Van, aki fogékonyabb arra, ahogy az élet terelgeti, más kacifántosabb úton jut el a neki megírt sorsig. Azonban amikor a helyünkön vagyunk, hirtelen formát ölt minden – néha akár agyagból. Ismerd meg Gyalog Eszter és Lukács András (Luki), a Marēk kerámiaműhely alapítóinak történetét.
Nem is olyan régen, szinte még egy másik világban, 2017 végén, két fiatal közgazdász az esküvőjét tervezte. Mindketten egy multinál dolgoztak, napról napra ismétlődő, megbízható keretrendszerben, kényelmes irodában egy monitort bámulva – ahogy olyan sokan kezdik a pályájukat. Az ominózus dátum 2018 szeptemberére volt kitűzve és mindkettőjükben benne volt az alkotás iránti vágy, ezért arra gondoltak, üdvözlő ajándéknak valamilyen személyes, kézzel készített tárgyat adnának.
“Nem tudjuk, mikor hangzott el az agyag. Csak azt, hogy találtunk egy fazekasműhelyt a Wekerletelepen, ahol éltünk és jelentkeztünk egy tanfolyamra.”
Eszter és Luki munka után kerámiázni jártak és már az első pillanatban közölték a tervüket a workshop vezetőjével, aki támogatta őket, de azt is jelezte, hogy talán kicsit túl sokat vállaltak azzal, hogy laikusként néhány hét alatt 100 kis tányért készítenek. A korongozás ugyanis nem egyszerű, nem megy egyik pillanatról a másikra, idő kell a technikának és az anyagnak is, hogy megformálódjon. A kurzus végére nem lett kész a 100 kis tányér, viszont annyira megtetszett nekik ez az alkotási mód, hogy vettek egy régi lábbal hajtható korongot egy használtcikk-portálon.
“Belenyúltunk valamibe, amiről kezdetben nem tudtuk, micsoda. De élveztük és hobbi lett, ezért munka után esténként mindig kimentünk a fészerbe agyagozni.”
Ekkor még minden nagyon kezdetleges volt: a korong a kert végében kapott helyet egy csak tetővel fedett sufniban, ahová a legkisebb vihar is bevert, amit sokszor a tárgyak bántak és nem volt túl komfortos az alkotás sem. Ráadásul Lukinak egy biciklis baleset miatt az esküvő előtt meg kellett műteni a vállát, így fél kézzel kevesebb volt a munkához, de végül elkészültek a tányérokkal az esküvőre. A kihívások ellenére sem untak rá a műfajra, így amikor egy másik otthonba költöztek a Wekerlén, már úgy kerestek lakást, hogy legyen helye egy kis műhelynek is.
“Rájöttünk, hogy ez az, amit akarunk. Azt, hogy ebből egyszer ne csak hobbi legyen.”
Az új lakáshoz tartozott egy kis helyiség, ami alkalmas volt alkotótérnek, de szinte a falakig vissza kellett bontani. Amikor tudtak, munka mellett és után is, indultak ki a kertbe betonozni, festeni, amire éppen szükség volt. A végső lökést most is a véletlen (vagy éppen a sors) adta meg nekik.
“Egyik este nagy vihar volt nálunk. A szomszéd fészerének ajtaját kicsapta a szél és mivel nem volt otthon, kimentem, hogy becsukjam. Ahogy benéztem a mélyébe, láttam, hogy ott áll egy nagy kemence és korongozógép.”
Kiderült, hogy az eszközök egy régen Amerikába költözött rokonhoz tartoznak, az új tulajdonosnak pedig nincs szüksége rájuk, ezért hozzájuk kerültek. 2020 elejére elkészült a Marēk műhely, lett Instagram-oldal és webshop is, de közben jött a covid. Ironikus módon, ez nekik segített, hiszen így könnyebb volt az üres órákban kiszökni, tovább csinosítani az alkotóteret vagy kiszökni az agyag mellé alkotni. Közben Eszter várandós lett, így még több időt töltöttek együtt.
“Laptop lecsuk, munkaruha felvesz és irány a stúdióba. Olyan második műszak volt ez, amit szó szerint vártunk.”
Azért azt, hogy ez vállalkozásszinten menjen, korántsem volt egyszerű elérni. A kerámiakészítés a designterületek között az egyik legdrágább praxis, se az eszközökön, se az alapanyagon nem lehet spórolni, ráadásul elég időigényes is. A benne rejlő értéket már sokan felfedezték, különösen, hogy a pandémia alatt a kézzel készült tárgyak, azon belül a kerámia is növekvő népszerűségnek örvendtek. Számukra a siker felé vezető út első nagyobb mérföldköve az volt, amikor a Nosalty felkérte őket egy együttműködésre: 30 db egyedi feliratos tányért kellett létrehozniuk. Miután átadták a tárgyakat, akkor derült ki, hogy ezeket köszönetképp a 30 legbefolyásosabb gasztro-influenszernek szánja az oldal – az akár több tízezres követőtáborral is rendelkező közszereplők pedig egyetlen poszt vagy story formájában rengeteg emberrel ismertették meg a márkát.
A tárgyaikért pedig könnyű rajongani (én is a munkájuk szerelmese vagyok – a szerk.), hiszen egyedi stílusban, gyönyörű dolgokat hoznak létre: minden darab különböző, kifejezetten “markunkba” illő, finom, mégis erős, a színvilág pedig ködös hajnalokat és az este ritkán megpillantható északi fényt vagy Tejútrendszert idézi fel.
“Minden jel arra mutatott, hogy jó irányba tartunk. Egyszer eljutottunk egy olyan pontra, amikor teljes állásban voltunk közgazdászok, kerámiakészítők és egy pici lány szülei – ez pedig nem ment tovább. Tudtuk, hogy melyik szereptől ideje búcsúzni.”
A szerencse továbbra is kísérte őket. Bár voltak keményebb és lazább időszakok, mindig annyi támogatást és figyelmet kaptak, amire épp szükségük volt. Például évek óta rajongtak a Művészetek Völgyéért, 2021-ben pedig egy vásárlójuk révén eljutott a hírük a fesztiválig. A POKET zsebkönyveknek ebben az évben saját udvara volt, ahová őket is meghívták foglalkozásokat tartani. A Vecsei-családra ma is hálával gondolnak, hiszen azóta törzsvendégek a kapolcsi programsorozaton. Ezenkívül több étterem és bisztró, például a TOKIO Budapest, a Mad Dog és A másik bolt is az ő kerámiáikban kínálja a kávét, teát és éttermi fogásokat, de folyamatosan vannak új kollaborációs lehetőségek is.
Idővel kinőtték az otthoni műhelyt, ezért kicsit távolabb, Kispesten kibéreltek egy másik termet is. Itt tartanak workshopokat és itt készülnek a tárgyak (csészék, tányérok, vázák, stb.) is, amiket vásárokra, például a Telepre vagy a Makers Marketre visznek. Közben pedig fejlesztenek és terveznek: egyrészt létrehoztak egy új, kényelmesebb, profibb korongozógép prototípust, amit szeretnének gyártásba hozni, illetve ha minden jól alakul, tavasztól más márkákkal együtt egy kis budai designüzletben is bemutatkoznak majd. Ahogy mondják, “kicsit csodálatosan alakult eddig minden”, miért lenne ez ezután másként?
Marēk | Web | Facebook | Instagram
Fotók: Gaál Dániel
Mint egy állandó performansz | Bemutatkozik a Shotby.us
Imádnivaló kabinok már a LEGO-nál is
