Hogyan készül egy tárgy? Milyen mögöttes gondolatok építik? Hogyan befolyásolja az anyagválasztás az alkotás folyamatát? A sajátos textúrák és formavilág milyen üzeneteket hordoznak? Sáfrán Anett kerámiatervező munkái mindezen kérdéskörökbe betekintést nyújtanak, alkotásaiban a személyes tapasztalatok és a tárgyak saját identitása is központi szerepet játszik. Interjú!
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végezted tanulmányaid kerámiatervezés szakon, ma már saját márkádat építed. Pontosan mikor kezdődött el érdeklődésed a tárgyak és a kerámia világa iránt?
Már általános iskolás koromban világos volt, hogy művészeti tanulmányokat szeretnék folytatni. A középiskolai felvételit megelőzően elmentem egy művészeti szakközépiskola nyílt napjára, ahol többek között körbevezettek az ottani kerámiaműhelyben is. Ezalatt az akkori diákok éppen organikus gipszformákat csiszoltak a kezükben. Ezt megfigyelni nagyon meghatározó és gyönyörű dolog volt számomra, így teljesen egyértelművé vált, hogy oda szeretnék bekerülni. Innen aztán egyenes út vezetett a MOME-ra.
Diplomamunkádként beton köztéri objektet készítettél, ami léptékében és anyaghasználatában is eltért addigi munkáidtól. Miért volt szükséged erre a váltásra, vagy ha úgy vesszük, kitérőre?
Az egyetemi tanulmányaim nagy részében tapasztalt, szigorúan technológia és végtermék fókuszú szakmai oktatás később elkezdett játékosabb, kísérletezőbb tárgytervezői kurzusokkal bővülni. Számomra ezek mindig szimpatikus lehetőségek voltak, így kerültem be egy betonnal ismerkedő workshop csapatába. Felszabadító érzés volt félrerakni az addig elvárt tervezői hozzáállást és megtapasztalni, kipróbálni valami újat. Ez kifejezetten felfrissített és kiszakított az addigi komfortzónámból.
A diplomamunkámnak van egy mögöttes tartalma, hiszen attól, hogy betonból készült, még nem jelenti azt, hogy megszűnök kerámiatervező lenni, inkább azt, hogy segít abban, hogy még jobb legyek. Ezt az érzést azóta őrzöm.
A diplomát követő években ez a változás tovább mélyült. Szakmai gyakorlatomat egy holland formatervező stúdiónál töltöttem, majd egy szintén holland kreatív műhelynél kezdtem el dolgozni. A szememben ez kiváló helyszín volt a szabadabb, határtalan gondolkodás sikerességének megtapasztalásához. Az itt töltött évek alatt a műgyanta világában mélyedtem el, ami akkoriban vált népszerű alapanyaggá a tárgyalkotás területén is. Számomra ez mindennapos gyönyörködtetéssel szolgált, illetve sokat tanított a nemzetközi kortárs formatervezés világáról.
Végül mégis visszatértél a kerámiához és saját neveddel fémjelzett márkád égisze alatt megalkottad a Therapy Vessels tárgykollekciód. Az eddig bejárt utad hogyan alakította alkotói magatartásod, filozófiád?
Kitérőnek nevezhető éveim inspiráló alkotói körülményei sokban hozzájárult fejlődésemhez, gondolkodásmódom tágításához. Persze mindvégig bizonyos volt, hogy saját alkotói megnyilvánulásom elsődleges alapanyaga a kerámia, annak ellenére, hogy más dolgok megtapasztalása is érdekel. Körülbelül másfél éve kezdődött el intenzív önálló alkotói tevékenységem, miután visszaköltöztem Magyarországra. Mérföldkőhöz érkeztem, ennek a változásnak szentimentális és személyes megközelítéseként születtek meg az említett, kézzel épített agyagedények. Mondhatni önterápiás jelleggel ezeknek a létrehozása segített abban, hogy összegezzem a gondolataim a kerámiáról és megfogalmazzam azt, mit szeretnék a jövőben üzenni tárgyaimmal.
