2021 nyarán találkoztunk először Hevesi Annabellával és Bella Gáborral, amikor a Művészpáros anyagukat készítettük velük. Belláék már akkor javában Lantos Ferenc életművét kutatták, az Égetett geometria című könyvet forgatták a kezükben, anyagminták sorakoztak a polcokon. A közel egy évnyi kutatás, tervezés és termékfejlesztés mostanra ért be, a négy termékcsaládból álló Burnt Geometry kollekció egy pop-up kiállításon debütált a Zipernowsky Stúdióban.
A hazai designszcénában ritkán látni magyar tervezőstúdióktól kollekcióbemutatókat, olyanokat meg pláne, amelyek az elejétől a végéig, a termékektől a cateringen át az esemény programpontjaiig precízen megtervezettek, és hitelesen képviselik a tervező személyiségét és alkotói hitvallását. Az IO – Line and Round három napos pop-up bemutatója hozta ezt a fajta autenticitást, a Hevesi Annabella által tervezett bútorok és tárgyak pedig egyszerre vezettek vissza a hatvanas-hetvenes évek magyar művészeti közegébe és jelölték ki az utat a kortárs tárgytervezés nemzetközi színterei felé.
A Burnt Geometry kollekció több különböző kulturális és művészeti referenciából táplálkozik. Egyik kiindulási pontja a Bauhaus magyar vonatkozású tagjainak (pl. Moholy-Nagy László vagy Breuer Marcell) tervezői hitvallása, a Bauhaus konstruktivista irányzatának követőjeként pedig Kassák Lajos, illetve a geometriai konstrukciók kapcsán Victor Vasarely op-art művész is megjelenik a mintaadók között. A kollekció legfőbb inspirációs forrása azonban Lantos Ferenc, a Pécsi Műhely alapítója, aki 1967-1972 között társaival a Bonyhádi Zománcművészeti Alkotótelepen készített kísérleti alkotásokat a helyi Zománcipari Művekben.
Az I O a Roly-Poly lámpacsaláddal részben a bonyhádi alkotók előtt is tiszteleg, zománcolása az ottani gyárban történik. A lámpa „keljfeljancsi” formája a bonyhádiak munkáit és egyúttal a hetvenes évek hangulatát is idézi, színeiben pedig erősen épít Lantos Ferenc műveire. Egy lámpaelem önmagában asztali lámpaként funkcionál, sorolva pedig függő, szoborszerű mennyezeti lámpát alkot. A piros-kék-fekete kombinációja, a geometriai elemek, a negyedívek kombinációja és a rétegzettség köszön vissza a Vanishing Cabinet szekrénynél is. Ennél a tárgynál Lantos geometrikus tulipánmotívumai szolgáltak elsődleges forrásként, de a magyar népi díszítőhagyományok és azok művészetben való továbbélése (pl. Korniss Dezső képein) is hatott a tervezőkre. A szekrénynek nem csupán a frontja hangsúlyos: hátfallemeze kívül-belül égetéssel patinázott, irizáló fémlemez, vékony lábszerkezete pedig a tűzzománc technika előtti tisztelgés finom jelzése. A lebegő hatást keltő, patinázott acélfelületű karcsú lábakkal a tervezők elmondásuk szerint az égetőkemencékben használt támaszok formanyelvét és az indusztriális közeget kívánják megidézni.
Hasonló lábszerkezet került a HFDA Design Lab támogatásával létrejött Dedas ülőbútorcsaládra is, melynek kanapéit a tervezők közületi terekbe szánják. Habár a szigorú derékszögekben találkozó szivacselemek látványáról először nem a kényelemem jut eszünkbe, a lencseszerű kikerekedések oldanak a bútor merevségén. A megnyitót a kanapéról vártam, kényelmesen ültem, a neki szánt funkciónak megfelel a Dedas, a magasított falú változat akusztikai szempontból is érdekes lehet speciális terekben, például várókban, irodákban. A négyzet és a kör jó arányú találkozása teszi izgalmassá és egyfajta ars poeticává a bútort – a tervezők a szögletes formákat rendre a maszkulin, a kerekded formákat a feminin jegyekkel társítják, mindig ezek harmóniáját keresik (elég csak az I O – Line and Round névre gondolni).
A kollekció legizgalmasabb darabja több szempontból is a DAD’S FENCE térelválasztó, ami a geometriai elemek és a sorolt minták ellenére is vizuálisan csak lazán kapcsolódik a kollekció több részéhez. A térelválasztó Lantos Ferenchez is csak közvetve köthető, inkább a hetvenes évek vidéki Magyarországának társadalmi viszonyaiból merít.
„Azokban az időkben minden olyan magyar város környékén, ahol valamilyen fémfeldolgozással, főleg fémnyomással, sajtolással, stancolással foglalkozó üzem volt, elkezdtek feltűnni olyan kerítések, amelyek különleges, egyedi mintájú acéllemez csíkokból szerkesztődtek” – olvasható a tárgyról, amely a fémlemezek lézervágása után visszamaradt hulladékból épül fel. A folyamat azért is érdekes, mert Hevesi Annabella – kinek munkáin minden egyes részlet nagyon tudatos tervezési folyamat eredménye – ennél a tárgynál elengedi a kontrollt és csak egy keretrendszert határoz meg, nagy teret hagyva a véletleneknek. A hiány, a buhera esztétikája, egy szociokulturális jelenség tematizálása és a térelválasztók szigorúan vett funkciójának háttérbe szorulása kiemeli a tárgyat a többi közül és már-már a művészeti alkotások közé pozícionálja. Talán ezen a leginkább, de a kollekció többi elemén is érezhető, hogy a formai és technikai megoldások mind valamilyen kulturális referenciára és hosszas kutatásokra, kísérletezésre épülnek. Hevesi Annabella a Burnt Geometry kollekciónál egyszerre merít a Bauhaus elveire támaszkodó magyar neoavantgárd egyik úttörőjének, Lantos Ferencnek a műveiből, népművészeti elemekből és a hetvenes évek magyar vidéki társadalmának hétköznapjaiból. Inspirációit analitikusan építette be a konkrét formai és technológiai megoldásokba, miközben a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vette. A tervezők kérdésére, miszerint hozzájárulhat-e ez a kollekció a magyar design identitáskereséséhez, mi megszavazzuk az igent.
Burnt Geometry | Web
I O | Web | Facebook | Instagram
Cinema Mystica – Érzékek utazása egy digitális művészeti kiállításon
A rizsföldeken túlról – egy kis Japán Magyarországon
