A 20. század elején számos filmszínház épült Zágrábban, azonban húsz évvel ezelőtt berobbantak a modern multiplex mozik, és korábbi változataik fokozatosan elkezdtek megszűnni – az elhanyagolt épületek pedig romlásnak indultak. Az 1939-ben épült Uraniával is ez történt, mígnem a 3LHD építészei közösségi térré alakították.
Az épület betonszerkezete nagyszerű állapotban maradt, beleértve a különleges mennyezetet is, így azt restaurálták, de az eredeti négy épülettömegből is megőriztek hármat: a bejáratnál található előcsarnokot és irodát, az aulát és a kétszintes mozitermet. Az egyetlen új kiegészítés az üvegpavilon, mely alapvetően a mozi előtereként szolgált.
A legnagyobb kihívást a bazilikális elrendezésű moziterem funkcionális munkaterületté alakítása jelentette, ugyanis a tér nem rendelkezett természetes fénnyel. Végül úgy vezették be a fényt, hogy a terem oldalsó folyosóit nyitott átriumokká építették és a helyiség teljes hosszában három méter széles tetőablakokat helyeztek el.
Az eredeti szerkezeti anyagok nagy részét megtartották – a betonpadlón és mennyezeten kívül a téglafalakat és a nyers vakolatot –, majd tölgyfa padlóval, lucfenyő furnérral, valamint nyers acél falburkolattal egészítették ki.
Az új Urania kulturális eseményeknek biztosít helyet, de irodahelyiségeket és egy terasszal rendelkező kávézót, illetve bárt is magában foglal. Különböző rendezvények, előadások, workshopok, kiállítások, koncertek, és nem utolsósorban vetítések helyszíne.
Fotók: Jure Živković
Urania | Web | Facebook | Instagram
3LHD | Web | Facebook | Instagram
Forrás: ArchDaily