A vietnámi származású Anh Tuan előbb prémium minőségű bőrtáskáival robbant be a magyar piacra, mostanság pedig már inkább gasztronómiai berkekben forog a neve: ő vezeti többek között a kínai fogásokat kínáló Sáo és a vietnámi, illetve thai konyha különlegességeit felvonultató Quí éttermeket. Nála minden egzotikus, nem csak a konyhaművészet – lakásában is rengeteg különleges tárgy lapul, az antik afrikai maszkoktól a kortárs csillárig. Mutatjuk!
A designer és étteremtulajdonos Luu Anh Tuan újlipótvárosi lakásában szinte tapintható a harmónia még akkor is, ha épp egy zűrös hétköznap délután toppan be hozzá az ember. Nagy, tágas tereket találunk itt, amelyek egyszerre közvetítik a letisztult minimalizmust és az eklektikus gyűjtőszenvedélyt. Hiába a sok tárgy, – tarka gyertyatartók, hatalmas mázas kerámiák, különféle méretű és formájú faszobrok – itt rendetlenségnek nyoma sincs, helyette inkább valamiféle összetartó erőt érzünk a konyha központi elemének is tekinthető polcrendszer láttán: modernkori Wunderkammer ez a javából. A pult fölött a POSITION Collective egyik újdonsága, az Úri Lux Kft.-vel együttműködésben megvalósult „BERRI” lámpacsalád csillárja lebeg (odabenn, a nappaliban pedig további Position-darabokat találunk az előző kollekciókból).
Gyűjtögető helyett gyűjtő
Ha döntenie kellene, Tuan semmiképp sem nevezné magát minimalistának, s a gyűjtögető helyett is sokkal inkább használná a gyűjtő kifejezést. Az ő szótárában a gyűjtögetés egy kevésbé tudatos magatartásformát jelent, ő maga viszont nagyon is céltudatosan választja ki azokat a tárgyakat, melyekkel az éttermeiben vagy akár az otthonában veszi körül magát. „Ösztönösen érzem, hogy az adott tárgy megszólít: sokszor a tárgyak találnak meg engem és nem én őket. Persze van, hogy én keresek, de ezt a keresgélést nagyon is intuitív módon teszem” – meséli. Bár otthonában rengeteg dísztárgyat találunk, fontos, hogy egy tárgy ne csak szép és különleges legyen, de határozott funkcióval is bírjon. Ilyenek például a gyertyatartók, de Tuan nagyon szereti például a tükröket és a lámpákat is.
„Ezekben a tárgyakban úgy érzem, valamilyen formában a lényeg a fény: a tükör is összegyűjti a fénysugarakat, és egy gyertyatartót is amiatt használunk, mert az is a fénynek egyfajta közvetítője, hordozója. Én magam sem tudtam sokáig, miért is gyűjtöm éppen ezeket a tárgyakat – ez egy folyamat volt, ami hozzátett a saját magam megismeréséhez. És azt hiszem, ez a lényeg, ha tárgyakkal kerül kapcsolatba az ember, hogy megtudjon egy kicsivel többet saját magáról. A tárgyak gyűjtésében van egy nagy adag önkeresés is.”
Tuan azt is hozzáteszi, hogy a gyűjtés során sosem szabad arról megfeledkezni, hogy milyen térbe, milyen egyéb tárgyak mellé kerül be az újonnan érkező darab – nála szemmel látható összhang alakul ki a különféle dísz- és használati tárgyak között, ahol izgalmas párbeszédbe elegyedik egymással a geometrikus díszítésű fonott kosár, a natúr színű kényelmes kanapé és Kertész Attila zöld és kék árnyalatokra hangolt festménye is, hogy csak néhány kiemelt darabot említsünk a sok szépség közül.
Maszkok, szobrok, ősi technikák
„A tárgyak fontosak nekem, nemcsak a magánéletemben, hanem a munkám miatt is – inspirációs forrásként tekintek rájuk.” A forma, a tárgy kisugárzása különösen fontos, de az anyag, a textúra is kulcsfontosságú Tuan számára. „Vonzanak az ősi, archaikus technikával készült tárgyak. Maga a textil és a fa is nagyon sokat jelent nekem: ezek az őskortól kezdve jelen vannak az ember életében, egyidősek az emberiséggel, és erősen összekapcsolódnak különféle vallási hiedelmekkel. Az ősinek van mélysége, eredete, története, én ezeket keresem egy tárgyban.”
Tuan az antik szobrokat és a maszkokat is imádja, ottjártunkkor nekünk is ezeket mutatta meg közelebbről. A Bakongo népcsoport körében elterjedt fétisszobrok akár még ijesztőnek is tűnhetnek: ezeket a szöggel kivert kutyaszobrokat a készítést követően általában rituális szertartás közepette égetik el. A maszkok, amelyek előkerültek, ugyancsak erősen szuggesztív, de egyúttal kissé mókás darabok is – ezek minket, európaiakat bajszos nyulakra emlékeztetnek. A különleges tárgyak legtöbbször külföldi utazások alkalmával találtak Tuanra. A hozzá kerülő tárgyak története általában az úticél tudatos kiválasztásával kezdődik, de minden, ami ezen túl történik, az már sokkal inkább nevezhető sorsszerűnek.
Görcsös ragaszkodás nélkül
Konkrét tárgyat ugyan nem tud megnevezni, ami nélkül ne indulna el otthonról, de ékszert legtöbbször visel, vagy ha más nem, magával visz. Görcsös ragaszkodása nincs a tárgyakhoz, nem érezné rosszul vagy kevésbé teljesnek magát, ha ékszer nélkül lépne ki a bejárati ajtón. „Ahhoz például, hogy határidőnaplót tartsak magamnál és abba jegyezzem fel a dolgaimat, túlságosan lusta vagyok, helyette igyekszem megjegyezni, ami fontos. Általában az érzéseimre és az ösztöneimre hagyatkozom. Ha látok, hallok valamit, ami hatással van rám, az rögtön beivódik: nem is feltétlenül azt a mondatot jegyzem meg, ami elhangzott, sokkal inkább az érzés, az érzet marad meg bennem. És ez sokszor tartósabb is, mintha lejegyezném egy papírra.”
Tuan azt mondja, annyira sokféle és változatos tárggyal kerül kapcsolatba, hogy ezek közül kiemelni igazán egyet sem tud: számára a tárgykultúra maga meghatározó. Rangsorolni éppen ezért nem is szokta és nem is szereti a tárgyakat: nincsenek fontos vagy kevésbé fontos anyagok vagy objektek, számára minden jelentőségteljes, legyen az textil, fa, kerámia vagy fém.
Fotók: Mohai Balázs
Anh Tuan | Web | Facebook | Instagram
Hazai úszósapkák nemzetközi vizeken
Történetek az asztalra – megérkezett Kárai Dávid "Ki mint vet" című könyve
