Fiatal kerékpárosok, akik hisznek a fenntartható és innovatív városokban: az Eastride Delivery futárszolgálat a környezettudatosság szellemiségében kizárólag öko-szemléletű szállítási módszereket alkalmaz, emellett a romániai biciklis kultúra megőrzésében is fontos szerepet játszik. Az „Eastriderek” a hegyekre épült városi környezet, eső, hó és mínusz fok ellenére is bármikor biciklire ülnek.
Fejér Bernadette és Szilágyi K. Ágota fotósorozat és naptár formájában örökítették meg az Eastride szellemiségét és fogalmazták meg, mit jelent számukra a kelet-európaiság: bátorság, némi melankóliával, humorral és iróniával megspékelve.
Interjú!
Mi a háttértörténete a kollaborációnak?
Fejér Bernadette: Amikor megkaptam a felkérést az Eastride-tól, számomra egyértelmű volt, hogy Ágó lesz az alkotótársam, többek között azért is, mert már ezelőtt is dolgoztunk együtt néhány projekten. Fotóművészként fontosnak tartom az emberközpontú kifejezésmódot, koncepcióimban mindig megjelenik az ember, egy adott személy, sokszor meztelen vagy hiányos öltözetben. Célom a tabutémaként kezelt meztelenség és az előítéletesség feloldása. Ez a képi megfogalmazás számomra az őszinteséget jelképezi, és a pozitív testkép, illetve önmagunk elfogadásának fontosságát hordozza magában. Ez a fajta gondolatiság mindkettőnk számára hangsúlyos, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy közösen tudjuk kidolgozni a projektet. Másrészt fontos szempont volt az is, hogy mindketten jelentős helyi ismerettel rendelkezünk.
Rózsaszín bunda, fürdőruha, füst és graffiti, autentikus városi részletek Kolozsvár kevésbé ismert helyszíneiről. A fotók és kreatív koncepció, amellett, hogy merész és humoros megközelítésben mutatja be az Eastride csapat tagjait, mégis kicsit több annál. Mi volt az alapkoncepciótok?
Szilágyi K. Ágota: A koncepció Bernitől és Halmen Balázstól, az Eastride egyik alapítójától származik, én csak összekötöttem őket és aztán lelkesen egyetértettem. Azt hiszem, nem gond, ha bevalljuk, először a képeket láttuk magunk előtt, és csak azután jöttek az ötletek a styling-ra meg a helyszínekre, ugyanis teljesen biztosak voltunk benne, hogy ez működik, így csupán mindezek után kezdtünk el egyáltalán azon gondolkodni, miért is dolgozunk ezen a projekten, vagy hogy mi is ez pontosan. Nálam ez a fázis mindig bekövetkezik, megkérdőjelezem azt, amit éppen csinálok, és nem is tudok továbblépni addig, amíg nem válaszolok ezekre a kérdésekre. A bringás projektben több válasz is volt, és szerintem Bernit meg engem (és a megrendelő Eastride-ot is) különböző dolgok inspiráltak, amik pont jól kiegészítették egymást. Nekem a két fő motivációm a „body positivity” szellemiség és a kelet-európaiság: úgy éreztem, ez a projekt jó lehetőség arra, hogy ezekből valami olyat mutassunk meg képekben, amit szavakkal nem mindig tudunk kifejezni. Mindemellett persze az elejétől a végéig nagyon jól szórakoztunk (leszámítva azt, amikor egy gyártelepről elküldtek minket, de ennek ellenére mégis maradtunk, hogy egy modellt még ott befotózzunk; akkor azért nagyon féltem, hogy a múlt rendszerből ottmaradt kapus néni hátrajön, meglátja a hiányos öltözetű hölgyet és urat, meg a füstgépet, és kiabálni fog velem). Az, hogy vicces legyen, nem volt kifejezetten cél, de ezt a „majdnem-balkán” világot, amiben élünk, csak akkor lehet kibírni, ha hátra tudsz lépni egyet, és mindig tudsz nevetni a saját helyzeteden. Ami átjön a képeken, az a teljesen tudattalan önirónia, amivel együtt élünk.
F.B: Egyetértek Ágóval. Az egész onnan indult, hogy Ágó Blokkgaleri elnevezésű lakásgalériájában volt egy kiállításom, ahol több fotósorozatomat is bemutattam. Miután vége lett a kiállításnak, Balázs meglátta a csomagtartóban a képeket és megkért, hogy a futárokról is készítsek fotókat. Ezután megálmodtuk a képi világot és a koncepciót: kelet-európai hangulat, lakótelepi épületek keveredve a 80-as 90-es évek alsónemű reklámfotóinak világával. Egy humoros töltetű és kissé szürreális világ – valahogy ilyen számunkra kicsit ez a majdnem balkán hangulat, amire Ágó is utalt. Ez a megközelítés pedig jól kiegészítette az Eastride szellemiségét és üzenetét: a fenntarthatóság és a biciklizés vonzó.
Nem csak a fotók képi világa, hanem az ezekből létrehozott naptár is sajátos filozófiára épül: teljesen leegyszerűsített formába hoztátok létre, ami már szinte az alapfunkciójából is veszít. Milyen gondolatiságra épül ez a fajta megoldás?
Sz.K.Á.: Ezt a naptárformátumot már régóta szeretem használni, mivel egy olyan tárggyá alakul át, amivel jól ki lehet játszani a funkcionalitás és forma feloldhatatlan feszültségét, ami azt is megengedi, hogy üzenetet, mondanivalót közvetítsünk egy teljesen banális formában (a tömegtermékek közül, szerintem a pólók mostanában ilyenek). Ha ügyesek vagyunk, akkor ezek segítségével be tudunk csempészni olyan koncepciókat is az emberek lakásába, életébe, amiknek lehet, hogy egyébként ellenállnának. Én hiszek abban, hogy a tárgyak, amikkel körülvesszük magunkat, formálnak minket. Egy korábbi naptáram esetében például az volt a célom, hogy megpiszkáljam a népviselethez és a népi kultúrához való nagyon merev hozzáállást, amit a környezetemben tapasztaltam, és ez aztán bizony célba is ért, a naptár hasznos formátumnak bizonyult ahhoz, hogy a témában készített fotók eljussanak az emberekhez.
Az Eastride nem csak futárszolgálat, hanem közösség is, így időközönként különböző eseményeket is szerveznek. A naptárt és fotósorozatot kiállítás formájában, az Eastride egyik eseményén mutattátok be először Kolozsváron, a futárszolgálat székhelyén. Vannak-e további terveitek a fotókkal, esetleg lesz-e következő naptár?
Sz.K.Á: Következő naptár most egyelőre nincs tervben, de annak örülnénk, ha ezt a sorozatot meg tudnánk mutatni még pár helyen, akár további kiállítás formájában. Titokban abban reménykedem, hogy lesznek még más felkérések, vagy saját ötletek, hogy ezekkel a témákkal a későbbiekben is foglalkozhassunk.
Kreatív: Szilágyi K. Ágota
Fotók: Fejér Bernadette
Ruha: Antifactory Vintage Shop, Budapest
A projekt megvalósításában sokat segített: Telek Zoltán
Eastride Facebook | Eastride web
A CEE_RO sorozat a közép-kelet-európai régió országai közül a Románia területén elő és alkotó, feltörekvő művészek és tervezők munkáit mutatja be, hangsúlyt fektetve a helyi és progresszív designkultúra értékeire.
Ilyen is lehet egy városrész arculata | Jakub Vaněk Studio
ArchDaily Building of the Year | V4-es kedvenceink
