Kőszállító hajón koncertezni és dereglyén kiállítást nézni? Budapesten, Közép-Európa egyik legmenőbb helyén, az A38 Hajón ez is lehetséges! Az A38 egy 1968-ban épült hajó varázslatos reinkarnációja, amely 2003 óta működik a Dunán, azóta pedig folyamatosan fejlődik és bővül: ma már egyszerre koncerthelyszín, kiállítótér, kulturális központ és étterem. Honnan származik és mit jelent az A38 név? Miért kellett Ukrajnáig menni egy hajóért? Hogyan lett koncertterem egy hajóbelsőből? Az A38 tervezője, Váncza László, nemrég nyerte meg a Média Építészeti Díjat épület kategóriában, Prima díjban részesült, és a Prima Primissima jelöltje. Ezúttal mint az A38 Hajó megalkotóját kérdeztük a Hajó huszadik születésnapja alkalmából.
Szerző: A38
Az A38 Hajó szinte mindegyik részéhez, eleméhez közöd van. Nézzük sorban ezeket!
Kezdjük kicsit még korábbról, a Hajó előttről. Bognár Attilával már a nyolcvanas évek második felétől közösen dolgoztunk, akkor ismerkedtünk meg és barátkoztunk össze, amikor a Bahia-üzletlánc tervezésében vettem részt. Attilát nagyon foglalkoztatta egy alternatív kultúrház létrehozásának a terve. Ő már korábban is dolgozott klubokkal, otthonosan mozgott ebben a világban. Első körben a Jókai téren és a Liszt Ferenc téren található pincehelyiségek hasznosítására készítettünk tanulmányterveket, de minden alkalommal éreztük, hogy ez hosszú távon nem tud működni. Tulajdonba jutni irgalmatlan költség, a lakókkal pedig állandó lesz a konfliktus, állapítottuk meg. Ekkor jött a fantasztikus ötlet, hogy miért nem hozunk létre a Dunán egy klubot? Az A38-ban az a zseniális, hogy úgy tud működni városi közegben, hogy egyáltalán nem zavarja a környezetét.
A párizsi Batofar hajó volt a kulturális és gyakorlati példa.
Így van, az volt az előkép. Először dunai uszályokkal próbálkoztunk, ám mivel a Dunának ezen a szakaszán keskenyebbek a zsilipek, az uszályok szélessége is kisebb. Az ilyen térarányú hajókkal az volt a baj, hogy a koncertterem túl hosszú volt, és akusztikailag nem tudtuk kezelni ezt a problémát. Attila bevonta a tervezésbe Szabó Endrét, a Ganz Danubius fantasztikus konstruktőrét – ő ajánlotta, menjünk el keletre, ahol szélesebbek a zsilipek, terebélyesebbek a hajók. A délszláv háború miatt a dunai hidak egy részét berobbantották, így nagyon sok folyami szállító tönkrement. Szabó Endre ismeretsége révén jutott el hozzánk egy hajókikötő híre, ahol tönkrement vállalkozók leállított hajói parkoltak. Végül Endre bácsival mentünk ki a Dnyeszteren található kikötőbe. Ez a hajó egy sorozatban gyártott típus, az Artyemovszk osztályú hajó harmincnyolcadik elkészített darabja. Ez a Duna-Rajna-Majna-csatornán közlekedő nyolc-kilenc méter széles hajókkal szemben tizennégy méter széles és nyolcvanöt méter hosszú, ezerkétszáz tonna a vízkiszorítása.
Amikor meglett a hajó, mik voltak a munkálatok főbb pontjai?
Teljesen átalakítottuk a hajó tartószerkezeti rendszerét, miután kibontottuk az alsó részt – így tudtuk kialakítani a koncerttermet. Ez volt a leglényegesebb szempont. Úgy kell elképzelni egy hajót, mint egy tojáshéjat: ha a belső tartószerkezetét megbontjuk, szétnyílik.
Ez kicsit úgy hangzik, mint amikor egy lakást tégláig leverünk.
Igen, ez pont olyan volt! A hajó két évig készült a komáromi hajógyárban.
Ahol most ülünk, az étterem is itt volt, vagy ez ráépítés?
Ez ráépítés. Klubéletet képzeltünk el, ahol a koncert előtt és után az emberek leülnek vacsorázni, ezért tartottuk fontosnak, hogy legyen egy jól működő étterem. Mint egyfajta szállítmányt, mint egy konténerrakást, úgy próbáltuk megformálni a bővítményeket, illeszkedve a hajó eredeti szállító jellegéhez. Ismét visszautalva Szabó Endre személyére: elképesztő nyitottsággal állt a mi szárazföldi szemléletünkhöz. Ez egy hajó, aminek megvannak a szigorú szerkesztési elvei, az állékonyság feltételei – még akkor is, ha ez egy állóhajó, vízen van, úsznia kell –, miközben mi nem egy középtengelyre szimmetrikus, hanem aszimmetrikus elrendezést terveztünk. Az ő rugalmassága nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Óriási élmény volt számomra, ahogy beleélte magát a mi elképzelésünkbe, és – bár szűk pályán kellett mozognunk – hagyott minket dolgozni.
Beszéljünk a kishajóról. Milyen igény szülte meg ezt a hozzátoldást? Milyen alapvetések voltak a tervezésekor?
