Neki köszönhetően tanult meg egy ország indiai lencsefőzeléket készíteni, sütőben. Persze nem csak a dahl makhani receptjét köszönhetjük Mautner Zsófinak. A sok éven át diplomataként dolgozó gasztroblogger mindig valami izgalmasat tesz az asztalra, gondosan ügyelve arra, hogy legyen benne egy kis csavar, amit még a magyar gyomor is elbír. Nem meglepő tehát, hogy Zsófi kedvenc tárgyainak zöme a konyhához köthető, de bizony, ha ruháról vagy divatkiegészítőkről van szó, akkor is szívesen választ magyar tervezőtől. Lássuk, milyen tárgyakat őriz féltve a Chili & Vanilia alapítója.
Gyűjtögető, tárgyhalmozó típusnak vagy inkább minimalistának tartod magad?
Alapvetően nem vagyok gyűjtögető típus: viszonylag könnyen megszabadulok tárgyaktól, amikor néhány évente egy-egy lomtalanítás alkalmával nekifogok. Peresze vannak bizonyos élethelyzetek, helyszínek vagy tevékenységek, amelyek esetében szeretek ragaszkodni tárgyakhoz. A konyha és a főzés nálam az a terület, ahol tényleg nagyon sok olyan darab van, amihez van valamilyen személyes kötődésem – ez lehet akár egy teljesen értéktelennek gondolt kis műanyag tárgy is.
Pont a napokban került a kezembe az a cukkinivájó, amit Bejrutban vettem 2018 őszén. Az ottani örmény negyedben található pici piac egyik mellékutcájába vezetett az utam egy barátommal, ahol egy nagyon zsúfolt üzletben kötöttünk ki – ott láttam meg ezt a cukkinivájót. Üldögélt ott egy aranyos idős bácsi is, akinek a lánya felfigyelt arra, hogy magyarul beszélünk, és elmesélte, hogy épp Sárváron járt legutóbb. Ennek a pici konyhai eszköznek köszönhetően ott abban a kis „kapszulában” kialakult egy nagyon erős érzelmi burok, kapcsolat ezekkel az emberekkel. Amikor a kezembe kerül ez a cukkinivájó, mindig ez a jelenet jut eszembe.
Van-e olyan számodra különleges tárgy a birtokodban, amitől soha nem válnál meg? Mesélj nekünk róla!
Van több ilyen tárgy is, és ezek is javarészt a konyhámhoz kötődnek, mivel az életem kilencven százalékát ott töltöm. Ha egyetlenegyet kellene választanom, akkor az a narancssárga öntöttvas lábasom lenne – majdnem mindent ebben főzök. Az a bizonyos szilveszteri lencse is ebben készül. Egyébként pedig a kunmadarasi nagyszülői házból gyakorlatilag minden kis csetresz olyan, hogy soha nem válnék meg tőlük.
Ezek a gránit csészék nagyon fontos személyes tárgyak nekem, akárcsak a kakasos terítő: a nagyszülői házból származnak. Tulajdonképpen mondhatom azt is, hogy már-már ingázom Kunmadaras és Budapest között, s ott, azt a helyet használom tudatosan arra, hogy kicsit lelassuljak. A házban mindent megtartottunk, amit a nagyszüleim egykor használtak. Falun ezek a tárgyak nagyon mást szimbolizálnak, mint a városban: itt, Budapesten soha nem érzem a tárgyaknak a súlyát. Vidéken pedig azt érzem, hogy ott nem lesznek csak úgy az enyészeté ezek a darabok, hanem ott valóban tovább élnek, akár évszázadokon keresztül. Egy régi csigakészítő vagy egy kockás receptfüzet anyáról lányra száll, s ettől a hagyatéktól lesz igazán súlya az adott tárgynak.
Mi az a tárgy (vagy tárgyak), ami mindig veled van, ami nélkül nem indulsz el otthonról?
