A tavasz első napsugaraival időszerű, hogy újra felfedezzük a belváros rejtett kis zugait. Sorozatunk új szereplői, bár nem valamelyik körút mentén helyezkednek el, biztos és népszerű pontot jelentenek a budapesti gasztroszcénában, rejtettségük okán talán épp a szemfülesebb törzsközönség számára. Kiugrani egy kávészünetre, feltöltődni egy páratlan ebéddel vagy összegyűlni a barátokkal néhány tál pho és thai curry felett – olyan dolgok ezek, amikért tényleg érdemes élni.
Budapest Coffee Stand
1085 Budapest Kölcsey u. 1.
Ha lenne verseny az ország legkisebb kávézója címért, a Budapest Coffee Stand nagy valószínűséggel a dobogó legfelső fokára állhatna. A kávézó ugyanis tulajdonképpen nem is üzlet, hiszen nincs egy vendégtér, ahova be lehet menni – egy ház sarkán, két utca találkozási pontjánál készülnek a kávék a kiadópult mögött. Itt az elvitel és a helyben fogyasztás szinte ugyanazt jelenti, de senki sem bánja, hiszen a Gutenberg tér és környéke jó időben ideális a sétára. Tóth Máté és Varga-Tóth Simon tulajdonosok ráadásul arra is figyeltek, hogy saját maguk által pörkölt kávé legyen a szortimentben, így tényleg nem kell kompromisszumot kötni. A dolog pikantériája, hogy egy hasonló nevű hely található nem messze (nem függetlenül némi vitás helyzettől), de vezessen a specialty kávé és a friss pékáruk illata, és nem fogsz csalódni. Ha pedig a várost járva máshol is a nevükre bukkansz, nem délibáb: immár a Dob u. 11. és a Kazinczy u. 7. szám alatt is őket találod.
Budapest Coffee Stand | Facebook | Instagram
Gerlóczy Kávéház
1052 Budapest Gerlóczy u. 1.
Azt, hogy van egy kis szelet Párizs Budapesten, akkor realizáltam, amikor a megjegyezhetetlen nevű Kamermayer Károly téren jártam évekkel ezelőtt, a zajos sikert arató (és azóta Pestet Madridra cserélő) Alma Nomad Bakery miatt. A Gerlóczy Kávéház teraszán akkor is sokan sütkéreztek egy pohár borral – szerethető, még ha kicsit szürreális látvány volt ez egy random péntek délelőtt. Azóta telt-múlt az idő, jött a járvány és a Gerlóczy is bezárt. Pedig a múltja nagy, hiszen a története még 2004-ben kezdődött (a felette lévő szálloda pedig 4 évvel később nyitott). Az új kezdet azonban új lendületet is hozott. Mivel igény mutatkozott rá, a tulajdonosok szerettek volna egy kis stílusfiatalítást, azonban nem urbánus, vagy skandináv mintára.
A kávézó eredeti karakterét megtartva leheletnyit alakítottak a beltéren, így egy vagány, kozmopolita, de tradicionális alapanyagokból építkező, magyar konyhára fókuszáló étlapot terveztek Nagy Attila séf segédletével (akit a gyöngyösi BoriMami étteremből ismerhet a közönség). Ráadásul a Gerlóczy már „boutique hotel” besorolással is büszkélkedhet, hiszen a kávézó felett 19 szoba várja a pihenni vágyókat. Emiatt a hely minden napszakban megmutatja a karakterét – a nap elején bőséges, világpolgárokat megszólító reggelikkel, délben és este szemet gyönyörködtető, nagyszerűen finomhangolt fogásokkal várják a vendégeket.
Itt bizony az előételként választható kacsamáj terrine füstölt kacsamellel, birsalmával is telitalálat kompozíció, de a vegán zöldség gratin savanyított körtével, kurkumás mártással gyakorlatilag maga az ehető szimfónia, az egyik legjobb étel, amit mostanában próbáltam. Ezek után már csak a délutáni kávé és egy sütemény hiányzik, de szerencsére a Gerlóczy ebben a tekintetben sem hagy cserben senkit – az Eszterházy szelet még egy szürkébb napon is előcsalogatná a napsütést.
