Múlt héten már bemutattuk a budapesti latin-amerikai közösség néhány ikonikus éttermét, azonban annyi izgalmas hely van a városban, hogy úgy döntöttük, folytatjuk: jöjjön még két szeretnivaló étterem!
Legyen szó reggeliről vagy tízórairól, tény, hogy mindig jól esik egy tartalmas szendvics vagy empanada. Utóbbi egy tésztabatyu, ami a spanyol és portugál konyhából ered, de inkább dél-amerikai, főleg argentin és uruguayi verziója ismert. A szó eredete a spanyol “empanar” ige, ami tésztával való befedést jelent. Ez az étel nagyon hasonló a szláv piroghoz, csak itt kevésbé puha a külső burok. A töltelék lehet húsos, zöldséges vagy sajtos, fűszeres vagy éppen paradicsomos.
A La Casita egy igazi kis gyöngyszem a Knézich utcában – a tulajdonos pár, Bodó Sarolta és az uruguayi Fabio David Telles Santiago Barcelonában ismerkedtek meg. Fabio vendéglátást tanult, és ezen a területen is dolgozott, Sacit pedig – aki egyébként politológiát végzett – szintén beszippantotta ez a szakma, és egy francia étteremnél helyezkedett el. Hat év után beütött a honvágy, ezért egy nagy levegővétellel Magyarországra költöztek.
A pandémia alatt gondolkodni kezdtek, hogy jó volna nyitni egy kedves, barátságos, otthonos helyet, ami sokak számára elérhető, ismerős ízeket idéz, közben pedig elmeséli az ő történetüket is. Barcelonában gyakran jártak az általuk csak “Pedro bácsi szendvicsezőjének” nevezett büfébe, ahol egy idős úr készítette már több évtizede a rusztikus, laktató szendvicseket, miközben felesége a konyhában tevékenykedett, fiuk pedig felszolgált. Ilyesmi légkört akartak ők is teremteni, így amikor megtalálták a kiadó üzlethelyiséget, lecsaptak rá, és 2021 májusában elindultak, annak ellenére, hogy még javában tombolt a járvány.
A logót kedves grafikus barátjuk, Hajdú Anna tervezte, a bútorokat, tányérokat és dekorációs elemeket pedig ők maguk gyűjtögették. A pult például egy átalakított kredenc, de a falon lógó tárgyak is sokat tudnának mesélni. Tényleg olyan itt, mint otthon – folyamatosan betoppannak a környékbeli törzsvendégek és új turisták, közben megjelenik néha Saci édesanyja vagy édesapja a kislányukkal, Terezával, aki általában rögtön meg is ragad egy empanadát. Érdemes hallgatni rá, hiszen igazi komfortételt kóstolhatunk, húsos vagy akár vega változatban. Az éhesebbek kérhetnek még gazpachót, házilag marinált olajbogyót szardellával, vagy esetleg egy főfogásnak is beillő szendvicset. Sokszor megidézik Dél-Amerikát: choripan szendvics, vékonyra szelt marhahús, paprikás-hagymás criolla szósz, vagy az adobo fűszerkeverék-alapú chimichurri.
A rengeteg munka mellett van idő tervekre is. Ilyen például a terasz további szépítése, a szomszédos üzlethelyiséggel való bővülés, több ülőhely kialakítása vagy a különféle események, például a vermutozás tervezése. Utóbbi egy spanyol hagyomány a vasárnapi ebéd előtt, amikor közösen elfogyasztanak egy étvágygerjesztő italt, miközben szól a zene. Addig is, a La Casitában minden megvan ahhoz, hogy a IX. kerület egyik legkedvesebb találkozópontja legyen, ezért érdemes meglátogatni őket.
A közös evés öröme néha átnyúl az országhatárokon: van, hogy nemcsak az ételek, de az étlap is fúziós, különösen, ha a konyha csapata is okot ad erre. Utolsó állomásunk, a La Movida a nyüzsgő belváros közepén nem kevesebbre vállalkozott, mint színt és jó hangulatot vinni Budapest szívébe. 2020 októberében nyitottak, ám rögtön zárni kellett – bár a tulajdonosok gyakorlottak voltak a vendéglátói élet kihívásaiban (az egyikükhöz tartozik például a Fuego és a La Nube is), erre azért ők sem számítottak. Persze kitartottak, már csak a csapat miatt is, hiszen feladatuknak tartották, hogy stabilitást adjanak munkatársaiknak. Nem titok ugyanis, hogy szerte Amerikából és Nyugat-Európából jöttek, nem ritkán olyan politikai vagy gazdasági helyzetből, ami nagyon megnehezítette az életüket.
Itt bizony minden élettel teli, sokoldalú és ízekben gazdag. A beltérben élénk színek, harsány plakátok és meleg fények teremtik meg a kellemes atmoszférát, amihez a tányérok tartalma is illeszkedik. Mint a venezuelai séf, Alejandro Trocel González elárulta, náluk nemcsak a különböző konyhák (mint a spanyol, francia vagy olasz) hatásai számítanak, hanem az is fontos, hogy a látvány kiemelkedő legyen. Egy ételnek területtől függően több változata is lehet, de a fő alapanyagok (kukorica, nádcukor, cassava, banán, halak) ugyanazok. Mivel kedvelik az édes, fűszeres ízeket, ez az ízprofil sok ételben megjelenik, hasonlóan a pikáns-savanykás jegyekhez. Dél-Amerika keleti részén például több a halas, krumplis fogás, míg nyugaton a sajt és a hús fogyasztása (akár kecske, nyúl) jellemzőbb, középen pedig ez a két szokás ötvöződik.
A hangulatért könnyű rajongani: a hazánkban élő venezuelai családok azonnal magukénak érezték a Movidát, emellett pedig a magyarok is visszajárnak. A konyha venezuelai, argentin, kubai, chilei és mexikói ízeket, alapanyagokat is felvonultat, így kerülhet az étlapra a friss, citrusos guacamole házi tortilla chips-szel, de a különböző tacók is nagy népszerűségnek örvendenek. Bár a legtöbb alapanyagot importálják, húsból például magyar mangalicát használnak, mert elmondásuk szerint sokkal szaftosabb és omlósabb, mint amit hagyományosan sütnek. Attól nem kell félni, hogy túl csípősek lennének az ételek, mivel a tüzet adó szószok kis tálkában, külön érkeznek. A ceviche pl. tigrisrákkal itt is kötelező, de talán még izgalmasabb az ún. tuna toast, ami tortillákat jelent marinált, nyers tonhalszeletekkel és chipotle majonézzel, guacamoléval.
A pulpo a la parrilla con papa rota igazi zsivány fogás: füstösen omlósra grillezett polipcsáp konfitált burgonyával és paprikaszósszal, amilyet még biztosan nem kóstoltál. Nemcsak ezért, de a hangulatért és a koktélokért is érdemes érkezni, hiszen esténként DJ-k adják a talpalávalót, miközben tökéletesen kevert mojitót szürcsölgethetünk – ettől bizony visszarepülünk a nyárba, legyen körülöttünk bármekkora is a szürkeség.
Fotók: Szalay Krisztina
A sorozat korábbi epizódjai:
Közös Európa, közös vonathálózat?
Krakkóban éled újjá Rembrandt művészete – különleges installáció a NARchitekTURA stúdiótól
