Egy eszköz, amely nem csak a látássérültek tájékozódását segíti elő, hanem divatos és személyre szabható kiegészítőként is viselhető. A Senzo egy alternatív tájokozódási segédeszköz, amely szenzoros megoldással segíti a térérzékelést, növelve felhasználójának önállóságát. Jelentős hozzáadott értéke, hogy új lehetőséget teremt a látássérültek rehabilitációs folyamatában. A Senzo eszköz megalkotójával, Kálmán Csabával beszélgettünk.
A Senzo egy komplex tervezési folyamatot igényelt, melynek kifejlesztéséhez olyan szakmai területek bevonása is szükséges volt, mint például a szociológia vagy a pszichológia. Mi motivált vagy inspirált a termék megalkotásában?
A projekt a diplomamunkám része és mint olyan, szerettem volna a lehető legtöbb érdeklődési körömet felhasználni benne; az általad említetteken kívül még az élettan különféle területei is motiváltak a megalkotásában. A látássérülés témája ezeket a témaköröket mind magában foglalja; egyszerre alkotják testi, lelki és környezeti tényezők, kihat az egyén belső világára, és a külső világgal való több szintű kapcsolatára. Emellett meg teljesen más az is, ha valaki így született, vagy ha későbbi életszakaszában vált látássérültté – ezeket figyelembe véve egyénre szabott a rehabilitáció is, amihez a projekt szorosan kapcsolódik.
Másrészt szerettem volna értéket is létrehozni, amely végül alapvető segítségként és eszközként is hozzáadhat olyan területekhez, amelyek fontosak a számomra. Annak ellenére, hogy nincs rokonom vagy hozzátartozóm, aki látássérült lenne, a SUHANJ! Alapítvány befogadó munkássága és a velük fennálló, évek óta tartó munkakapcsolatom is újabb inspirációt adott, hogy ezt az utat válasszam.
Pontosan hogyan működik a Senzo? Milyen típusú tájékozódásra a legalkalmasabb?
Rengeteg koncepciót és terméket vizsgáltam meg a kutatásom során, amelyekre nagyban támaszkodtam a terméktervezés során. Ezekből első sorban arra jutottam, hogy az emberi kéz és annak működése a legideálisabb egy tájékozódási segédeszköz számára.
A vizsgált koncepciók között népszerű volt a látássérültek körében gyakran használt fehér bot lecserélésének szándéka, ami nálam is nagy kérdésként merült fel a termékfejlesztés során, több szempontból is. Egy ilyen eszköz, mint a Senzo, valóban alkalmas lehet erre a célra, de a látássérülés állapotának, eredetének és annak képességeinek a sokfélesége miatt mégsem alkalmazható általánosan minden látássérült egyén esetében. Olyan esetekben, amikor a fehér bot használata szakmailag indokolt, azt nem lehet helyettesíteni, mert ez a legközvetlenebb visszajelzést adó passzív, technológiát nem igénylő, szimbolikus jelentésű eszköz.
Az alapgondolatom tulajdonképpen egy olyan aktív, tájékozódást segítő tárgy volt, amely bel- és kültéri helyzetekben is helytáll úgy, hogy közben nagyon emberközeli is marad. Azt szerettem volna, ha használatának élménye minél inkább hasonlítana egy természetes érzékszerv működéséhez. Ahhoz viszont, hogy a rehabilitáció során valóban számba vehető eszköz legyen, mindenféleképpen bele kellett számolni a fehér bot használatát is. Ezért aköré formálódtak a végleges funkciók, hogy a tárgy a bot természetes környezetében egészítse ki azt, és pótolja a hiányosságait. Ahol a bot nem vagy kevéssé használatos, a Senzo önállóan is működik, mint egy intuitív, aktív térbeli felfedezési lehetőség.
