Saját kemence híján Botos Balázs korábban más tervezőkhöz kéredzkedett be bérégetésre, de mostanra megtalálta azt a partnert, akivel egymást segítve folyhat a közös munka. Ő Mihály Gyula szilikátipari tervezőművész, és az ő nem mindennapi műhelye, ahol az öntőformák mellett sok más kincs is akad. Lássuk!
Bár a „Tervezők és gyártók” előző részeiben zömmel olyan párosokat mutattunk be, ahol egyértelműen különválasztható designer és kivitelező feladatköre, most egy olyan duóról lesz szó, akik kicsit más felállásban, de annál nagyobb egyetértésben dolgoznak együtt. Botos Balázs formatervező és Mihály Gyula szilikátipari tervezőművész szimbiotikus kapcsolata a bizalomra és a szakmai alázatra épül: Balázs saját márkáját építi, ennek során nemcsak Gyula kemencéjének, de mesterségbeli szaktudásának is hasznát veszi, Gyula pedig a különféle típustermékek gyártásakor számíthat Balázs segítségére.
A Rákóczi térhez közeli Víg utcában vagyunk, Balázsék lakásában, itt születnek a Balázs Botos Design porcelán tárgyai, de a befejező műveletek már Gyulánál zajlanak. A repertoárban különféle tárgyakkal – gyűrű, bross, nyaklánc, csésze, késélező, vázák – találkozhatunk, amelyek hol puritán fehérségükkel, hol élénk színükkel ragadják meg a tekintetünket. Ami még sok esetben közös bennük, az a humor: az egyik bross kollekcióban kézzel rajzolt, ijesztően vicces, a Tim Burton-filmek világát idéző arcok köszönnek vissza, de akad például fánk alakú gyűrű is.
Balázs „Rocky” vázája kapcsán joggal tehetjük fel a kérdést: „Ez mégis hogyan készült?”. A váza valóban úgy hat, mintha a tervező vésővel esett volna neki: a porcelán tárgyaknál megszokott sima, hófehér felület mellett itt egy szokatlan, rusztikus kiképzésre lehetünk figyelmesek. Részint igaz, hogy véséssel készült, de nem a tárgy közvetlen felületén történt mindez: Balázs előbb elkészíti a mesterdarabot, amiről aztán mintát vesz, majd a későbbi darabok előállításához ezt a gipsz öntőformát használja fel újra és újra (közelről is megfigyelhettük, ahogy Balázs a „Rocky” vázák mini verzióját önti, majd bontja ki a formából).
„Az anyag adott, ahhoz alkalmazkodnod kell: egy összeépített kerámia esetén kevesebb a tervezés, de egy öntőforma esetében oda kell figyelni a részletekre” – meséli Balázs. „Az öntést azért szeretem, mert egy jól reprodukálható dolog. Szeretem azt, hogy tudok sorozatban gondolkodni. Persze, így is mindegyik darab egy kicsit más, hiszen öntést követően még belenyúlok, belefaragok: például eltüntetem az öntési varratokat. Szóval annak ellenére, hogy öntött, mégis mindegyik egyedi tud maradni.”
„Az ékszer az egy nagy szerelem” – vall őszintén Balázs, aki formatervezőként szerzett diplomát, de ötvös végzettsége is van. A porcelánba az egyetem alatt szeretett bele, s a mai napig szívesen marad ennél a matériánál, de mostanság, ahogy mondja, ismét visszatért a fémes irányhoz (legutóbb például „rozsdás” fém reszelőket nemesített brossokká). „Szeretném úgy kombinálni a két anyagot, a két szakmát, hogy azok szervesen illeszkedjenek egymáshoz” – mondja.
Balázs is azok közé a tervezők közé tartozik, akik valódi „mindenesek” a saját márkájukon belül. A brand Instagram és Facebook felületeinek menedzselésével is ő foglalkozik, a tárgyfotók is itt készülnek a korongozó mellett – a képek készítésébe Balázs párja, Harsányi Hajnalka is besegít. Most a weblap elindítását tűzték ki célul – bár az Etsy-n történő értékesítéssel alapvetően meg van elégedve, azt ő is látja, hogy itt az ideje szintet lépni egy saját weboldallal. Balázs azt is elárulta, hogy nemsokára családi vállalkozásba fordul át a márka, amikor is a Hajnival közösen készített tárgyakkal bővül majd a kínálat, és a feladatokat is meg tudják egymás között osztani. A folyamatok java része tehát itt történik, de a kiégetéshez Gyula műhelyébe kell szállítani a darabokat (a „bepucolás”, vagyis a tárgyak tisztítása, a mázazás, illetve az aranyozás is ott zajlik).
