A kontextus megteremtése, a tervezési folyamatra és részletekre való gondos odafigyelés társul a Prágában élő és alkotó Jiří Krejčiřík munkáiban. A cseh tervező multidiszciplináris módon közelíti meg a tárgyalkotást: sajátos formanyelvében összefonódik a design a művészettel, valamint a múlt a jelennel. Az ilyen módon létrehozott bútordarabok, világítótestek és belsőépítészeti elemek végül gyűjtői darabokká válnak. Interjú!
Jiří Krejčiřík már fiatal kora óta előszeretettel töltötte szabadidejét rajzolással, így hamar egyértelművé is vált, hogy művészeti vonalon szeretne továbbtanulni. Mivel a családjában senki nem volt képzőművész, végül egy sokkal gyakorlatiasabb szakot választott: középiskolai évei alatt bútortervezést és -kivitelezést tanult. A négy év alatt azonban kissé egyhangúvá vált számára, hogy csak egyetlen egy anyaggal, a fával dolgozott, így egyetemi tanulmányai alatt a terméktervezés szakterületébe merült el. Mindeközben a képzőművészet továbbra is fontos maradt számára, azonban akkoriban még nem találta meg a módját annak, hogyan kapcsolja azt össze a formatervezés világával. Ezen magatartás kialakításában nagy hatással volt rá a koppenhágai Dán Királyi Képzőművészeti Akadémia, ahol hat hónapot töltött.
Több megközelítés is létezik arra, hogy mitől válik egy tárgy gyűjthetővé: egyesek szerint azok kérdéseket vetnek fel, véleményt formálnak vagy innovatív módon nyúlnak a felhasznált alapanyagokhoz. Munkád során számodra mit jelent a gyűjthető vagy más néven collectible design?
Munkáim célja az önkifejezés. Olyan tárgyakat igyekszem megalkotni, amelyek hitelesek: az önkifejezés hitelességét adják át. Továbbá nagy rajongója vagyok a művészet- és építészettörténetnek, amit gyakran használok kiindulópontként. Munkáimat egy egységes vizuális nyelv jellemzi, amely kortárs módon fűzi össze a történelmet és a kultúrát. Az általam tervezett bútorok, világítótestek és egyéb tárgyak gyakran utalnak egy bizonyos korszakra vagy személyiségre a múltból. Mindemellett ezek mind limitált példányszámban és kézzel készülnek helyben, Csehországban. Meglehetősen szerencsés vagyok a megrendelőimmel kapcsolatban, mivel leginkább korábbi munkáim miatt keresnek meg, így sokszor nyitottak a szokatlan designmegoldások felé.
Mit gondolsz a forma és a funkció kapcsolatáról: egy gyűjtői designtárgy megalkotása esetében van-e sorrend? Mi kerül előtérbe: az esztétika vagy a funkcionalitás?
Mindkettő fontos, de nem ez az egyetlen módja annak, hogy megértsük a designt. A megbízásos munkáimnál inkább a funkcióra, azonban a független projektjeimben a koncepcióra és a vizuális önkifejezésre támaszkodom. Ezen két különböző megközelítés összeolvadására jó példa az Ultramarine lépcsőfal, amit egy csehországi magánlakásba terveztem.
Egyes gyűjtők olyan kortárs designtárgyakat keresnek, amelyek designtörténeti utalásokkal rendelkeznek. Szoborszerű dohányzóasztalaid formavilágában kifinomult módon találkozik a múlt és a jelen: mit kell tudni az Eclecticism kollekciódról?
Eclecticism bútorkollekciómban, ahogy elmíted is, a történelem és a jelen viszonyát kutatom. Minden egyes darabot egy adott stílus vagy mozgalom inspirált, és egyúttal egy bizonyos személyiségre is utal, aki szorosan kapcsolódik az adott korszakhoz. A dohányzóasztalok különböző galériákban és magángyűjteményekben vannak kiállítva Európa-szerte: az egyik, Odyssey elnevezésű asztal, amit Josip Plecnik szlovén építész esztétikája inspirált, tavaly óta a brünni Iparművészeti Múzeum állandó gyűjteményének a része. Mindemellett ezek az asztalok meg is vásárolhatók: az egyes darabok megrendelésre készülnek a potenciális ügyfelek számára, akik eredetiség igazolást is kapnak.
