Ha hallottál már a Baťa-cipőről, Zlín városát is ismerned kell: május elején a csehek iparvárosában minden a nagybetűs designról szólt – arról a designról, ami univerzális, magamutogatás és csillogás nélkül. Személyes beszámolónk a Zlin Design Weekről, ahol azt is megtudtuk, hogy bizony, egy zlíni formatervezőnek köszönhetjük a budapesti buszokon felszerelt sárga színű, elektromos jegyellenőrző készüléket.
Le kell szögezzem: elfogult vagyok a csehekkel szemben. Ha designról (s annak megítéléséről) beszélünk, mi, magyarok jó néhány évtizeddel le vagyunk maradva a csehekhez képest. Akarva-akaratlanul, ha Csehországba látogatok, vagy csak csekkolom a legolvasottabb cseh designportál, a czechdesign tartalmait, mindig elfog a mérhetetlen szomorúság („Miért nincsen nálunk ilyen idehaza?”) és a vágyakozás („Bárcsak nálunk is lehetne ilyen!”), hogy aztán bizakodással teli tervezgetésbe kezdjek, vagy megbékéljek a tehetetlenség érzésével. Azt azonban biztosan állíthatom: a cseh designközeg sosem hagyja hidegen az embert – azt sem, aki csak puszta befogadója egy adott kiállításnak vagy eseménynek, azt a személyt meg aztán pláne nem, aki missziójának tekinti, hogy tegyen valamit (még ha a legcsekélyebb mértékben is) a hazai designszcéna jobbá tételéért. Ahogy a tavalyi Designblokról, úgy most a Zlin Design Week eseményről is pontosan ezekkel az érzésekkel tértem haza (a 2021-es Designblokról a Hype&Hyper szerkesztőivel közösen itt írtunk – a szerk.)
Bár csak egy hosszú hétvégét töltöttünk – rögtön a fesztivál első napjaiban – Zlínben, ez az extra rövid időszak is gondolatébresztő volt számomra sok tekintetben. A Zlin Design Weeket (a továbbiakban: ZDW) két évvel ezelőtt fedeztem fel – a weboldalon közzétett videó alapján annyit érzékeltem belőle, hogy ez egy klassz esemény, amit egyszer nekem is látnom kell. Nem csak az ipari épületekre vetített vizuál, a különféle városi tereken felállított design-konténerek látványa nyűgözött le, sokkal inkább az a befogadó közeg, az a sok, csillogó szemű érdeklődő, akit ismeretlenül is egy szempillantás alatt közelállónak éreztem magamhoz.
Nem sokat tudtunk Zlín városáról, csupán annyit, hogy ez a cipőgyáros, Tomáš Baťa nagybetűs öröksége (a baráti társaságból valaki az akkori kor Elon Muskjának nevezte a csehek egykori polihisztor vállalkozóját). És íme az első gondolatébresztő jelenség: a várost felvirágoztató Baťát a legnagyobb tisztelet övezi, akinek egyedülálló emlékhelyet építtettek F. L. Gahura építész tervei alapján 1933-ban. De nem csak ezt a dombtetőn álló funkcionalista épületet kell megemlítenünk, ha Zlín építészeti-urbanisztikai aspektusait vizsgáljuk: a két világháború közötti időszakban 2000 téglaházacskát építtettek a cipőgyár dolgozói számára, amelyek a városszövet szerves részei ma is. Akit behatóbban érdekel Zlín építészeti hagyatéka, annak ajánljuk figyelmébe a Zlin Architecture Manual site-ot, ahol rengeteg hasznos információt találni, angol nyelven.