A kutatás során világossá vált számomra az is, hogy a szerzett látássérültek körében sűrűn fordul elő, hogy az utolsó pillanatig halogatják a segédeszközök használatát és magát a rehabilitációt is, mert félnek, hogy megbélyegzik őket a rájuk aggatott plusz tárgyak és a „fogyatékosságuk” miatt. Amint viszont megtörténik a számukra szükséges szakmai segítségnyújtás, mindannyian hatalmas életminőség-javulásról számolnak be. A tervezett eszközömre ezért én is szívesen hordható, személyre szabható tárgyként gondoltam – ehhez a napjainkban népszerű és technikailag hasonló bonyolultságú fitnesz- és egyéb smart karkötőket, illetve órákat hívtam segítségül, amelyek divatos és vágyott kiegészítők manapság.
Összességében a Senzo elsődlegesen a környezet tapintható képzetét tudja átadni úgy, hogy kezünkkel keresőmozdulatokat teszünk a térben, mintha zseblámpával világítanánk, a tárgyak közelségét pedig rezgéserősségre „fordítja le”. A távolságinformációt egy forgatható lézerszenzor adja, ami a forgathatósággal illeszkedni tud a látássérültek által leggyakrabban használt kéztartásokhoz és keresőmozdulatokhoz, illetve a jobb- vagy balkezességhez is. Beltérben az észlelési távolság kb. 90 centiméter, kültérben kb. 2-3 méter, illetve botozás közben derékmagasságban érzékel, ahonnan a bot nem ad információt.
A fejlesztés során, a diplomamunka keretei miatt a szenzoros működéstől eltekintve további funkciókat csak koncepcionálisan dolgoztam ki. Tudna még okostelefonos navigációs alkalmazások útirányt mutató rezgő „iránytűjeként” is szolgálni, sőt a telefon nyelvén beszélő óraként is működni. Mindkét funkció az okostelefon folytonos elől tartását csökkentené, ami nagy könnyebbség közlekedés közben. Egyszerű combütésekre és kézforgatásra, illetve -rázásra épülő gesztusvezérlés is tartozna az eszközhöz, hogy egyszerűen lehessen váltogatni egy kézzel a funkciók között, illetve vezeték nélkül is lehetne tölteni, egy kis dokkoló-állomással.
A látássérülésnek több típusa is van, mint a gyengénlátás, aliglátás vagy a vakság, de ezen belül is több minőséggel rendelkezik; ezért is nagy kihívás olyan célcsoportnak tervezni, ahol többféle speciális igényt kell figyelembe venni. Az általad fejlesztett eszköz pontosan milyen célcsoport számára a legalkalmasabb?
A tervezés során ez folyamatosan alakult, de a Senzo jelenleg viszonylag széles célcsoportnak lehet jó és hasznos.
Egy eszköz kiválasztásánál a személyes preferenciák is sokat számítanak, ez a látássérülteknél is hatványozottan igaz. Az adott egyén állapotához igazítva szakmailag ajánlhatnak valakinek bármilyen eszközt, az ügyfél szava is sokat kell nyomjon a latba abból a szempontból, melyik a legjobb a számára. Az egyik látássérült prototípus tesztelőm, az eszköz kipróbálása közben például azt mondta, hogy neki ez már sok és nem szeretné eltompítani a megbízható, begyakorolt botos technikáit – ez a visszajelzés sokat segített megértenem azt a környezetet, aminek a szereplőjévé válna a Senzo.
A Senzo jól működhet egy született vagy szerzett látássérült számára is, ha a tájékozódáshoz aktív szenzoros megerősítésre van szüksége a fehér bot mellett, vagy akár ahelyett is. Balesetben, betegség folytán szerzett látássérültek számára is hasznos eszköznek bizonyulhat, mivel a rezgéses visszajelzéssel részben látást pótoló térbeli tájékozódást kap, így jó kezdő eszköz lehet a fehér botos tanulás előtt is. Bekötött szemmel magamon és a barátaimon is ezt az állapotot tudtam tesztelni a legtöbbet. A rezgéses távolságérzékelés továbbá alkalmas lehet rehabilitációs eszközként olyan ideiglenes vagy maradandó esetekben is, ha valaki tökéletesen lát, de például baleset folytán a távolságérzékelése károsodik.
