Most, hogy már néha-néha bekukucskál ablakunkon a régóta várt tavasz, s egy-egy melegebb nap után reménykedve várjuk a pulcsis, kiskabátos jó időt, kedvünk támadhat elindulni valahová, ahogy tettük azt annakelőtte. Tervezni egy tartalmas, klassz hétvégét, amikor nem kell szendvicset csomagolnunk, hiszen úgyis útba ejtjük majd azt a kis kávézót vagy éttermet, amely régóta szerepel már a bakancslistánkon – erre vágyunk. Addig is az otthoni sütés-főzésből merítünk erőt, feladatokat tűzünk ki magunk elé, s a monitoron keresztül üzenjük a velünk egy csónakban evezőknek: ne féljetek, hamarosan újra egy asztalnál ülhetünk majd a melengető napsütésben, egy vendéglátóhely teraszán. A Piqniq Budapest és a Mastercard közös kampánya.
Dr. Forgács Attila – gasztropszichológus, Corvinus Egyetem
„Az étel nemcsak kalóriát tartalmaz, hanem nagyon fontos érzelmi összetevői is vannak.”
Az étel nemcsak energiaforrás, mellyel testünket tápláljuk, hanem olyan összetevők egyvelege, melyek legtöbbször láthatatlanok. Az ételekhez fűződő kapcsolatunkat az is meghatározza, hogy mikor, milyen formában találkoztunk először velük, s az sem mindegy, ki készítette azokat számunkra. Ahogy arra Dr. Forgács Attila is rámutat: kedvenc ételeink hetvenöt százalékát gyermekkorunkból ismerjük: anyukánk és nagymamánk főztje az ismerősség érzését hordozza magában, s ezáltal a biztonságot jelenti számunkra. Hogy mennyire meghatározók a különféle ételek az ember életében, arra a HYPEANDHYPER hasábjain már ejtettünk szót Góg Angéla food designer projektjei kapcsán (a tervező doktori munkájáról mi is beszámoltunk – a szerk.).
A gasztropszichológia, vagyis az evés lélektana a pszichológia viszonylag új ága, s nemcsak a különféle táplálkozási zavarok vizsgálatára terjed ki, de kutatja a mindennapi evés mechanizmusait is. A tudományterület megkerülhetetlen képviselője idehaza Dr. Forgács Attila: 1991-ben megjelent könyve, „Az evés lélektana” kötelezően ajánlott olvasmány, amelyben választ kaphatunk például arra a kérdésünkre is, hogy miért eszünk akkor is, ha nem vagyunk éhesek?
Topár Gábor és Csordás Ádám
„A posztolt receptek önálló életre keltek a Házimenza csoportban, mindenki elfogadta, hogy egy bizonyos ételt mindenki máshogy szeret, máshogy csinál. Ezáltal viszont mindenki tovább is formálta a megosztott recepteket, így egymástól tudtunk tanulni.” –Csordás Ádám fotós, barista
A Nosalty által indított Házimenza kezdeményezésről korábban már beszámoltunk – akkor arról meséltünk, mit tehet Magyarország legnépszerűbb online gasztromagazinja azért, hogy olvasói a karantén ideje alatt se maradjanak inspiráló receptek nélkül. Persze a Házimenza ennél sokkal többre vitte: a négy fal között raboskodó hobbiszakácsokat közösséggé kovácsolta össze, amelynek tagjai az online térben osztották meg egymással ötleteiket és tapasztalataikat. Azok a beszélgetések, melyek korábban az irodai ebédszünetekben zajlottak egy-egy gusztusos, otthonról hozott fogás láttán, most a Házimenzára vándoroltak: mindenki megmutathatta, mit és hogyan készít, és ismerjük a mondást: „ahány ház, annyi szokás”.
Ha valami, akkor a főzés tipikusan olyan tevékenység, amely közösséget teremt: nemcsak a közösségben elköltött étel lehet örömforrás, de már önmagában az ételről, az ételkészítésről folyó diskurzus is egyfajta kollektívába rendeződést jelent, ahol az egymással megosztott tudás összeadódik, s csak egyre több lesz belőle. Az online kezdeményezés sikere nem csak azon múlt, hogy itt bárki kért, azonnal segítséget, ötleteket kapott az otthoni főzéshez: kellettek hozzá a csoportot folyamatosan mozgásban tartó lelkes tagok és a rendkívül elhivatott szerkesztők. Munkájuknak köszönhetően a Házimenza az egyik legszerethetőbb felület lett a járvány első hulláma alatt.