Balázs és Gyula 2019 nyarán találkoztak: akkor még csak egy egyszerű bérégetésről volt szó. Balázs abban az időben egy budaörsi iskolában tanított, és zömmel más tervezők – Lublóy Zoltán, Kontor Enikő – műhelyében égette ki az általa tervezett porcelán tárgyakat. Gyula műhelye azonban itt volt a városban, nem kellett messzire mennie, csak a Csángó utcáig. Balázs idővel előhozakodott azzal, hogy esetlegesen a munkában is segítene neki – Gyula igent mondott, Balázs pedig a tanítást maga mögött hagyva beállt mellé a műhelybe, hogy együtt készítsék más tervezők sorozatgyártható kerámia tárgyait, illetve teljesítsék azokat az egyedi megrendelői kéréseket, amik például filmes projektek kapcsán futottak be Gyulához.
Gyula jó kapcsolatot ápol a kerámiagyárakban dolgozó kollégákkal és a magyar kortárs keramikusokkal is – jártassága szájhagyomány útján terjed, sokan fordulnak hozzá tanácsért. Munkáját a szakmában mindenki ismeri és elismeri, ő maga azonban kerüli a reflektorfényt. Holott egykor nagy figyelem övezte 2007-es diplomamunkáját a MOME-n: ez egy speciális étkészlet volt, amely megváltozott életminőségű emberek számára készült. Gyula a kórházak idősgyógyászati és rehabilitációs osztályain végzett kutatásai alapján alkotta meg az ergonomikus és higiénikus szettet, amellyel 2008-ban a ljubljanai BIO 21 designbiennálén Minőségi Koncepció díjat nyert. A porcelán ét- és pohárkészlet prototípusát Gyula a Zsolnay porcelángyárban készítette el a Hollóházi Porcelángyár részére, de tényleges gyártásba sajnos sosem került.
Azóta, tehát tizenhárom éve dolgozik ebben a műhelyben, ahol a legkülönfélébb kérésekkel fordulnak hozzá. „Én specialista vagyok: engem olyan munkákkal keresnek meg, amiket más nem tud megcsinálni. Vagy a munka sebessége, vagy a munka minősége vagy a kis darabszám miatt keresnek engem”– meséli Gyula. Nemrégiben egy olyan külföldi filmes produkció kapcsán kérték fel munkára, ahová két hét alatt kellett Gyuláéknak legyártaniuk egy komplett kollekciót (nagyjából százötven tárgyat!), ami a filmben szereplő keramikus sajátjaként jelenik meg.
Az aprócska műhelyben, ebben az első látásra kaotikusnak tűnő miliőben nem csak a különféle tervezők öntőformái sorakoznak – Gyula személyes tárgygyűjteményének egy-egy darabja is előbukkan itt-ott. Sokáig nem is mertünk rákérdezni a régi biciklitárcsák és réz kelyhek közelében pihenő festmény eredetére, de mint utóbb kiderült, az bizony egy eredeti Moholy-Nagy (de erről majd egy másik alkalommal bővebben is mesélünk – a szerk.).
Egy-egy kerámiatárgy élete ezen az 1952-ben készült esztergapadon kezdődik, itt születnek – a már kész műszaki rajzok és sablonok alapján – a tényleges modellek: a megszilárdult speciális gipszmassza felkerül a gépre, a motor működésbe hozza a forgó szerkezetet, Gyula pedig a különféle végű késekkel alakítja ki a tárgy végleges formáját.
Balázs és Gyula a különféle munkafolyamatokon testvériesen megosztoznak, együtt kísérleteznek vagy épp gőzerővel öntenek, égetnek és mázaznak, mikor mire van szükség. Lényegében mindegy, hogy egy Balázs Botos Design darab, vagy egy egyedi megrendelés hagyja el a kemencét, a lényeg, hogy a végeredmény a lehető legmagasabb minőségű legyen.
Fotók: Mohai Balázs
Balázs Botos Design | Facebook | Instagram
Büfé #10 – Felvágottak, húskészítmények
Lengyel típusházak inspirálta faház
