Beleharapni egy paradicsomba, ami szabad földön termett, és amit nagy gondossággal vettek körbe palánta korától kezdve, egészen más élményt jelent, mint megkóstolni valamit, ami a világ túlsó feléről, kamionokban érkezett. A kemény munka, a gazdálkodásra fordított idő és energia megtérül, de vásárlóként hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, mekkora kincs is van a birtokunkban. Jó, ha van, aki felhívja erre a figyelmet – Behind the scenes-sorozatunk ötödik részében Horváth Boldizsárt, a Farm2Fork tulajdonosát kerestük fel.
Ha valaki azt mondja, „termőföldtől a villáig”, talán nem sok jut eszünkbe. Ha az hangzik el, „Farm2Fork”, máris megváltozik a helyzet – ha máshol nem, termelői piacokon, csomagolásmentes boltokban vagy éppen fenntarthatósággal, hazai termelőkkel foglalkozó cikkekben találkozhattunk a kifejezéssel. Bár a márka sikere egy nagy és jól működő csapat összefogásának érdeme, sehol nem lenne a vállalkozás az alapító nélkül: Horváth Boldizsár ugyanis fáradtságot nem ismerő, lelkes képviselője annak a missziónak, amit a magyar biogazdálkodás jelent.
„Kerestem valamilyen témát, amiben van potenciál, akár Európában is. Aztán a semmiből belecsöppentem egy közegbe, ahol érték volt a termény, és az is, aki termelte. Ez felnyitotta a szemem, hogy nem az egyén számít, ha van közös cél.”
Boldizsárt alapvetően a természetfotózás területe érdekelte, sokat járta az erdőket és mezőket, de pusztán praktikus okokból választott agrár pályát. A környezetgazdálkodás területein belül elsősorban olyan dologgal szeretett volna foglalkozni, amiben van üzleti potenciál is – mint például a megújuló energiaforrások. 2012-ben azonban tanulmányúton járt Angliában, ahol megismerte a helyi biogazdálkodás világát: itt egyfajta szövetkezeti rendszerben működtek a termelők, kölcsönösen segítve egymást. Ez óriási hatással volt rá. Bár korábban is gondolkozott azon, hogy legyen saját farmja és gazdálkodjon, itt megértette, hogy valóban előre haladni és értéket teremteni csak együtt lehet.
Hazatérve gondolkodóba esett, hogyan tudna segíteni a magyar gazdáknak. A világháborúk utáni kollektivizálás, a termelőszövetkezet rossz emléke fájdalmas nyomot hagyott itthon, ezért érthető okokból, sokan ódzkodtak ilyen társulástól. Pedig a célja a közösségépítés és nem a saját javak elvétele volt, méltányos hozzáállással, ezért szépen lassan egyre többeket győzött meg arról, érdemes elindítani a párbeszédet. Egy rövid németországi kitérőt követően a Csoroszlya Farmnál állt munkába, miközben folyamatosan gyűjtötte a kontaktokat. (Közben persze tanulmányokat is végzett, a mesterdiplomáját is a farm-to-table témájával szerezte.) Azzal spekulált, hogy először a rendszeren kell változtatni, utána lehet elég hatást gyakorolni egyéni szinten is, ezért szó szerint házalni kezdett, ismeretlenül, fiatalon, top éttermek vezetőinél és séfjeinél.
„Azt gondoltam, ha megmutatom a hazai zöldségek, gyümölcsök mögötti értéket, a remek minőséggel együtt elég meggyőző ereje lesz. De ehhez maximálisan felkészültnek kellett lennem.”
Meglepő volt számára, hogy nagyon sok pozitív visszajelzést kapott már a kezdeti időszakban is, 2019-ben, például Pesti Istvántól vagy Szulló Szabinától, akik a szakma megkérdőjelezhetetlen kiválóságai. Tudta, hogy csak egy esélye van mindenkinél, ezért mindenkiből „felkészült” és úgy fogta fel, mint egy vizsgahelyzetet. Az alapossága és szakértelme hitelessé tette, így szépen lassan elindultak az együttműködések, először különböző burgonyafajtákkal. Aztán ahogy a mesében a gonosz, jött a járvány, az éttermek bezártak és B-tervre volt szüksége. Bár a lakossági értékesítés idegen volt számára, belecsapott – elkészítette a weboldalt, kommunikálni kezdett a nagyközönség felé is, különböző helyekkel került partneri szerződésbe, mint például a Ne pazarolj csomagolásmentes bolt. Tudta, hogy a túléléshez több lábon kell állni, de a terv bejött: egyre többen éltek a rendelés lehetőségével.
„Minden transzparens volt. A vásárlók számára egyrészt edukáció volt az üzenetünk, támogathatták a hazai termelőket, és jó minőségű, egészséges termékeket kaptak, akár az ajtajuk elé. Sokat jelentett ez akkor mindenkinek.”
Minden termék különböző feltételeknek felel meg: kizárólag szezonális és lokális zöldségeket, gyümölcsöket forgalmaz, hazai termelőktől begyűjtve, külön fókusszal a bio terményekre. A csomagolás és a szállítás is környezettudatos módon történik, az együttműködés pedig fair-trade, hiszen a célja nem a kizsákmányolás. Fontosnak tartja, hogy a lehető legközelebbről érkezzen minden a budapesti „elosztóközpontba”, ezért az ország másik feléről nem is feltétlenül dolgozik gazdákkal. A kínálat így is széles, hiszen a 90 fajta hazai paradicsom vagy akár 200 fajta szőlő közül sok a kosárba kerül, megmutatva a magyar földek gazdagságát.
„Nehéz idők jönnek, de kitartok amellett, ami érték: tudatosság, szezonalitás, fenntarthatóság. Ahogy eddig, úgy továbbra is küzdök a hazai termelőkért.”
Az évek során komoly logisztikát épített fel – Boldizsár jelenleg kb. 50 termelővel dolgozik együtt, heti két kiszállítással. Van, aki elhozza az árut, máskor ő vagy a kollégái mennek érte, a fotózás időtartama alatt is folyamatos volt a telefonálás és a jövés-menés a bázison. Az sem riasztja meg, ha valaki különlegességet kér, előfordult például, hogy valamelyik hazai fine dining étteremnek fenyőrügyet vagy bébikukoricát hajtott fel. Persze a mostani bizonytalanság őt is érinti, de azt gondolja, ha az ember szívét-lelkét-erejét teszi valamibe, annak a sikere kézzel fogható lesz. Bár fogynak a termelők és a termények, az üzemanyagárak, rezsiköltségek, klímaváltozás pedig súlyos terhet rónak mindenkire, amíg a föld terem, ő itt lesz, és harcol, hogy ami az asztalra (és a villánkra) kerül, csodával ajándékozzon meg a mindennapok viharában.
Farm2Fork | Web | Facebook | Instagram
Fotók: Gaál Dani
Niklas Paschburg – A hangok alkimistája
Japán minimalizmus és street food bár elegye: íme, a CUDO!