A jegyzetfüzeteim nélkül, ebből több fajta is van. Ráadásul tíz-tizenöt évre visszamenőleg megvan az összes piros Moleskine határidőnaplóm, amit használtam. Ez mostanság bővült egy kicsi piros Moleskine jegyzetfüzettel, mert iszonyú listamániás vagyok, és van egy harmadik is, ezt most kaptam Krakkóban, egy lengyel illusztrátor készítette a borítóját: ebbe a receptektől kezdve, a tányérterveken át mindenféle ötlet bekerül.
Mikor még diplomata voltam Brüsszelben, nagyon szerettem hétvégente bolhapiacra járni. Ott vadásztam ezt a pici kis fém tégelyt, ami eredetileg gyógyszerek tárolására szolgált. Én azonban egy mobil fűszertartóvá varázsoltam ezt a dobozt – sokat jövök-megyek, és miután a konyhámnak meghatározó részei a fűszerek (a blogomnak sem véletlenül chili és vanília a neve), ez egy tökéletes megoldás arra, hogy amikor utazok, a kedvenc fűszereimből annyit magammal tudjak vinni, ami egy adag étel elkészítéséhez elegendő. Hála ennek a tárgynak, sosem jövök zavarba: mindig van nálam egy kis Maldon-só vagy egy csipet sáfrány, vagy római kömény.
Nyilván nem viszem magammal, de nagyon is meghatározó elemei a konyhámnak a Konda Brigi kerámiák: nagy rajongója vagyok Briginek, rengeteg tányért vettem tőle, és ezeket használom is a hétköznapokban. Ezeknek a tárgyaknak is van egyfajta szimbolikus jelentése számomra, merthogy jelképezik azt a fejlődést, amit a gasztronómiában az elmúlt tizenöt évben megtapasztalhattunk. Ma már megszokott, hogy egy étteremben vagy eseményen magyar keramikus terítékét használják a séfek, vagy akár otthon a háziasszonyok is – s ez számomra is fontos küldetés. Egy ilyen kerámia akár inspirációul is szolgálhat a főzéshez: nem mindig az ételhez választom a tányért, hanem olyan is előfordul, hogy egy tányér ihleti meg az ételt. Az egyik Konda Brigi tányérom olyannak hat, mintha egy lágytojás folyt volna szét rajta – nagyon szeretem, hogy ennyire játékos.
Nagyon szeretek hatalmas fülbevalókat viselni, és szívesen választok magyar tervezőtől. Az Eva Remenyi márkának évek óta rajongója vagyok – az egyik kedvencem ez a gigantikus, kolompra emlékeztető fülbevaló. A másik favoritom egy Romani Design ékszer, amit ők fülhideának kereszteltek el – Erikáékkal (Varga Erika és Varga Helena, a márka alapítói – a szerk.) is évek óta dolgozom, és nagyra becsülöm a munkájukat. Ruháim is vannak tőlük, külföldi eseményeken sokszor nagyon tudatosan ezeket öltöm magamra. A harmadik kedvencem pedig a Folenta Design & Jewellery, akiknek szintén imádom a magyaros, matyóhímzéses díszítésű ékszereit. Arra azonban mindig figyelek, hogy meglegyen a kontraszt, az egyensúly: ezeket az extra darabokat általában egyszínű, modern ruhával kombinálom.
Ha átmenekíthetnél egy tárgyat egy időkapszulában a jövő nemzedéke számára, mi lenne az?
Sajnos, bármennyire is szidjuk a kütyüket, ennek az évszázadnak egész biztos valós lenyomata az okostelefon. A digitális technológia fejlődésének köszönhetően született meg az a hivatás, amiben tulajdonképpen most is vagyok. Ezért ez számomra nemcsak egy funkcionális tárgy, hanem gyakorlatilag az egész pályaváltásomnak is egyfajta szimbóluma. Ott van több ezer recept, ételfotó egyetlen készülékben.
Fotók: Mohai Balázs
Chili & Vanilia | Web | Facebook | Instagram
Lengyelország, a digitális nagyhatalom
Megőrizni a történelmet: progresszív kolostorfelújítás Korzikán