Vágyam egy olyan munkásság, ami segít megváltoztatni a körülöttünk lévő tárgyakról kialakult szemléletmódunkat. Sokkal átgondoltabb és szelektívebb viselkedésre törekednék, mely által azoknak a dolgoknak, amiket kiválasztunk és megvásárolunk, hosszabb és teljesebb életük lesz. Ezzel összefüggésben eddigi munkáim vizuális jelenléte ugyanannyira fontos, mint a tényleges funkciójuk.
Visszatérő szempontjuk a taktilitás, melyet igyekszem hangsúlyosabb szerepbe emelni a tervezés során. Felületi játékkal, texturáltsággal hívják magukra az őket körülvevő környezet figyelmét. Saját identitással, történetekkel rendelkeznek, érintésre, vizsgálatra és tapasztalásra invitálják a felhasználót – felületet teremtenek egy sajátos, személy és tárgy kapcsolat kialakításához.
Milyen technika és anyaghasználat áll hozzád a legközelebb? Van olyan módszer, amivel a leginkább szeretsz dolgozni?
Az alkotás folyamatában azt a rövid pillanatot tartom a legizgalmasabbnak, amikor egy dologban felismerem a lehetőséget. Ez nem tudatosan generált helyzet, ezt kapom, és ezután döntöm el, hogy hova, meddig viszem el. Ez az érzés visszarepít a gyerekkorba, amikor még minden új, és a felfedezés a legnagyobb kaland: ez egy olyanegy mikrokörnyezet, amelyben az egyszerű dolgok is varázslatosak.
A kerámia világán belül a porcelán, mint alapanyag nyűgöz le a leginkább. A vele járó kihívás, az anyag nemessége és tisztasága. Kísérleti jellege inkább önismereti szintű: türelemre és alázatosságra van szüksége az alkotónak hozzá.
A legújabb Era tárgycsalád megalkotásánál mi inspirált, itt mi volt a kiindulópontod?
Az objektek kialakulásának folyamata az előbbiekben említett gondolatok összessége. A holland munkahelyemen gyakran készítettem szilikon öntőformákat bonyolult darabok készítéséhez. Ezeknek nyílásait pengék segítségével alakítottam ki. Ekkor figyeltem fel a kézmozdulatokat leképező, íves metszetek esztétikusságára és az így kialakuló fényjátékra. A mozdulatok irányával és a nyomás mértékével nyílt meg a felületi kísérletek széles lehetősége. Később a hulladéknak minősített szilikondarabokat megőriztem és elkezdtem faragni azokat. Közben megfogalmazódott bennem az, hogy hogyan ültessem át anyagba ezeket a felületeket, amihez a porcelánt találtam a legmegfelelőbbnek.
Az alkotás ideje egybeesett a vírus megjelenésével, ami többé-kevésbé mindenki mindennapjait és élethez való hozzáállását átalakította. Ez a helyzet egyértelműen befolyásolja az otthon töltött idő minőségét, ami megegyezik a minket körülvevő térrel és a benne elhelyezett tárgyak jelentőségével, mind eszmei, mind esztétikai szempontból. Ennek a korszakváltásnak a tanulmányozása inspirálta a tárgycsalád elnevezését.
Mi a következő lépés, mik a jövőbeli terveid?
Szeretném, ha sajátos alkotói folyamatom kiegészülne több olyan megkereséssel, ahol mások elképzeléseire is kell reagálnom, legyen szó projekt alapú együttműködésről vagy kollaborációról. Itt felerősödik a tervezés szerepe, amit jóleső kihívásként élek meg: a csapatmunkából mindig sokat tanulok. A vírushelyzetnek köszönhetően ebből kevés valósult meg, így remélem, a jövőben több ilyen helyzetet tapasztalok majd meg. Továbbá szívesen kipróbálnám magam az installációtervezés területén is, és nagy terveim között szerepel egy önálló, bemutatkozó kiállítás építése, ahol főszerepbe helyezném az Era tárgycsaládot.
Anett hamarosan tervezi saját webshopjának elindítását is, ahol kedvünkre válogathatunk a sajátos tárgyak közül. Addig is nézzetek szét a Garden Studio polcain, ahol szintén megtalálhattok és beszerezhettek néhány darabot.
Fotók: Hencz Péter
Virágkompozíciók: Spielmann Lili
Sáfrán Anett | Web | Instagram
Az örök kísérletező Iamyank | Hype X WONDEREST
Kortárs képzőművészet egy hálózatkutató szemével | Interjú Janosov Milánnal
