Izgalmas formák, megkapó sztorik és elhagyatottnak tűnő vidék: ilyen a szezonon kívüli üdülőparadicsom Bartha Dorottya, a Balaton offseason Instagram-oldal ötletgazdájának lencséjén keresztül, aki most arról mesél, hogyan talált rá szerelemprojektjének témájára.
Hogyan kerültél a Balatonra épp akkor, amikor „már a madár se jár” arra? Hagyományosan viszonylag kihaltak ilyenkor ezek az üdülőtelepülések.
Izgalmas ez a szezononkívüliség a Balatonnál. Nem is olyan régen gondoltam bele, hogy a nyári, mindenki által ismert szezonon kívül télen, amikor befagy a tó, szintén van egy mini téli idény, amikor ismét megélénkülnek a part menti üdülőtelepek. Ez már a kezdetek óta így van, a 20. század eleji képeken a Fortepanon is ott vannak a korcsolyázós, fakutyázós képek. A kérdésre válaszolva viszont azt kell mondanom, hogy először számomra is rendhagyók voltak ezek a téli Balcsis élmények. 2014 őszén, amikor a barátom egy államvizsgára készülve hónapokra leköltözött, akkor én is sokat voltam ott vele. Hogy ne csak idegesítően bámuljam, amíg ő tanul, el kellett foglalnom magamat valamivel, így elkezdtem sétálni és fényképezni. Ekkor döbbentem rá igazán, milyen különleges a szezon utáni hangulat, ekkor láttam meg igazán mindazt, amit nyáron a nagy „mikor megyünk a strandra – eszünk-e lángost – hideg-e a sör – hol a naptej” zsizsegésben észre sem veszünk.
Mikor kezdtél el érdeklődni az épületek iránt?
Háromévesen egy görögországi nyaraláson, az ókori oszlopokat látva. Vagyis a családi legenda így tartja. De komolyan véve a kérdést, talán 2010 környékén, amikor történészhallgató egyetemistaként az első fényképezőgépemmel a lyukasóráimban elkezdtem Budapestet járni. Hamar egyértelművé vált, hogy az épületek, azok történetei és az építészet az, ami lázba hoz.
Mennyire gyakori, hogy olvasói tipp alapján indulsz útnak egy házat fotózni?
Egyre sűrűbben fordul elő, ugyanis egyre több ilyet kapok. Zamárdiban, illetve Széplakon nagyon sok lelkes lokálpatrióta van, innen kapom a legtöbb tippet és történetet.
Hogyan szoktad kinyomozni a nyaralók történetét?
Ha szerencsém van, akkor találok szakirodalmat, amit a könyvtárban felhatjhatok, mint például a bélatelepi villák esetében, vagy a fürdőegyesület megírta és kiadta egy-egy település történetét, mint Szemesen. Igazi kincsesbánya még az Arcanum adatbázisa, itt régi magazinok apróhirdetésein keresztül az építészeti szaklapokon át a helyi újságokig mindenben lehet kutakodni információmorzsák után. Ne felejtsük el persze a képeket sem, a Fortepan és maNDA fotóit, vagy a Hungaricana képeslapjait. Hihetetlenül izgalmas és értékes gyűjtemények ezek is, ha valaki tudja, mit is keres. Természetesen a legjobb az, amikor egy tulajdonos vagy az építtető családja elkezd mesélni.
Van-e ultimate kedvenc házad, illetve kedvenc stílusirányzatod?
A kedvenc házam egyértelműen a barátomék nyaralója. Ha nem lehetek ilyen részrehajló, és csalhatok kicsit, akkor az alábbi kettőt mondanám: az egyik az elegáns, 20. század elején épült Ilus-villa Szemesen, egyrészt a története miatt, másrészt mert nagyon szeretem ennek a korszaknak a nagypolgári, klasszikus villáit. A másik pedig Fenyves határában Emma. Ez egy szocmodern nyaraló, és minden elemében tökéletes. Nemcsak a ház díszítése, a neve, hanem a kerítése is, a halakat formázó lábazattal és fémrácsokkal, lenyűgöző az az aprólékosság és átgondoltság, amivel így egy az egyben megépítették és azóta is gondozzák. Stílusirányzatból a sokak által még kevésbé rajongott 60-80-as éveké az, ami igazán megdobogtatja a szívemet.
A Balaton melyik része van most szerinted feltörekvőben, ami megérdemelne akkora figyelmet akár, mint a Balaton-felvidék?
Az biztos, hogy a déli-parton is változás indult az utóbbi években, egyre több az egész évben nyitva levő jó hely és étterem, kezdik felfedezni az emberek az értékeit, látványosságait. Jó lenne, ha ezek a változások nem járnának azzal, hogy pont az általam annyira szeretett korszakok emlékei tűnnek el a giga építkezések miatt.
Vannak-e terveid, hogy hogyan tudnád ezt a projektet az Insta „falain” kívülre is kiterjeszteni?
Ehhez még kell egy adag bátorság nekem, de november közepén megnyílt egy kiállítás a képekből a budapesti TELEP galériában, ez már a virtuális térből a valóságba való első átlépés volt. Viccelődtünk is a kurátorral, Mayer Kittivel, hogy jól kinyomtattuk az internetet. Vannak még további ötleteim, mindenképpen szeretném majd, ha valamilyen fizikai formában is elérhetőek lennének a képek, vagy akár a fotók és történetek együtt. Amint megtaláltam a legjobb megoldást, szólok!
Balaton offseason | Instagram
A GUNIA Project új kollekciója gyermekkori emlékeinket idézi meg
A világ legkreatívabb országai | World Design Rankings
