Valljuk be: az élet nem mindig könnyű. Folyamatosan dolgozunk, tervezünk, megyünk előre, közben mégis azt érezzük, hogy nem mindig vagyunk hatással a körülményekre. Hiába teljesítünk a maximumon, időnként falakba ütközünk. Ebben a helyzetben jól jön, ha belépünk egy ajtón, ahol szívélyesen ránk mosolyognak, leültetnek egy asztalhoz és hoznak egy tál ínycsiklandó ételt, akár egy izgalmas koktél társaságában. Az idegek (na és a ráncaink) kisimulnak, és rögtön elhisszük, hogy helyre áll a világ rendje. Mert néha kell egy kis lazaság, éppen úgy, mint a Deszka Budapest reggelizőben.
Tény és való, hogy a reggelizők terén nehéz újat mutatni. Az elmúlt időszakban sok olyan gasztrovállalkozás bukkant fel (vagy tűnt el), ahol valódi koncepció nélkül a kötelező, az éppen aktuális trendi stílus, illetve a várható sikert garantáló ételek kerültek terítékre, azonban ezek sok esetben mindössze közepes élményt jelentenek a vendégeknek. Éppen ezért kedvelem különösen azokat a helyeket, amik nem akarnak nagyot mondani. Egyszerűen szerethetők, önazonosak, néha talán nem is tökéletesek, de folyamatosan változnak, fejlődnek. Mint amikor az ember beköltözik az első saját lakásába: néha kicsit kakofón, máskor ráfér az újragondolás, de minden nagyon igazi és nagyon saját.
Valahogy ezzel a gondolattal nyitott meg a Deszka Budapest is, a Veres Pálné utca csendes, napos-árnyas oldalán. Egy köpésre a Váci utca hömpölygő tömegétől, meglepően lassan áramló energiák között, néhány olyan ikonikus szomszéddal, mint a Double Shot vagy a Mantra. Beköltözött, akár egy jó szomszéd, így a környék azonnal a szívébe zárta Major Dávid tulajdonost és Mázli kutyát, akik gyakorlatilag tábort vertek a négy fal között. Dávid mellett Kányai István szállt be csendestársként, de a helynek máshoz is van kötődése, korábban ugyanis Raj Ráchel tortaszalonja volt itt. A desszertek és a kissé sejtelmes hangulat eltűnt, helyette színek és illatok töltik be a teret, ahová az aktuális playlisten kívül a konyhai zörejek is beszűrődnek.
Dávid korábban is gasztronómiával foglalkozott, de egészen máshol – 8 évig élt Londonban, amit egy New York-i és egy ibizai kitérő követett. Koktélbárban, juice bárban egyaránt kipróbálta magát, de az élet hazahívta: ekkor szegődött el a The Duchess nevű rooftop koktélbárba. Régóta foglalkoztatta ugyanakkor a gondolat, hogy szívesen kipróbálna valami teljesen sajátot, ami hasonlóan pörgős, mégis más, mint az éjszakai élet. Ebből a gondolatból születtek a ráérős reggelik, színes, egészséges fogások, na meg persze a korábbi napzárás, valamint még személyesebb találkozás a vendégekkel. A Veres Pálné utcában sétálva látta meg a kiadó, kopottas üzletet, és annyira jók voltak a fények, hogy amikor megnézte belülről is, eldöntötte, eljött az idő. A Deszka tavaly októberben nyitott, az étlaphoz pedig Borbély Árpád séfet kérte fel szakértő segítségként. Árpi neve jól ismert hazai gasztrokörökben, olyan márkáknál dolgozott executive chefként, mint például a Szimply.
Az étlap nem hosszú, de éppen elégséges, ráadásul mindenben van személyes csavar. A nagy klasszikus bundáskenyér ropogós serrano chips-szel és zöld olajos sajtkrémmel készül, az Eggs Benedict alá nem angol muffin, hanem magyar sajtos pogácsa kerül, ami egyébként a közeli Randevú Pékség terméke (szintén fiatal vállalkozás egy szintén fiatal pár által megálmodva), de természetesen a hollandi mártás és buggyantott tojás sem hiányzik. Ikonikus fogás a Challah Shroom, ami kikacsintás a zsidó konyhára is – a pirított kalácsra zöldborsókrémet halmoznak, amit különféle gombák, retek rétegez, na meg egy pankó morzsás lágy tojás, tökéletes állaggal, kívül ropogósan, belül folyósan. Az új The G.O.A.T céklakrémet és kecskesajtot ötvöz klasszikus párosban, a mákos guba pedig a magyar klasszikust mutatja meg yuzuval és limemal egybekomponálva. A könyvbe illő tálalás mellett a hatalmas adagok is mindegyik választás esetén garantálva vannak, törzsvendégként, illetve egyszeri betérő vagy újságíróként ugyanazt a (remek) tányért kapjuk. Az itallap mellett sem érdemes elmenni szó nélkül, hiszen a kávé mellett éppen Aperolt vagy proseccót, esetleg gyümölcsös koktélokat is kérhetünk, visszautalva Dávid báros múltjára.
A retró bútorok, a kényelmes, old school (Marketplace-ről mentett) kanapé annyira otthonossá teszi a helyet, hogy kedvünk van órákig maradni, amin Mázli kutya is segít. De nem is kell sietni, nem pörögnek az asztalok, hiszen Dávid jó vendéglátóként mindig bent van, és rögtön meleg szeretettel, nyitottsággal fogad, így addig lehet beszélgetni, amíg jól esik. Ha kedvünk szottyan Mázli mellé telepedni, a falon egy fiatal kortárs festő munkáját is megcsodálhatjuk, hamarosan pedig a teraszon is süttethetjük majd magunkat a napsugarakkal. Szintén terv az emeleti tér megnyitása, így még több vendéget tudnak majd fogadni, akik a Deszka jó hírét hallva érkeznek. Azt a lazaságot, amit itt tapasztalunk, szívem szerint receptre írnám mindenkinek, úgyhogy azt javaslom, vegyél ki egy szabadnapot (a gondolataidtól is), és irány a Deszka!
Fotók: Balkányi László
Dokumentumfilm-sorozat készült Ukrajna építészeti örökségéről
Az Alessi belépett a bútorgyártás világába
