Új anyagokkal kísérletezett, zero waste témájú Facebook-csoportot indított, jelenleg pedig egy zöldfalakat fejlesztő vállalkozásnak tervez növénytartó rendszereket: Boldog Anita, az egyedi tervezésű betontárgyakat jegyző AB Concrete Design márka alapítója a koronavírus okozta változások közepette sem tétlenkedett. A tervező őszintén mesél arról, hogyan élte meg ő és vállalkozása a pandémia viszontagságait.
Lassan több mint egy éve vagyunk kénytelenek együtt élni a pandémia okozta változásokkal. Hogyan hatott a koronavírus a vállalkozásodra?
Ez valószínűleg furcsán hangzik, de a tavalyi év eseményei nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy a régen megálmodott tervek szerint fejlődjön az AB Concrete Design. Odafigyeltem arra, hogy a lehető legkevesebb alkalommal mozduljak ki, így kénytelen voltam mindent okosabban és hatékonyabban szervezni. A műhelymunkát sikerült teljesen kiiktatni az életemből, végre nagyrészt csak tervezőként tudtam működni. Csak az anyagkísérletek és a tesztek miatt mentem a műhelybe, teljesen új dolgokkal – színek, anyagkeverékek, technológiák – kísérleteztem. Ezeket az újításokat különösen fontosnak tartom, hiszen ezek által tud majd a márka kínálata frissülni a következő években.
Pozitív hatás, hogy – bár a teljes évet tekintve nagyjából ugyanannyi megrendelésen dolgoztunk, mint korábban – a feladatok delegálásával szerencsére sok időm szabadult fel. Több évnyi hajtást sikerült kipihennem végre, és rájöttem, hogy a vállalkozásban egyre több az olyan folyamat, ami már jól megy nélkülem is. Ez egy lassan tíz éves márka esetében a lehető legjobb visszajelzés.
A felszabadult időben sokat foglalkoztam az életterem rendezgetésével, néhány helyiséget felújítottam a lakásban, átszerveztem a tereket az új munkakörökhöz, és idővel valahogy teljesen más funkciója lett az otthonomnak, tényleg otthonná vált. Kialakult egy sokkal élhetőbb életritmus, amihez most már ragaszkodom, így ha egyszer visszaáll az élet a járvány előtti állapotra, akkor is meg fogom tartani az új szokásokat, a napi rutint, a heti munkaidő-mennyiséget.
Ha tanultál valamit a pandémiának köszönhetően, mi volt az?
Az első hónapokban eléggé felerősödött bennem a klímaszorongás. Sokat gondolkodtam azon, mit hogyan tudnék megoldani a hétköznapokban, ha nagyobb baj lenne – szigorúbb lezárások, jóval kisebb mozgástér. Részben ennek hatására kezdtem el a lakhelyemen közösséget építeni egy kerületi zero waste témájú Facebook-csoporttal, ami azóta egy nagyon jó kis közösséggé nőtte ki magát. Szoktunk használt dolgokat, élelmiszereket, házi készítésű kozmetikumokat cserélgetni, jó eszmecserék és tanácsadások zajlanak itt zero waste és fenntarthatóság témájában, és sikerült egy nagyobb volumenű szemétszedő akciót is szerveznünk. Belefolytam a lakóközösség ügyeibe is, a szomszédság összefogásában újabb virágoskertek készültek a háztömb körül. A lakásban is minimum kétszer annyi növényem lett, nyáron az erkélyen pedig már több mint tízféle ehető dolgot tudtam magamnak termelni: fűszernövényeket és zöldségeket. Nyilván nem olyan mennyiségben, hogy kiváltsam a piacra járást, de ez mind sikerélmény egy új témában, még hobbinak is nevezhető, amire egyáltalán nem lett volna időm a korábban megszokott életvitel mellett.
Talán a legfontosabb történése a tavalyi évnek – szakmai vonalon, de hasonló témában – egy új és nagyon előremutató együttműködés kezdete volt. Koltai Tamás biológussal, a Grofie ügyvezetőjével kezdtünk közös ötletelésbe, később termékfejlesztésbe kültéri és beltéri növényesítés, élőhelyteremtés, városi zöldfelületnövelés témájában. Néhány hónapja munkaidőm egy részében tervezőként erősítem a cég csapatát: az én feladatom az, hogy különböző projektekben növénytartó rendszereket tervezzek. Emellett néhány nagyobb léptékű és előre mutató projekt is folyamatban van jelenleg. Amellett, hogy ezek a projektek új kihívások és tapasztalatok elé állítanak, azt is gondolom, hogy a klímaválság küszöbén nincs ennél fontosabb témakör egy tervező számára.
AB Concrete Design | Web | Facebook | Instagram
„Köszi, korona!” című sorozatunkban két kérdést intézünk hazai tervezőkhöz, akik őszintén mesélnek arról, milyen túlélési stratégiát választottak a vírussal szemben, mikor kerültek mélypontra, és mi adott erőt nekik a folytatáshoz.
Képekkel mesélni az épületekről | Michał Pecko
Akár az erdő közepére is telepíthető a magyar fejlesztésű Tiny House
