fbpx
Nyomj Entert

Főhajtás és kortárs reflexió egy emblematikus kiállítás apropóján | Magyar design 10 + 1 kísérlet

1972 októberében néhány vállalkozó szellemű fiatal tervező vette a bátorságot és arra vállalkozott, hogy megértesse a magyar közönséggel: mit is jelent valójában a design, és miért jó, ha ezzel maguk a potenciális felhasználók is tisztában vannak. Most, majd’ ötven évvel később, ugyanott, hasonló habitussal egy másik generáció teszi fel nekünk a kérdést: mit jelent a design?


Mi a design missziója? Többek között ilyen, és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg a hetvenes évek hajnalán az akkori kortárs tervezők és elméleti szakemberek fejében, s most, majd’ ötven év távlatából is azt kell mondanunk: a kérdés ma is aktualitás. Mert bár folyamatosan a látóterünkbe kerül a nagybetűs design – az okostelefonunk képernyőjén, design kiállítások és szakmai vásárok alkalmával, vagy a boltok polcain –, a fogalom tisztázásával vagy annak kritikai megközelítésével csak ritkán foglalkozunk.

Többek között ezért is nevezhető fontos és felelősségteljes vállalásnak mindaz, amire a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai és tanárai vállalkoztak a „Magyar design 10 + 1 kísérlet” kapcsán. Maximális tisztelettel idézik meg az egykori 1972-es „Magyar design (10 kísérlet)” kiállítás történéseit – fényűzésmentesen, puritán eszközkészlettel, ám (reméljük) annál nagyobb hatásfokkal.

A fiatal kurátorok visszaröpítenek bennünket az időben: a falakról Borz Kováts Sándor lámpái és bútorai köszönnek vissza (egy részükről mi is írtunk a „Tárgyfétis” sorozat 8. epizódjában), de itt van többek között Soltész György hamutartója és Blazsek Gyöngyvér gyerekeknek szánt papírbútora, igaz, csak képek formájában, de szerencsére Horváth László Saturnus-készletének néhány darabja ott pihen az egyik posztamensen (az edényszett történetéről ugyancsak írtunk már).

Magyarországon, a hetvenes években a design még ismeretlen fogalomnak számított – de akadtak néhányan, akik zászlóvivőként indultak el az addig járatlan úton, hogy bebizonyítsák: a design nem az alkotóról, sokkal inkább a felhasználóról szól. Azokról az igényekről és problémákról, amelyek talán a legtöbb esetben tudatosan meg sem fogalmazódnak a hétköznapi ember fejében, a tervező mégis felismeri ezeket, és saját tudásának megfelelően reagál rájuk tárgyak, vagy szolgáltatások formájában.

Ez a kiállítás – akárcsak az egykori – nem akar hangos és látványos lenni: elénk állítja az elődök munkásságát és bemutat néhány (szám szerint tíz plusz egy) projektet, amely reprezentálja a design sokszínűségét. Olyan tervezők munkáit láthatjuk itt, akiknek már szinte magától értetődő természetességgel épült be tervezői magatartásformájukba, hogy releváns módon válaszoljanak a felhasználók szükségleteire, legyenek azok vakok és gyengénlátók (Orr Péter „Tactilis” memóriajátéka), figyelemzavarral élők (Vatány Szabolcs „Focus Ex„ névre keresztelt böngészőbővítménye), mozgáskorlátozottak (Pázmány Lili 2019-es „UNOBSTRUCTED” öltözékkollekciója) vagy állami gondozásban élő gyerekek (Kovács Bori „CÓKMÓK” hátizsákja).

Mind a mostani, mind pedig a ’72-es kiállítás kapcsán elmondható, hogy a bemutatott tárgyak java része megmaradt a kísérleti, vagy prototípus fázisban, és sajnos elenyésző számban jelennek meg olyan projektek, amelyekből valóban kereskedelmi forgalomban kapható termék lett (szerencsére ezek közé tartozik Király Adrienn és Szalai Bálint márkája, az itthon., vagy a Histheory társasjáték – tervezők: Bokor Gyöngyi, Mihálkovics Edina, Csizmadia Zsolt).

Szemmel látható, hogy a „Magyar design 10 + 1 kísérlet” fiatal kurátorai a szociálisan érzékeny designprojektek bemutatására helyezték a hangsúlyt és óvakodtak attól, hogy a nagybetűs designt a drága és luxuskategóriába tartozó presztízs tárgyakkal tegyék egyenlővé. Mert nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy egy tárgyat csupán önmaga szépségéért mutassunk be egy kiállítási szituációban. A hallgatókat azonban nem ragadta el a hév: színes-szagos designalbum helyett, a tárgyakat kontextusba helyezve álmodták meg ezt a kiállítást, ami tanulsággal szolgálhat a most felnövekvő generáció számára.

A kiállítás megtekinthető 2021. december 5-ig, a Fészek Művészklubban.

Fotók: Füzesi Dorka, Kovács Zsófia, Faddi Bianka

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük