Március végén, az idei párizsi Maison&Objet designvásáron rusztikus dísztárgyak és neolitikus formák modern átiratai bukkantak és sorakoztak fel büszkén a magyar szekcióban. A misztikummal átjárt kerámiák és a Meander Kerámia Manufaktúra márka mögött Bárczi Imre Zsolt áll, aki egyike volt az öt magyar tervezőnek, akik kijutottak az eseményre. Mi pedig most meglátogattuk őt és műhelyét, hogy bemutathassuk egyedi kerámiafiguráinak történetét. Interjú!
Imrét püspökladányi otthonában látogattuk meg, ott, ahol maguk a Meander Kerámiák is készülnek. Műhelye a ház emeletén lapul, titkosnak ható kisszoba őrzi a misztikus figurákat és dísztárgyakat. Mikor már készültünk a látogatásra, Imre említette, hogy bár a Párizsban kiállított kerámiák most nincsenek nála kéznél, azért akad pár érdekesség, amit meg tudunk nézni és tapogatni.
Imre műhelye valóban pont ilyen, minden polcon akadt valami néznivaló, egy izgalmas beszélgetést elindító tárgy. A kerámiái teljesen egyediek, az eljárás során nem törekszik a tökéletességre, szereti is az egyenetlenséget, azt a tökéletlenséget, ami a régi tárgyakban olyan igazán bájos: a letöredezett edényszélek, a megkopott festék és az amorf, megviselt figurák varázsát. Viszont az ő tárgyai már így születnek meg és jönnek ki a műhelyből, és amennyire ösztönösen alakulnak a formák a kezei között, olyan tudatosan alapszik minden munkája a neolitikus korból fennmaradt tárgyi örökségen.
Mesélnél kicsit a tanulmányi hátteredről, illetve arról, hogy mikor kezdődött a kerámiák iránti érdeklődésed?
Ha jól emlékszem, 20 vagy 21 éves voltam, amikor véletlen csöppentem a kerámiák világába, és azóta is benne ragadtam. Találkoztam egy neolitikus formával, ami megtetszett. Elkezdett érdekelni a dolog, akkoriban a történelmi háttér még nem is annyira, inkább csak maguk a formák. Debrecenben jártam a Medgyessy Ferenc Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikumba, egy két éves OKJ-s képzésre, és ott lettem keramikus, de utána nem tanultam tovább a szakmát a képzőn vagy iparművészetin.
Nagyon sajátos ez a korszak, ami a fő és állandó inspirációd. Mikor döntötted el, hogy hosszú távon is ebben a stílusban szeretnél alkotni?
A régészet már gyerekkorom óta érdekel, fiatalon azt hittem, hogy régész leszek, ez valahogy mégis elkopott bennem, de az őstörténet meg a mítoszok világa az megmaradt. Majd amikor találkoztam a kerámiával, akkor elmélyültem benne. Egyébként dolgoztam múzeumban, ásatáson, illetve színházban is díszletfestőként.
De akkor mindemellett már készültek a kerámiák is?
Igen, bár eleinte nem volt ennyire célirányos, hanem mindenfélét csináltam és mindenfélével kísérleteztem. Illetve nagyon sok kerámiám régebben rajzfilmszerű volt, mert van egyfajta mesevilág a fejemben és ezeket a meséket én nem lerajzoltam, hanem megmintáztam a karaktereket. Így a régebbi kerámiáim között nagyon sok mesefigura-szerű van. Próbálom kettéválasztani a kettőt, mert nagyon könnyen össze tud csúszni a mesefigura és az őskori típusú formavilág. Ezekből a korokból inkább csak találgatások vannak a a formákkal kapcsolatban, adathiány miatt, de azért vannak különböző elméletek rájuk.
Az újabb és újabb formák az alkotás folyamata közben jönnek létre, vagy tudatosan tervezed meg őket előtte?
Alakul közben, mert amikor csinálok egy formát és félúton tartok, akkor rájövök, hogy mi mindent lehetne belőle kihozni, és ha ez éppen a kísérletező fázis, akkor kísérletezek, de ha valamit meg kell csinálni akkor azt természetesen meg kell csinálni terv szerint. Illetve nagyon sok tervem is van, amiknek a megvalósítása ki fog tartani szerintem szinte életem végéig is akár.
Tehát, hogyha szabadabban elengeded a fantáziádat, akkor ki tudsz lépni ebből a világból?
Ki, de azért megmarad ez a stílus. Az lenne az egyik célom, hogy mivel ismeretlenek ezek a formák, úgy akarom őket feldolgozni, hogy közben nem hagyom el ennek a kornak a formavilágát. Ha ezek a formák ismertebbek lesznek, akkor talán el lehet indulni egy kísérleti irányba, de egyelőre még ezeknek a formáknak sincs meg annyira az ismertsége. Nagyon sokat merítek a régészeti kerámiákból, amit tudatosan csinálok, ugyanis néha vissza kell fognom magamat, hogy ne hagyjam el nagyon a klasszikus irányokat.
A kerámiáid milyen arányban használati-, és milyen arányban dísztárgyak?
Is-is, de én főleg dísztárgyként készítem őket. Pár dísztárgyra rá lehet mondani, hogy bögre vagy tányér, azonban a használati tárgyaknál én inkább a növények irányába mennék el, például, hogy virágtartókat és kaspókat készítsek.
Mennyire figyeled a jelenlegi trendeket? Vehetjük példának most aktuálisan csak a párizsi eseményt is.
Párizsban egy kisebb szelete volt a lakberendezési tárgyaknak, de azt észrevettem, hogy a többi kerámia nem olyan, mint az én munkáim, úgy gondolom, hogy alapvetően az összes használati tárgy közül kitűnnek. Ez jó is, meg nem is. Ezek bármennyire régi formák, most újnak és másnak hatnak, mondjuk egy jelenleg trendi forma mellett. Vannak, akiknek nagyon tetszik és érdeklődnek!
Néhány formám már annyira régi, hogy már modern, szinte absztrakt. Főként a régészeti tárgyak inspirálnak, de jelenleg például nagyon nagy divatja van a vikinges filmeknek és sorozatoknak, illetve játékoknak, és ez is egy visszajelzés, ugyanis azt látom, hogy erre a korszakra még van igény.
A Meander nevet is tudatosan választottam, mert a neolitikum bizonyos korszakaiban jellemző volt ez a folyóminta, aminek a kanyarulatai bizonyos időszakokhoz fordulnak, majd visszafordulnak egy előző szakaszhoz. Én ezt az idő folyamaként értelmezem, és úgy érzem, hogy a munkámban egy másik időből hozom vissza ezeket a formákat. Mindez pedig frissítően hat.
A kerámiák technikai hátteréről tudnál kicsit mesélni?
Mindet kézzel mintázom meg, a legegyszerűbb módon. Van, hogy rézből öntök hozzájuk alkatrészeket, megpróbálom bevonni a fát, fémeket. Ezeknek az arányaival szeretek és szeretnék is játszani, hogy majd legyen, amiben kevés kerámia lesz, de sok réz. Ha valamit egy produktívabb sorozatgyártásban szeretnék készíteni, akkor pedig öntök.
Vannak jelenleg aktuális vagy jövőbeli projektterveid?
Mindig elég sok van, de ki kell választanom azt, amit a legfontosabbnak tartok. A fény a másik irány, ami most érdekel, egészen pontosan a fény összevonása a kerámiával. A fénynek a bevonását régóta tervezem, most pedig van olyan ötletem, hogy a kerámiai mellé a vesszőfonást szeretném bevenni, és lámpákat készíteni. Végtelen a lehetőség, egy élet alatt nem is lehet mindent teljesíteni.
Fotók: Gaál Dániel
Új kulturális intézmény pezsdíti fel Prága művészeti színterét
Digitalizációval egy kárpátaljai községért | Unbreakable Traditions