Járai Márk és Verbovszki Fanni
„Projektet kaptak az emberek. Kimentem a piacra, főzőcskéztem, a feleségem megette, én pedig fotózgattam órákat.” – Járai Márk zenész, aktív házimenzás
A kényszerű karantén senkit sem kímélt: a korlátozások mindenkire egyaránt vonatkoztak, és bár sokan berendezkedtek az otthoni munkavégzésére, volt, aki szakmájából kifolyóan ezt nem tehette meg. A különféle szabályozások megnehezítették ugyan életünket, de egyúttal esélyt is adtak arra, hogy új területen, új szerepkörben próbálhassuk ki magunkat. A Nosalty Instagram-oldalán május közepétől egészen június végéig élő videókkal tették még izgalmasabbá a Házimenzát: ezekben hírességek jelentkeztek be konyhájukból, bemutatva kedvenc receptjeiket.
A közösség ezzel még jobban megerősödött: az élő műfajnak köszönhetően a felhasználók azonnal kapcsolódni tudtak a tartalomhoz, kérdezhettek, reagálhattak. Ahogy Verbovszki Fanni meséli, a Házimenza új célt adott neki: a kénytelen semmittevést felváltotta és elviselhetőbbé tette a napi szintű konyhai feladatok teljesítése, ezáltal ő is hasznosnak érezhette magát. A felhasználók megtapasztalhatták, hogy mindenki hasonló helyzetben van és egy közszereplőnek is éppen olyan probléma megoldani napról napra a menüt, mint bárki másnak.
Hosszú Franciska – tulajdonos, Hosszú Tányér étterem
„Nagy bátorság egy igazán kis településen olyan éttermet indítani, amelynek közönsége a magas minőségre kíváncsi. Ahhoz, hogy ez működni tudjon, olyan csapatra van szükség, amelyiknek van egy kiemelkedő egyénisége, az őt segítők pedig mind egy közös célért dolgoznak.”
Tudjuk már egy ideje, hogy Vas megye egyik kiemelkedő gasztrolokációja az Őriszentpéteren működő Pajta, ahová minden valamirevaló ínyencnek érdemes ellátogatnia koronavírus-mentes időkben. De vajon mi a helyzet az ugyancsak távolinak tűnő Baranya megyével? Bizony, itt is van egy kicsinyke település, Hosszúhetény, amely, úgy sejtjük, a COVID elültével hasonló népszerűségre tesz majd szert, mint vas megyei „társa”.
A Hosszú Tányér gourmet-ház tavaly novemberben nyitotta meg kapuit, az étteremben békeidőben húsz vacsoravendéget tudnak fogadni. Bár jelen pillanatban zárva tartanak, nem tétlenkednek: a káprázatos fogásokat jegyző Kun Péter most is új ízekkel kísérletezik, hogy az újranyitáskor ismételten a legjobbat nyújthassák vendégeiknek. Hosszú Franciska, az étterem tulajdonosának lelkesedését és határozottságát sem a vírus, sem pedig a – talán sokak által kevésbé vonzónak gondolt – lokáció nem vetette vissza: ő nagyon is hisz abban, hogy a minőség mindig utat tör magának, és egy kis csapattal, egy kis községben is lehet nagyot villantani.
Parti Regina – alapító, Bakancslista Magyarország
„Úgy gondolom, hogy az értéket teremtő vidéki szálláshelyekre hatalmas igény van, a vendégélmény pedig akkor lehet teljes, ha ehhez megfelelő gasztronómiai háttér társul.”
Merre induljunk, hová menjünk, tesszük fel sokszor a kérdést, s ma már egyre több olyan online felület akad, ahonnan inspirációt szerezhetünk, új élmények után kutatva. Az egyik legnépszerűbb ezek közül a Bakancslista Magyarország oldala, amelyet ma már több mint tizenkétezren követnek. A Galambos-Parti Regina által életre hívott interaktív utazási ajánló azokat a hazai turisztikai látványosságokat gyűjti össze, melyeket több szempontból is érdemes felkeresnünk. A megfelelő úti cél kiválasztásánál ma már az is szempont, hogy ne csak az előirányzott napi lépésszámot teljesítsük, miközben belefeledkezünk a táj szépségébe, hanem hogy a gasztronómia oltárán is áldozhassunk.
Szerencsére a Bakancslista Magyarország felületein számtalan izgalmas szálláshely, program és vendéglátóhely szerepel, így egész biztosan nem fognak csalódni azok, akik új kalandok elébe néznének, akár csak egy délután vagy egy hosszú hétvége erejéig. Regina, aki idegenforgalmi és szállodai területen kezdte pályafutását, a mostani rendkívül nehéz helyzetben is igyekszik felhívni a figyelmet Magyarország rejtett, kevésbé szem előtt lévő kincseire, hogy ezzel is támogassa a hazai turizmus résztvevőit.
Fotó | Horpáczi Dávid
Videó | Sepsi Gergő
Piqniq Budapest | Web | Facebook | Instagram
Egy modern nomád otthona a cseh erdőkben | Ateliér Lina Bellovičová
Porcelánba zárt fény | Mastro Design
