„Szkenneljétek, mert holnap már nem biztos, hogy itt lesz.” Hangzott el a mondat tavaly, télvíz idején a leendő girlscanscan kollektíva tagjai között. A lányok a magyarországi modernista épületbontások hatására kezdtek gondolkodni azon, hogy milyen hatással van rájuk, a kilencvenes évek gyermekeire a huszadik század öröksége? Kidolgozható egy univerzális, vagy legalábbis összkeleteurópai eszköztár, aminek segítségével megőrizhetőek és újra a városszövetbe integrálhatóak ezek az épületek? Az első kiállításuk megnyitója után meséltek nekünk az ukrán, moldovai és román tanulmányútjaikról és terveikről. A Tripping on Modernist Monuments című kiállítás május elsejéig látogatható a Turbinában.
Kammermann Lilla, Varga Lilla, Zsoldos Anna, Edvy Athina és Bánszegi Bíborka az Építész Szakkollégiumból ismerik egymást, van közöttük két építész, két bölcsész és egy leendő urbanista. A pandémiának bevallásuk szerint egy dolgot köszönhetnek: a lezárások miatt újra egy városba kerültek, így elkezdtek együtt ötletelni, majd megalapították a girlscanscant. „Mint kollektíva nyíltan kiállunk amellett, hogy a huszadik századi épületek lebontása múltunk és örökségünk megsemmisítése. Az ilyen léptékű, minden szabályozást nélkülöző, szakmai véleményt figyelembe nem vévő beavatkozások az épített környezetben megengedhetetlenek” – hangzik az állásfoglalásuk.
A munkát egy magyarországi helyzetet feltérképező előkutatással kezdték. Több mint húsz interjút készítettek szakmabeliekkel, eredményeiket pedig a kharkivi Docomomo konferencián is előadták tavaly áprilisban. Ezt követően elnyertek egy ösztöndíjat kulturális örökség kategóriában, és keleti tanulmányútra indultak. „Paradigma, hogy mindig nyugatra nézünk jó példákért. Szerintünk ebben az esetben ez nem feltétlen működőképes, mert a volt keleti blokk hasonlóbb helyzetből indul, mint a többiek. Az volt a feltételezésünk, hogy mivel hasonló a történelmünk, a hozzáállás is hasonló lehet az építészeti örökségeink megmentésével kapcsolatban. Ezért indultunk keletre: első körben Kijivbe, Harkivba, Bukarestbe és Kisinyovba. Ez a feltételezésünk közben megcáfolódott, rájöttünk ugyanis, hogy nem lehet országok között általánosítani, nagyon sok metszet és ellentétpár van, de ettől még nagyon érdekes tanulni tőlük” – mesélte Kammermann Lilla. Az utazás elengedhetetlen volt abból a szempontból is, hogy az interneten még mindig nagyon nehéz angol nyelvű példákat találni, szinte mindenki csak a saját nyelvén publikálja az eredményeket és történéseket a témában. Kint viszont olyan helyi mentőalakulatokkal találkozhattak, akik első kézből tudták megosztani ezeket velük.
A közel ötven esettanulmányukból most nyolcat mutatnak be a kiállításon, elsősorban érzékenyítő célzattal. A lányok ezenfelül egy olyan eszköztár kidolgozásán munkálkodnak, amit univerzálisan lehetne alkalmazni az egyes esetek megoldásánál. Az esettanulmányokat ezért könnyen értelmezhető, transzparens szerkesztéssel állították ki, és minden esetben összegyűjtötték azokat a mentőcsomagokat, amiket bevetettek a védelmük érdekében. Kiállítottak egy installációt is Varga Lilla 2022-es építész mestermunkájából, ami egy ikonikus ukrán épület, a Kvity Ukrainy (Ukrajna Virágai nevű kijivi épület) újrahasznosítására kínál alternatívát a lebontása ellenében. Lilla egy olyan rugalmasan adaptálható rendszert dolgozott ki, ami változatos funkciók betöltésére alkalmas, a belső térben elhelyezett mozgatható térelemek segítségével. Az épületet így például piacként, kávézóként, irodatérként vagy sportteremként is újra használatba lehetne venni. Hiszik, hogy minél több életciklust, felújítást és funkcióváltást bír el egy épület, annál sikeresebbé és fenntarthatóbbá válik. Erre tért ki megnyitó beszédében Csomay Zsófia, Ybl-díjas magyar építész is: szerinte a régi és az új szimbiózisa kifejezetten értékteremtő, ehhez pedig a modern épületek vasbeton szerkezete tökéletesen alkalmas. Arról is beszélt, hogy bár eddig kevés eredményt értek el a szocialista építészet újraértelmezésében, az új generáció most új erővel láthat neki ennek, hiszen ők már máshogy nyúlnak a kor esztétikájához és történetéhez.
A lányok tele vannak további tervekkel, a V4-es országokban és Kelet-Németországban is szeretnék folytatni a tanulmányútjaikat, illetve minél inkább becsatornázni az eredményeket a gyakorlatba. A kiállítást követő buliban az utazásuk során felvett képekből és videóból összevágott vizuál egy másfajta értelmezést is adott a Tripping on Modernist Monuments kiállítás címnek.
A kiállítás aktuális, húsbavágó aspektusa, az ukrán háború nem várt iramban gyorsította fel az épületek megsemmisülésének folyamatát, és még inkább relevánssá tette a városszövet szkennelésének égető fontosságát. „Amikor szeptemberben Ukrajnában jártunk, akkor mi csak bontásokkal foglalkoztunk, most azonban egy teljesen más szintű rombolás zajlik. Nagyon szép üzeneteket kapunk vissza azoktól az emberektől, akikkel ott találkoztunk, csupa erőt és kitartást sugároznak. Egyfelől örülnek, hogy megvalósult a kiállításunk az ukrán példákkal, másfelől pedig azt kérik, hogy hirdessük, hogy Ukrajna szabad, független és erős ország és nagyon szép hely” – mesélik.
Fotók: Bánszegi Rebeka
A játékosságot a funkcionalitással ötvözni – kollázstechnika Hekla módra
A partmenti hullámokból nyerne energiát Spanyolország
