Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy tulajdonképpen minden, amire szükségünk van, már itt van a kezünkben, vagy legalábbis körbevesz bennünket. Az ember ugyanis a természet része, és a legteljesebb életet akkor tudja élni, amikor azzal organikus harmóniában van. Úgy is mondhatnánk, vissza a gyökerekhez – ha szeretnél új szemmel nézni a világra, ismerd meg Pinczés Marianna és a Grapoila csapatának élettel teli, szárba szökkenő történetét új Behind the scenes-epizódunkban.
Hidegen sajtolás, fitonutriensek, zero waste – néhány kifejezés, ami ma az egészség- és ökotudatos párbeszéd elemi része, és gyakran halljuk, olvassuk szinte mindenütt, 10-15 éve azonban nagyítóval kellett keresni ezeket a témákat. A fogyasztói társadalom részeként arra edződtünk, hogy vásároljunk, elhasználjunk és kidobjunk, majd pedig újra cseréljünk mindent, és bármi elérhetővé vált számunkra, amit csak megkívántunk. Ez a bőség a jólét ígéretével kecsegtetett, de el is távolított minket a földtől, attól, akik vagyunk.
Pinczés Marianna még egyetemista volt, amikor az egyik kurzusára a hidegen sajtolt olajok, pontosabban a szőlőmag(olaj) témáját választotta. A különféle magolajakat ebben az időben inkább a kozmetikai ipar (argánolaj), a hagyományos, régiós magyar konyha (pl. tökmagolaj), valamint például a bútoripar (lenolaj) használta, inkább a hasznosságuk, mintsem az élvezeti értékük volt a fókuszban. Pedig mindenféle mag bőséggel akadt, ráadásul maradék alapanyagként, leginkább komposztba vagy takarmányba kerülve. Ahogy kutatni kezdte a témát, rájött, hogy lenne benne potenciál, ezért a terveket tettek követték.
„Felkerestem néhány pincészetet, hogy törkölyt vásárolnék a szüret után. Furcsa szemmel néztek rám – mégis mit akarok én azzal kezdeni?”
Családi segítséggel megvásárolt egy kis présgépet, ami eredetileg biodízel-gyártásra volt alkalmas, de a szőlőmaggal is elbírt. Miután a törkölyről leválasztották a szőlőhéjat, utóbbit szárították és lisztté őrölték. A magból kisajtolták az olajat, majd leszűrték, az előzetesen keletkező iszapot leválasztották (majd kozmetikumot készítettek belőle), a száraz maradékot lisztté őrölték. A folyamat végén nem maradt hulladék, vagy ha mégis, az tökéletes komposzt vagy fűtőanyag lett.
„A waste-to-product szemléletmód az elejétől kezdve nagyon fontos volt számomra. Ez nemcsak egy kísérlet volt, hanem egy mód arra, hogy kicsit könnyítsük a Föld terheit.”
A kísérlet olyan jól alakult, hogy Püspökladányban elindulhatott a nagyobb gyártás a család segítségével. Grapoila lett a márka neve, utalva a „grape” és „oil” szavakra. A magok listája is folyamatosan bővült, következett a bébiételgyártás melléktermékeként keletkező tökmag, a fitoterápiában használt csipkebogyó magja, de a napraforgómag is, ami az étolaj ipari mértékű előállítása miatt óriási mennyiségekben elérhető. Nem volt megállás, kukoricacsíra, törökmogyoró, paprikamag, homoktövis, sárgabarackmag – ízek, színek, illatok keveredtek, az olajok mellett pedig legalább ekkora reflektorfényt kaptak a maglisztek, a kozmetikumok, majd a gourmet termékek (magkrémek, balzsamecetek) is.
„Azt szerettem meg leginkább ezekben a termékekben, hogy nem bonyolultak, könnyű őket használni. Nem kell hozzá séfnek lenni, egy egyszerű salátaöntetben is működnek.”
Marianna olyan márkát szeretett volna, ami hangzatos reklámszlogenek helyett valódi értéket közvetít. A gyártás minden lépését úgy találta ki a csapatával, hogy az óvja a mag erejét: a kicsepegő olaj hőmérséklete maximum 40°C lehet, így a vitaminok, tápanyagok sértetlenek maradnak. Márpedig ezért is érdemes fogyasztani őket, magas a többszörösen telítetlen zsírsav- (pl. Omega3), az E- és A-vitamin és az antioxidáns-tartalmuk. Azért, hogy még nagyobb legyen a hozzáértése és még professzionálisabb munkát végezzen, időközben élelmiszermérnöki diplomát is szerzett. Apropó, csapat – mindig fontosnak tartja kiemelni, hogy az érdem nem csak az övé.
„A kollégákkal való közös idő a legnagyobb ajándék. Olyanok vagyunk, akár egy család, ahol nemcsak tanulunk egymástól, hanem aktívan segítünk is a másiknak.”