Ahogy korábban is említetted a Senzo tulajdonképpen egy kiegészítő, vagyis egy olyan eszköz, amit a felhasználó szeret viselni és a magáénak érzi. Ezért is volt fontos, hogy személyre szabható módon az eszköz pántjának színe és anyaga is variálható legyen. A színek és textúrák milyen pszichológiai jelentőséggel bírnak a látássérültek számára?
A színek és textúrák több szempontból is fontos részei egy ilyen funkciójú tárgynak. A népszerű okos kiegészítők esetében sem véletlen, hogy számtalan színben, anyagban, akár formai variációban is kaphatók. Mindegyik azt szolgálja, hogy a viselője – legyen az látó vagy látássérült – a legkényelmesebb és a számára legkellemesebb érzetű tárgyat hordhassa: ennek a lehetőségét szerettem volna én is beletenni a tervbe.
A színeknek lehet akár kommunikációs szerepe, mint a fehér bot esetében is, de itt inkább az volt a cél, hogy még közelebb kerülhessen a használójához. Kedvenc színe szerzett látássérülteknek a még jól látó életükből egyértelműen van, de olyanoknak is lehet, aki sosem látott semmit. Ilyen például Tommy Edison (rengeteg videóját megnéztem a vak youtubernek tervezés közben, mert sokat lehet megtudni az élményeiből), aki azt mondta nézői kérdésre válaszolva, hogy a kedvenc színe azért a lila, mert a kedvenc énekese Prince. Számára az ő zenéje és értékei kapcsolódnak a színhez, ami tulajdonképpen egyenértékű egy látott élménnyel.
Hogy látod, milyen irányba érdemes az eszközödet továbbfejleszteni, és milyen más funkciókkal szeretnéd bővíteni?
A jövőben úgy érzem, mindenképp szeretnék vagy ezzel, vagy hasonló projektekkel foglalkozni. A rehabilitáció tárháza minél nagyobb annál jobb, mert minden új megoldás új lehetőség, amitől hatékonyabb lehet a folyamat. A Senzo-t először a szenzoros térfelfedező formájában lenne érdemes továbbvinni, és arra ráépíteni a többi funkciót, párhuzamosan tesztelve és fokozatosan kialakítva ezzel együtt azt az elméleti és gyakorlati hátteret, amellyel ez oktatható lesz a látássérültek számára.
Az egyéni helyzetek sokszínűsége miatt, a rehabilitációs folyamat közben gyakran szükségszerű improvizálni a lehetséges eszközökkel, ez pedig új felhasználási módokat is kialakíthat, így csak ilyen tapasztalatokkal együtt állhatna igazán helyt a Senzo a hétköznapokban is.
Témavezető: Vető Péter DLA
Elméleti konzulens: Veres Bálint PhD
Szakmai konzulens: Leány Erika (Rehabilitációs tanár és gyógypedagógus, Vakok Állami Intézete, Országos Felnőtt Látásfelmérő Központ)
Fejlesztés, modellezés: Bodonyi Gyula, Fablab Budapest
Tesztelés: a Noppa csapata és a Vakok Intézete látássérült munkatársai
Az INCLUSIVE cikksorozat a MOME Transfer lab., a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem műhelyének együttműködésében jött létre, amely a design társadalomformáló szerepére hívja fel a figyelmet.
A MOME Transfer lab. (2012-2019) egy interdiszciplináris kutatási, alkotói és oktatási platform. A különböző szakterületek közötti átjárás és összefüggések mentén olyan tevékenységeket kezdeményez, amelyek elősegítik a fogyatékossággal élő személyek társadalmi láthatóságát és önrendelkezését az inkluzív design eszközei által. A labor a magyarországi esélyegyenlőségi design jelentős csomópontja.
Harmónia és koherencia | Interjú Lengyel Mártonnal, az URBA építészével
Tom Cruise X Elon Musk