A feladat itt egy önálló kiállítótér megteremtése volt, illetve annyira megnőtt a Hajó munkatársainak száma, hogy további irodatér kialakítására is szükség volt. Erre pályázati támogatással egy adott összeget nyertünk. Abból indultam ki, hogy az a legracionálisabb, ha egy hasábot szerkesztünk, és abba költözünk be. Itt is Endre bácsi rugalmasságát kell kiemelnem, aki először furcsán nézett a tervre – azt mondta, hogy ez egy cipősdoboz –, de aztán elfogadta, hogy valójában ez egy dereglye, ami egy dunai szállítóhajó mintájára készül. Sokkal nagyobb hajótestet tudunk építeni egy adott összegből, ha csak az állandó tartózkodású, hasznos tereket hőszigeteljük, minden mást pedig fedélzetként kezelünk. Így alakult ki a hajó térkonstrukciója: külső terű közlekedőkről nyílnak az irodák és a kiállítótér. Fontos megjegyezni, hogy új építés lévén, itt volt lehetőségünk lemenni a Duna szintjére – így jött létre a különleges panorámájú kiállítótér.
Viszonylag új tér a Hajón a panorámastúdió, ami a televíziós adásokat szolgálja ki. Az az első perctől evidens volt, hogy ez egy emelt tér lesz?
Ez elég nehéz feladatot jelentett, mert amikor ez az ötlet született, a Hajó fedélzete már annyira túlzsúfolt volt, hogy magunk sem találtunk helyet ennek a funkciónak. Többféle lehetséges megoldáson gondolkoztunk, mire ezt a lábakra emelt verziót megtaláltuk. A látszólag kusza lábak az alépítményhez illeszkednek, elemelve a fedélzettől a panorámastúdiót. Az új építmény alatt és körül található orrteraszt is kicsit rendbe raktuk, két legyet ütöttünk egy csapásra.
Egy nagy jelentős felújítása volt eddig a hajónak. Az hogy nézett ki?
Eléggé tartottunk tőle, mert ilyen esetben szárazra kell tenni a hajót, és féltünk tőle, hogy meglepetések érnek majd minket, mint általában minden egyes fejlesztési ütem esetén. Végül ez a felújítás flottul és jól szervezetten ment, minden napra pontosan, a tervek szerint zajlott. Hat hét volt az egész.
Mikor lesz a következő? Van erre valamilyen előirányzott forgatókönyv?
Tíz évenként van nagy vizit. Ekkor megmérik a víz alatti felületeken a lemezvastagságot – ha valahol gond van, akkor szárazdokkba kell vinni a hajót, ám ha jó az állapota, a korrózióvédelme megfelelő, akkor még öt évig vízben lehet. Tudomásom szerint megszakítás nélkül legfeljebb tizenöt éven át lehet vízben egy hajó.
A legfrissebb átalakítás a fedélzeten, hogy az Orrbárból egy kamaraszínpad, az Orrstúdió lett. Mesélnél ennek a részleteiről?
Ennek is volt előzménye, jelesül, hogy a Koncertterem kiürítésére terveztünk egy pontont a hajó és a Duna közé – így a nagytermet az eddigieknél is gyorsabban, pillanatok alatt ki lehet üríteni, ha a szükség úgy hozza. A ponton gyomrába kihelyeztük a szennyvíztárolót, ami korábban a régi Orrbár előtt, a hajó orrában volt. Az így felszabadult gépészeti teret hasznosítva alakíthattuk ki ezt a kis stúdiószínpadot. Nagyon komoly szerkezeti átalakításokat kellett végrehajtani, mert egy vízzáró falat kellett kiváltanunk.
Nagyon érdekes az A38 Hajó evolúciója, ami részint nem egy előre megtervezett folyamat.
Az elején nem lehetett tudni, hova fogunk húsz évvel később kilyukadni. Használat közben jöttek az ötletek, és ahogy a pénzügyi lehetőségek engedték, úgy jutottunk el lépésről lépésre erre a végkifejletre. Ritka dolog az építészetben ehhez hasonló menetrend szerint tervezni, ahol az első pillanatban még nem tudhatjuk, mi a végső cél.
Az A38 különlegességei közül is az egyik legkülönlegesebb a Koncertterem. Hogyan terveztétek meg ezt a teret?
Maga a hajótest, az acélváz teljességgel alkalmatlan arra, hogy megfeleljen az akusztikai követelményeknek. Ezért döntöttünk a ház a házban rendszer mellett, vagyis beúsztattuk a koncerttermet a hajó csontvázába, rugalmasan, gumituskókra ültetve, ennek köszönhetően lett olyan jó az akusztikája. Valójában ez egy önálló szerkezet, nem érintkezik rideg módon a hajótesttel. Törzsök István és Fürjes Andor akusztikusok voltak a tervezői. A színpad pozicionálásának is megvolt a maga logikája: régen, amikor ez szállítóhajóként üzemelt, hátul volt a legénységi híd, a matrózoknak onnan lehetett lejutni motortérbe. Nálunk ez a tér ma a backstage, aminek megmaradt az eredeti, indusztriális világa, ezt szeretik benne a zenészek.
Ott vannak a műszerfalak, ami előtt imádnak fotózkodni.
Azokat szándékosan hagytuk meg, a hely hangulatát szerettük volna átörökíteni. Az eredeti hajótest a hatvanas évek szocialista iparának hajóépítési világát képviseli. Tervezési szempontból egy talált tárgy, az értékeit semmi módon nem kívántuk leradírozni. Az sem volt véletlen, hogy az első ütem építéséhez Szabó Endre a komáromi hajógyárat választotta a legmegfelelőbbnek, hiszen ott még olyan hajóépítő mesterek dolgoztak, akiknek otthonos volt ez a hajóépítési technológia, anyaghasználat és formavilág. Szerencsésen állt össze minden.
Így díszítettük egykor a karácsonyfánkat | Fortepan gyűjtésünk
Last minute karácsonyi ajándékötletek, nemcsak kezdőknek!
