Több hazai kreatív projekt weboldalát is ő programozta, majd rájött, időről időre ki kell szakadnia a számsorok és kódok világából, ezért fordult öt évvel ezelőtt a kerámia felé. Tortus koppenhágai stúdiójából hazatérve most ő maga is saját stúdiója alapításán dolgozik. A digitális-analóg tematikus hónapunk vége felé közeledve Godzsák Dáviddal beszélgettünk!
Mikor és miért kezdtél el kerámiával foglalkozni?
Én egyébként programozóként dolgozom már évek óta. Körülbelül öt évvel ezelőtt az egyetem mellett teljes állásban és egyéni vállalkozóként is dolgoztam, ami napi 14 óra munkát jelentett. Úgy éreztem, a kiégés fenyeget – nap végén csak bedőltem az ágyba, pörgettem az Instagramot kikapcsolódásként, ekkor találkoztam először keramikusok videóival (úgy gondolom, akkoriban kezdett szélesebb kört elérni a kerámiázás). Egyre kíváncsibb lettem. Rákerestem, hol találok Budapesten olyan helyet, ahol kipróbálhatnám magam. Végül Zuglóba mentem egy kis stúdióba, ahol Nagy István Róbert tanított. Azt mondta, hogy csak kézzel építsek, laptechnikával és felrakással dolgozzak, de én korongozni akartam. Félt, hogy nem lesz benne sikerélményem, és otthagyom az egészet, én viszont olyan vagyok, hogyha valami nem sikerül, akkor még jobban igyekszem. A második gyakorló órán kipróbáltuk, viszonylag jól ment, innentől csak korongoztam. Visszavettem a munkákból, majd a diploma után Koppenhágába mentem programozói mesterképzésre. Fél évvel a költözés után a híres keramikus, Eric Landon (Tortus) meghirdette, hogy megnyitja a stúdióját, én is jelentkeztem tagnak. A tulajdonosok látták, hogy kitartó vagyok, és rám bízták, hogy hétvégén én felügyeljem a stúdiót, ezért cserébe ingyen járhattam oda alkotni. Habár Koppenhága gyönyörű város, hiányzott Budapest, így idén szeptemberben hazaköltöztem.
A programozás és a kerámiatervezés elsőre furcsa kombinációnak tűnhet, még akkor is, ha az előbbi legalább annyira tud kreatív folyamat lenni, mint az utóbbi…
Én gyerekkoromtól kettős életet élek, a programozás tizenegy éves korom óta a szerelmem, de már előtte, hét évesen elkezdtem rajzolgatni és zenélni is – a matematikával, számokkal kapcsolatos dolgokra ugyanolyan szükségem van, mint a manuális kreatív folyamatokra. Ha valamelyiket elhanyagolom, az agyam panaszkodni fog.
Te magad hogyan jellemeznéd alkotói attitűdöd?
Még az út elején járok. Mostanra megvan az a technikai tudásom, amivel meg tudom valósítani az elképzeléseimet. Korongozni olyan, mint megtanulni egy hangszeren játszani – rengeteg kitartás, türelem és gyakorlás kell ahhoz, hogy minőségi színvonalon menjen. A mai napig gyakorlom ezt, sokszor pedig az elrontott lépésekből merítek. Több sorozatomnál is a koncepciót végül valamilyen véletlen inspirálta. Általában azok a dolgok tetszenek meg, amik valahogyan hibásak. Például, amikor először mázaztam, akkor túl vékonyan tettem fel a mázat, néhány helyen megfolyt, emiatt nem lett profi a végeredmény. A falon lefolyó graffiti látványát juttatta eszembe, ez inspirált arra, hogy készítsek egy sorozatot, ahol festékszóróval fújok a kerámiára. Izgalmasnak találtam, hogy egy törékeny, szép tárgyat valami olyannal kombináljak, amit a társadalom jelentős része a vandalizmussal azonosít. A klasszikus, letisztult formák „elrontása” érdekel. Legutóbb azzal kísérleteztem, hogy milyen végeredményt kapok, ha a korongozott formákra kézzel építek elemeket, amelyek kibillentik a tárgyakat a szabályosságból.
Nemrég hírt adtál arról, hogy hamarosan kerámia stúdiót nyitsz. Ha jól sejtem, Tortus koppenhágai iskolája is hatott rád, hogy ebbe belevágj.
Amikor hazajöttem, nem találtam olyan kerámia stúdiót, amilyet szerettem volna, ezért Horák Debórával közösen elkezdtük építeni a Henger Stúdiót. Itt reményeim szerint hamarosan 10-15 keramikusnak helyet tudok biztosítani, emellett a 130 m2-es tér egy része showroomként is fog működni. Tagsági rendszer lesz, akik belépnek, különböző időszakos bérleteket tudnak kiváltani. Sok kerámia workshop van Budapesten, viszont aki egy ilyen esemény után is folytatni akarja az alkotást, annak kevés lehetősége van hova menni. A munka valószínűleg már hamarabb megkezdődik a jelentkezőkkel február elején, és tervezünk egy nagyobb megnyitót később, amikor a showroom is elkészül. A stúdió arculatát a DE_FORM készíti.
Ők készítették a saját márkád arculatát is. Hogyan jött az együttműködés, és melyek voltak azok a szempontok, amik alapján a stúdióval nekiálltatok a tervezésnek?
A DE_FORM alapítóit régóta ismerem, programozóként több weboldal elkészítésében dolgoztam velük, együtt hoztuk létre például a Studio Nomad és a Nyitott Múzeum oldalát is. Ők az egyik legjobb designstúdió itthon, mindenképpen őket szerettem volna felkérni. A munkáimban a kontrasztokat keresem, szeretek az utolsó percben egy kanyart venni, és az elkészült terméket új irányba vinni. Ezt követi le a betűtípus is, ami klasszikus formavilágot idéz, mégis vannak benne csavarok. Hasonlóképp fog működni a készülő weboldal is.
Godzsák Dávid | Instagram
Modern életmód egy századfordulós villában
Új szintre lépett a Hello Wood minimalista kabinja