A hagyományőrzés más formában is jelen van a munkádban. A cseh üvegkészítés nagy hagyományokkal rendelkezik és az egyedi üvegtárgyak a te portfóliódban is megtalálhatók.
Igen, a történelem vagy hagyományok mellett az is inspirálóan hat a munkámra, ha időnként válthatok az anyagok között, amelyekkel dolgozom: minden anyagnak teljesen más tulajdonságai vannak, így másképp is kell azokat megközelíteni. Izgalmas számomra ez a felfedezői magatartás és kihívás. A saját projektjeim mellett szabadúszóként is dolgozom Rony Plesl üvegkészítő stúdiójában: így jutottam el ehhez a médiumhoz.
A Heritage/Contemporary (Örökség/ Kortárs – a szerk.) című kollekcióm témája a régi és az új, valamint a hagyományos és a kortárs szembeállítása. Az egyes darabok upcycling (újrafelhasználás) módszerével készültek: hagyományos kézzel csiszolt, valamint új kézzel fújt üvegtárgyakat társítottam, így tulajdonképpen minden tárgy egyedi, amelyeket nem lehet reprodukálni. Az egyes újrafelhasznált üvegelemeket régiségboltokból és üveggyűjtőktől szereztem be, majd minden darabot homokfúvással helyreállítottam és ezeket az általam készített, kézzel fújt darabokkal kombináltam, amelyeket kifejezetten az egyes tárgyakhoz terveztem. A kollekció célja a kifinomult harmónia elérése volt: nem a minimalista redukcióra való törekvés, hanem sokkal inkább a sokféleség, összetettség és feszültség megteremtése – olyan formák és kompozíciók létrehozása, amelyek egyébként nem jellemzőek az üveg világára. Az üvegtárgyak segítségével pedig azt is vizsgálom, hogyan reagál az észlelő az általa eddig nem ismert esztétikára, és az hogyan változik az idő múlásával.
Az egyik legújabb Nouveau bútorkollekciód egy különleges faégetési technikával készült. Az egyes darabokat a 2021-es Párizsi Design Héten mutatták be, valamint olyan rendezvényeken is kiállították, mint a prágai Designblok vagy a budapesti Határtalan design eseményén a Kiscelli Múzeumban, de a pozsonyi Design Hét keretében is. Mi a kollekció háttérttörténete és milyen terveid vannak még vele?
A kollekció inspirációs forrását František Bílek szecessziós művész villája adta. Az alkotó elsősorban képzőművészként volt ismert és a szobrászat, valamint a grafika médiumaiban dolgozott. Azonban saját villáját is megtervezte, annak teljes belső berendezésével együtt: a villa a Gesamtkunstwerk nagyszerű példája, amelyben minden elem zökkenőmentesen kapcsolódik össze egy teljes műalkotássá. Ez vezetett engem is a kollekció megalkotása során a formatervezés és a rajz ötvözésének gondolatához, átlépve az iparművészet és a képzőművészet közötti határokat. Az általam tervezett szoborszerű bútorokat pedig Taja Spasskova képzőművész mintája díszíti, amit a fent említett és az adott korszakra jellemző faégetési technikával martak a bútorok felületére. A limitált bútorkollekcióban nemcsak a forma, de annak mintája is a korszakhoz kapcsolódik. Minden darab kézzel készült, különös figyelemmel a finom részletek kidolgozására, mint a gérvázas illesztések, a fazettált élek és a puha tapintású, matt felületkezelés. A teljes kollekció húsz különböző darabból áll: az általad említett eseményekre eddig hét különböző bútor készült el, így hamarosan a kollekció további darabjait is szeretném megvalósítani.
Megjelenéseidből látszik, hogy gondosan megválasztod, a designtárgyaid hol legyenek bemutatva: munkáiddal neves galériákban és design showroomokban is találkozhatunk. A terveid között szerepel az, hogy egy galéria képviselje majd a munkáidat?
Időről időre kapok ajánlatokat különböző galériáktól, hogy kizárólagosan képviseljék designtárgyaimat. Nyitott vagyok erre a lehetőségre is, azonban még nem állapodtam meg egyikükkel sem: egyelőre nem kizárólagos együttműködésben dolgozom együtt különböző galériákkal Franciaországban, Ausztráliában, Svájcban, Olaszországban, Nagy-Britanniában és a Csehországban.
Lekapcsolták egy holland város fényeit, hogy a csillagos égbolt örökségként jelenjen meg
Virtuális cipőket gyártó céget vásárolt a Nike
