dot díjas Tangens bútorkollekció testvére végül a CoTangens elnevezést kapta. Előbbi koncepciója a járványhelyzet hatására született meg, ami az emberi kapcsolatok hiánya és a home office jelenségére reagált. Új közös projektetek, a CoTangens esetében mi volt a kiindulópont és a koncepció a tervezés során?
A pandémia hatására a közösségi élettér sok esetben a kültérre szorítkozott: ennek felismerése kapcsán is szerettük volna a Tangens közösségi bútor kültéri verzióját létrehozni. Az új bútorcsalád elnevezése, vagyis a „Co” előtag is innen ered: a Communication, Cooperation és Companion, vagyis a kommunikáció, együttműködés és társaság szavakra reflektál.
A CoTangens esetében is fontos volt a Tangens alapértékeinek megtartása, mint a variálhatóság vagy a fenntarthatóság, így érdekes kihívás volt számomra úgy bútort tervezni, hogy megtartsuk elődjének karakterét, de közben mégse ugyanaz, hanem egy új változat jöjjön létre. Egymás mellé helyezve a két bútort észrevehetők a finom hasonlóságokban rejlő különbségek, mint például az eltérő vázszerkezet, ami koncepciójában mégis követi a Tangens hajlított csővázakból felépülő, ölelő struktúráját. Kültéri funkciója miatt pedig formai megjelenésében fontosnak tartottam még, hogy grafikus karaktert is kapjon: ahogyan a Tangens, úgy a CoTangens sem nyomja el annak környezetét, de áttört szerkezete mégis izgalmas fény-árnyék játékot eredményez.
A bútorkollekciót bármilyen közintézmény, irodák, hotelek kültéri félig fedett vagy szabad területeire szánjuk, de kávézók teraszán is jól működik. Emellett magánfelhasználásra is sok felkérést kapunk.
Hogyan zajlott a fejlesztési folyamat? A CoTangens létrehozása során melyek voltak a legfontosabb fejlesztési területek?
Ahogy korábban is utaltam rá, izgalmas volt úgy belevágni a fejlesztésbe, hogy van egy erős előkép, de technikai oldalról mégis majdnem nulláról kell indulni. Abból a szempontból viszont mégsem, hogy jól ismertem a gyár működését és a gépparkot, vagy hogy milyen lehetőségei, korlátai vannak például a csőhajlító gépnek vagy a csőlézernek. Ilyen értelemben sokkal kevesebb kérdés merült fel.
Dedikált kültéri bútort viszont még nem terveztem korábban és egy kültéri tárgynak nagyon sok elvárásnak kell megfelelnie: ilyen például a tartósság és az ellenállóság. Így az anyagválasztás és anyagkutatás a fejlesztési folyamat jelentős részét képezte: a tartószerkezet, a szivacs és a külső kárpitos borítás is a kísérletezés tárgyát képezte.
Amikor új anyagok után kutatunk, szem előtt kell tartani az egyes anyagtípusok piacképességét vagy azt, hogy működnek-e sorozatgyártott termékek esetében is: ez egyrészt lehet korlátozó tényező, de ettől válik igazán izgalmassá ez a folyamat. A fenntarthatóságot figyelembe véve a szivacsok esetében például találkoztunk olyan anyagokkal is, mint az algaporból habosított szivacs, amit egyelőre cipőtalp gyártásához használnak. Végül a bútorcsalád belső szerkezetének a kókuszrostot választottuk. Az anyagkutatásban a materiO’ anyagkönyvtár csapatát is bevontuk: ők segítettek az egyes szivacsalternatívák felkutatásában. A fémszerkezet esetében továbbá alumíniummal, rozsdamentes acéllal és kültéri színterezett acéllal is kísérleteztünk. A gyárlogisztikát, gyártási időt és költségeket is számba véve a kültéri színterezett verzió készült el.
A felhasznált textil esetében is egy különleges alapanyagra esett a választásotok.
Én a kezdetektől fogva vonzódom a természetes anyagokhoz, és nagyon érdekel a téma, hogy hogyan lehet valami fenntartható és tartós is egyben. Hosszas anyagkutatás során a kárpit esetében sok izgalmas alternatíva merült fel, mint például vegán bőrök kókuszból, ananászból, szőlőből vagy kombuchaból. Ezek legtöbb esetben viszont a tartósság érdekében tartalmaznak kis mértékben műanyagot vagy olyan más kötőanyagot, ami nem lebomló. Így találtunk rá végül a BANANATEX® nevű, banánfalevél alapú, tartós, mégis lebomló szövetre.
A banánlevéltextil egy QWSTION nevű svájci táskamárka és egy tajvani bázisú fonalgyártó üzem közös fejlesztéséből jött létre. Magas minősége mellett egy természetes viaszréteggel is bevonják, így víztaszító tulajdonsága is van, ami különösen fontos egy kültéri bútor esetében. Az is szimpatikussá tette számunkra ezt az anyagot, hogy egy teljesen önfenntartó, természetes ökoszisztémából származik: a banánfák nem monokultúrás termesztés eredményei, hanem természetes közegükben, egy vegyes (biodiverz) erdőgazdálkodásban nevelkednek. A szövet előállításához pedig a banánfákat nem kell kivágni, a leveleik mindig újra nőnek, így az adott terület nem erodálódik.
A BANANATEX® szövetben még nagyon tetszett egyszerű, de mégis részletgazdag színpalettája is, valamint nagyon szép a struktúrája az anyagnak. Mindemellett a BANANATEX® csapatával már az első pillanattól éreztük, hogy hasonlóan gondolkodunk arról, hogy mik a fontos értékek egy fejlesztés során: az anyag minőségén túl mint csapat is úgy éreztük, hogy jól tudunk együttműködni hosszú távon is, ezért is döntöttünk a banánlevél alapú textil használata mellett.
A Tangens sikereire alapozva melyek a jövőbeli terveitek a CoTangenst illetően? A Rotte Kft.-vel a közeljövőben is folytatjátok a közös munkát?
Szeretnénk a CoTangenst is bemutatni a nemzetközi piacon és kiállításokon. Rengeteg feladat áll még előttünk, amiben szintén nagyon jól tudunk együttműködni a Rotte csapatával: Gazdag Katalin projektmenedzserrel, valamint Illés József cégtulajdonossal és lányával, Illés Reginával nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Az, hogy milyen fogadtatása lesz a bútorcsaládnak, még előttünk áll.
A CoTangens kültéri bútorkollekció és a Tangens egyes elemei, valamint a design LAB inkubációs program további designtermékei június végéig megtekinthetők a MaxCity kiállítóterében.