A Grapoila egyre inkább nőtt, akár egy magocskából előbukkanó csíra, a hétköznapi vásárlók mellett pedig megjelentek az iparági érdeklődők. A manufakturális körülmények egyre inkább gyártóüzemivé alakultak, ahol a megbízható volumen kiemelten fontos lett, hiszen egyre többet kellett exportálni is. A püspökladányi gyár mellett hamarosan lett egy új budapesti telephely is, Dél-Budán, ami nem várt fordulatot hozott.
„2019-ben a Budafoki útról kiköltöztünk egy volt növénynemesítő állomás telephelyére. Egy üresen álló üvegház és egy 3000 nm-es telek várt minket, arra gondoltunk, ne menjen veszendőbe.”
Ekkor kezdett elterjedni a permakultúrás kertgazdálkodás elvrendszere (ami egy regeneratív, fenntartható, körforgásos módszer, zónákra osztással, célja pedig, hogy imitálja a természet önfenntartó rendszereit a kertben élő növények, állatok, és mikroorganizmusok bevonásával), ők pedig kedvet kaptak, hogy kipróbálják. A szándék nem az volt, hogy az itt termő magokat használják (ez a mai napig nem így van, a gyártás alapanyagát európai, illetve uniós gazdaságokból szerzik be), inkább, hogy legyen egy közös „gyermek”, valami, ami örömet ad a csapatnak, akárcsak egy kosár zamatos paradicsom és gurulós tök képében. Ez különösen jól jött a járvány idején, amikor sokakat ez tudott kiszakítani a feszítő bizonytalanságból. A munkában nagy segítséget jelentettek az új csapattagok, például a kertészek is, köztük Radnóczi Ági, aki fáradhatatlanul tud mesélni a rendszer titkairól.
„A Grapoila Permakultúrás kert számomra nem csak munkahely, hanem egy olyan életteli rendszer, ahol napról napra megélhetem a természethez való kapcsolódást. Szeretem, amikor ezt megmutathatom és olyan munkát végezhetek, aminek igazán van értelme. A szemem láttára bontakozik ki, növi ki magát egy sokoldalú program, aminek megtiszteltetés a részese lenni.”
Az elhivatottság közös a többiekével – mindenki megemlíti, hogy az összetartó közösség, a személyes fejlődés, a tudatos, természetes, mégis jövőbe mutató munka az, amitől jó ide tartozni. A közös konyhában ott vannak a pulton az olajok, a hűtőben a nemrég tökéletesített vegán majonéz vagy a FROT, azaz magolajat tartalmazó, préselt gyümölcsleves shot – sokkal hitelesebb az, ha van személyes élmény és kapcsolódás.
Ez viszi előre a márkát, és ez teszi valóban innovatívvá, már csak azért is, mert sok olyan megrendelést kapnak, ami komoly termékfejlesztést igényel. Berczelly Virág élelmiszermérnök például az egyetemen ismerte meg Mariannát és a Grapoila történetét, majd eldöntötte, hogy ő is itt akar dolgozni – minden feladat izgalmas kihívás számára, és minden üzemnek való receptátadás igazi mérföldkő, legyen szó gourmet magvajról, állatoknak való olajkeverékekről vagy parfümalapanyagról.
„Ez az első olyan munkahelyem, ahol 100%-ig azonosulni tudok a szemlélettel, mert itt tényleg minden a fenntarthatóságról szól. Végre olyan termékekkel dolgozhatok, amelyeket ismerek, szeretek, lelkesen használok, mert természetesek, egészségesek, finomak. Így lehet és mindenkinek csak így lenne szabad egy márkát reklámozni: szívvel-lélekkel, hitelesen. A permakert a szemem láttára forrta ki magát egy komplex edukációs programmá, ahol a Grapoila munkatársai is közelebb kerülnek a természethez, a gasztronómiához és a felelősségüket is jobban átérzik. Számtalan példát látnak a környezetvédelemre, fenntarthatóságra, házon belül és kívül egyaránt.”
Ezek már Fonth Eszter, a márka B2C marketingesének szavai és jól kiviláglik belőle, mi is a Grapoila igazi ereje. Szerencsére munkájuk a szakma számára sem marad észrevétlen: nagy mérföldkő minden díj a Great Taste-versenyeken, vagy amikor a céget a „Fenntarthatósági Hősök” közé választották Brüsszelben, az EnterPRIZE pályázaton, 6000 európai vállalkozás közül. De közben, akármennyire nagyra is nőnek, valahogy meg tudtak maradni kicsinek, szerethetőnek. Ha nem hiszed, gyere el egy látogatásra a permakertbe és csemegézz velük a szederbokorról, vagy csak tegyél egy jó nagy kanál „napravajat” egy szelet kenyérre vagy hasáb répára, és megérted!
Grapoila | Web | Facebook | Instagram
Fotók: Gaál Dániel
Ugyanazzal a témával kampányolnak Lengyelország rivális pártjai a migráció ellen
Kína nem a szövetségesünk – interjú a kínai-orosz kapcsolatokról
