Nagy boldogságot jelent, amikor az ember konyhaszekrénye vagy kamrapolca roskadozásig tele van isteni házi készítésű lekvárokkal, pástétomokkal, befőttekkel, szörpökkel. Ugyanakkor nem mindig van olyan szerencsénk, hogy a vidéki nagymama ellát minket ilyen finomságokkal, és néha nekünk is kevesebb az idő a konyhában való tüsténkedésre. Szerencsére van, aki erre talált ki megoldást, túl a termelői piacokon: Behind the scenes-sorozatunk negyedik részében Kovács Ádám delikáteszest látogattuk meg, aki elhozta a FALU.-t a városba.
Kovács Ádám igazi vendéglátós dinasztiából származik, akinek csak az édesanyja volt kakukktojás, tanári pályát választva. A Balaton-felvidéken nőtt fel, ahol a gasztronómia szeretete hamar utolérte, ám hirtelen Pannonhalmán találta magát, ahol az apátságnál dolgozott kereskedelmi vezetőként, többek között a Vis Vitalis ásványvíz márkájával. Miután úgy érezte, ideje új utakra lépni, 2015-ben visszatért a Káli-medencébe, Balatonhenyére – ez az időszak főleg az újraértékelésről, önvizsgálatról, befelé fordulásról és töltődésről szólt számára. Kereste az új fókuszt és az új célokat, azt a szakmát, hivatást, ahol valójában önmaga lehet. Ahogy járt-kelt a települések között, egyre több helyi termelővel kötött barátságot, akik elmesélték neki, hogy bár számtalan terméket készítenek, nincs idejük és energiájuk az értékesítéssel foglalkozni.
„Sok termelővel összebarátkoztam és arra gondoltam, hatalmas értéket teremtenek, akkor miért nem ismerik őket többen?”
2019-ben jött egy lehetőség, hogy egy Szent István körúti üzletet átvegyen, amely előtte parfümériaként működött, de évek óta porosan állt, a legkevésbé sem hívogató látvánnyal. Ádám kapva kapott az alkalmon és eldöntötte, hogy elhozza a háztáji ízeket a belváros közepére, még akkor is, ha elsőre kicsit rendhagyónak tűnik ez a koncepció a budapesti nyüzsgésben. Persze jött a Covid, ő pedig nyitás után villámgyorsan átállt házhozszállításra, aminek megvolt az előnye is – így olyan törzsközönséget tudott maga körül kialakítani, akik valóban értik és értékelik a FALU. világát.
Nem egy mostanság divatos minimalista üzletet álmodott meg, és nem is egy csillogó gourmet-boltot messziről érkező portékákkal, hanem egy olyan otthonos boltot, ahová az ember szinte hazajár. A berendezést ő maga gyűjtögette össze a barátok, család segítségével, felidézve a bolhapiacok hangulatát, de a látvány egyáltalán nem az a giccsparádé, amit néhány turistacsalogató üzlet esetén látunk. Valahogy minden tárgynak lelke, személyisége van és minden nagyon természetes a maga eklektikusságával, éppen úgy, ahogy egy kedves falusi látogatáson tapasztalnánk.
„Így vagy úgy, de mindig nyitva tudtunk maradni – mindig ahhoz igazítottam az üzlet profilját, amire éppen szükség volt, mert nem akartam rögtön az elején feladni.”
Igazából a polcokon minden van, ami pedig még nincs, az majd lesz. Csak hazai termelőkkel dolgozik, a kínálatot pedig folyton váltogatja, attól függően, mire van kereslet és mit ismer meg éppen. Széles a borkínálat, nagy hangsúllyal a natúr borokon és az ősmagyar fajtákon (sőt, már saját terméket is árusít), de van magyar gin, pálinka, whiskey, szörp is bőséggel. A bolt termékpalettájából akár több fogást is megtervezhetünk gondolatban: a különböző pástétomok, zöldség- és gyümölcslekvárok, tésztaszószok, házi tészták nagyon sokféleképp használhatók, de nassolnivalót (magvakat, aszalt gyümölcsöket), valamint magyar kávépörkölőből érkező kávét is vásárolhatunk. Van itt például Pepo Papa tökmag, Panyolium aszalványok, Heit torma és Roastopus kávé, de olyan kisebb brandek is felbukkannak, amiket korábban én sem ismertem. A hűtőpult pedig a bolt szíve: változatos kencék, sajtok, körözöttek és húskészítmények érkeznek a környékbeli gazdáktól, sőt, még tejsavas erjesztéssel (tehát ecet nélkül) készített savanyúságot is lelhetünk a hűtőben.
„Persze jó lenne még több üzletet nyitni, de itt vagyok reggeltől estig – enélkül hiányozna a FALU.-ból a lélek.”
Ádám jelenlegi célja, hogy összefogja a kisgazdákat és a magyaroknak, valamint a külföldieknek is megmutassa, hogy milyen fantasztikus termékek készülnek a hazai vidéken, így kávézhatunk, sörözhetünk, sőt, a deli kínálatából hidegtálakat, szendvicseket is kérhetünk. Mivel összesen hárman vannak a csapatban, ezért hamar kialakul a barátság és a bizalom a vendégek felé, ezért gyakran már előre tudják, mire vágyik az üzletbe látogató. Hogy a közönséget még inkább ki tudja szolgálni, a tulajdonos most is mer nagyot álmodni: a tervei között szerepel az üzlet bővítése, ahol egy galéria, illetve egy konyha építésével nemcsak csemegeboltként, de bisztróként is működhetne. A jelenlegi helyzetben most hirtelen nagy kihívásokkal találta szembe magát (a kistermelők ugyanis általában egyéni vállalkozóként dolgoznak), de kitart. Az őszinte szeretete és az elhivatottsága a hazai ízek iránt megkérdőjelezhetetlen, ezért biztosak lehetünk benne, hogy ezt is meg fogja valósítani – addig is térjünk be egy kis lilahagymalekvárért vagy májpástétomért, na meg néhány jó szóért.
Fotók: Gaál Dániel
Zene és képzőművészet fúziója az ÜVEG.HÁZ-ban
Magunkon viselni gyökereinket: az ukrán Ochis márka új kollekciója