Gerlóczy Kávéház | Web | Facebook | Instagram
QUÍ 貴
1051 Budapest Arany János u. 13.
Zajos kamaszkorból az érett felnőttségbe – ez a felnövéstörténete annak, ahogy a QUÍ 2020-ban megnyitott. Az alapítók, az eredetileg divattervező Anh Tuan, a textilművész Nguyen Thuy Phuong és a fodrász Song Tao Wang barátsága régre nyúlik vissza, a távol-keleti gasztronómia sokoldalúságát pedig már többször bemutatták, hiszen hozzájuk köthető a Gozsdu udvarban található, pezsgő Sáo és az újlipótvárosi, bisztrósabb hangulatú KHAN is. A szándék mindegyiknél ugyanaz volt: megmutatni, hogy Kelet-Ázsia konyhája színes, mégis univerzális, és hogy egy tradicionális fogásnak is ezernyi rétege lehet. A QUÍ a következő fejezet, és érezhető benne az a komolyság, ami az évek alatt a trió személyiségében is megjelent. Hozzájuk csatlakozott még barátként Regős Dániel, hogy együtt álmodjanak meg egy helyet, ami új otthonként szolgálhat a vendégek, az ott dolgozók és saját maguk számára: ők valóban egy család lettek, a 60-70 munkatárssal, akik távol a hazájuktól kezdtek új életet, és akikért felelőséggel tartoznak.
Bár a Bazilika környéke gyakran zsúfolt a turistáktól, egyértelműen a hazai közönségnek címezték a helyet, egyfajta találkozási és nyugvópontként a hétköznapok forgatagában. A beltér maga is egy keleti pagoda mintáját követi, felszentelt, XIX. századi Buddha-szentéllyel, nyers fa- és kőfelületekkel. A legtöbb dolog aprólékos kézimunkával készült, hosszú hónapok alatt, például a székek is, amik a Bauhaus és a Ming-dinasztia stílusjegyeit hordozzák (ráadásul egy eredeti Bauhaus-székkel is büszkélkedhetnek). A vitrinekben található kerámiaállatok is saját ereklyék – a tér hangulatából árad a szeretet és a gondoskodás, olyan itt vendégként időzni, mint elfogadni egy szívélyes meghívást valaki családjához.
Az ételek tekintetében itt már nemcsak Hanoi, de a kínai, sőt, a thai konyha ízei is megjelennek. Egyértelmű választóvonalat egyébként is nehéz lenne húzni, hiszen az országok kulináriája között nagyon sok az átfedés és a hasonlóság, pusztán apró különbségekkel, mint az eltérő fűszerezés vagy zöldségek. Az étlap ezért meglehetősen hosszú, de a kategóriák azért átláthatók – a különböző batyuk vagy tempurázott zöldségek (lótuszgyökér, perilla) mellett egzotikus gyümölcsök játékát élvezhetjük, például a pomelosalátában, ami hihetetlenül üde, tavaszias fogás. Aki a levesesebb ételeket kedveli, klasszikus, melengető pho vagy éppen a kókusztejes tom yum és tom khaa, valamint rizstésztával dúsított kuay tiew tom yum közül is választhat, vagy éppen kipróbálhatja a thai curry-ket négy erősséggel, ami csak nevében hasonlít indiai rokonához. A pad thai vagy a wokételek is abszolút javasoltak a kóstolásra, hiszen mindenben van egy modern csavar, miközben mozaikként épülnek be a friss fűszernövények és a szószok. A koktél-limonádék pedig egyszerűen mosolyra fakasztanak. A tippünk, hogy kérjetek több fogást, tegyétek középre és csipegessetek mindenből a kis tálkákba, akár a mezzés helyeken szokás – ez adja majd a közös ebédvacsora igazi élményét.
Fotók: Szalay Krisztina
Hogyan nézne ki egy brutalista épület vagy szobrászati műalkotás, ha betűk formájában öltene alakot?
A kelet-közép-európai régió alkalmazkodóképes a változó körülményekhez | Közgazdász az orosz-ukrán háború hatásáról