De forduljunk is rá a ZDW-re, ami szakmai kerekaszta-lbeszélgetésekkel és workshopokkal is várta az érdeklődőket. Egy szombat reggeli panelbeszélgetésen én magam is ott ültem, ami a zlíni kastélyépületben zajlott: a Design KANTÝNA eseményen a cseh ELLE Decoration főszerkesztője, Eva Slunečková és Bára Alex Kašparová, az Artikl magazin főszerkesztője osztottak meg hasznos tanácsokat arról, hogyan érdemes eljárnia egy kezdő designmárkának, ha szeretne bekerülni a különféle médiumok platformjaira. Mint megtudtam, bizony a cseh designegyetemen is van mit fejleszteni a diákok selfmarketingjén, ugyanakkor a feladat nem lehetetlen, hiszen maguk a szerkesztők is kíváncsiak, mi minden történik a designerek háza táján, ezért aztán a következetes kommunikáció, az ízléses formában összeszerkesztett autentikus, informatív sajtóanyagok előbb vagy utóbb bizony célt érnek.
A ZDW kiállításai közül mi kettőt néztünk meg: a zlíni design száz évét bemutató tárlatot („Sto let zlínského designu”), és a Best in Design shortlistjére bejutott tervezők munkáit felvonultató kiállítást. Előbbi kapcsán vált világossá számunkra, hogy a budapesti buszokról jól ismert sárga kis jegyellenőrző dobozt egy zlíni formatervezőnek Ondřej Podzimeknek köszönhetjük (a készüléket 1997-ben tervezte), de láttunk jópár olyan produktumot is, amely azóta már termékként teljesít a piacon (ilyenek például Jan Čtvrtník IKEA-nak tervezett teás kiegészítői 2007-ből, vagy a fiatal Jiří Maxmilián Blšták „ROBIN” fantázianevű madáretetői és -itatói a cseh Plastia cég számára).
A nemzetközi Best in Design pályázat döntőseinek kiállítása is inspiráló volt. Nekünk leginkább Petra Kmošt’áková inkluzív étkészlete tetszett, de örömmel láttuk viszont Kristýna Mikolášková és Tereza Drobná (Mikolášková&Drobná) „Scene” kollekcióját is. A sok tehetséges, harminc év alatti tervező pályamunkája mellett egy sokat mondó feliratra is figyelmesek lettünk: „Instead of portraying Czechness as negotiating between the West and the East, we celebrate it as an integral part of a multifaceted European identity.” (Ahelyett, hogy Kelet és Nyugat közötti állapotként fognánk fel a „csehséget”, mi inkább egy sokoldalú európai identitásként ünnepeljük azt).
A ZDW hivatalos megnyitó ünnepsége, s egyben a Best in Design pályázat eredményhirdetése szimfonikus zenekarral kísérve ugyan, mégis fesztelenül, egyszerre vidám és emelkedett hangulatban zajlott a helyi színházban. A csehekre jellemző laza elegancia mind az est forgatókönyvében, mind pedig az öltözékekben megjelent. Hasonlóan éreztem magam, mint mikor a Czech Grand Design közvetítést néztem (erről korábban itt meséltem – a szerk.), de élőben látni és érezni ezt a lelkesedést és összetartó szakmai közösséget, számomra felemelő élmény volt. Bárki, aki jegyet váltott a ZDW-re, beülhetett a színházi székekbe és a designszakma, a vállalatok, a média képviselőivel, a fiatal pályakezdő tervezőkkel együtt izgulhatott és örülhetett – nem volt elvárás sem az öltöny-nyakkendő, sem a kisestélyi, és a kiváltságosok névre szóló meghívóját sem kellett felmutatnia senkinek (a ZDW idei „Universal Design” mottója ebben a formában is megállta a helyét).
A Police Symphony Orchestra tehetséges zenészei lelkesen játszották többek között Benny Goodman örökzöld „Sing, sing, sing” slágerét és Billie Eilish „Bad Guy” számát is. Wow! Ahogy ott ültem, magamban többször is felsóhajtottam: hol szomorúan („Miért nincsen nálunk ilyen idehaza?”), hol bizakodva-vágyakozva („Bárcsak nálunk is lehetne ilyen!”).
Mindazoknak, akik egy jó hangulatú, tartalmas designeseményt keresnek, ahol önfeledten eltölthetnek néhány napot (haverokkal vagy nélkülük), vegyék fel a jövő évi naptárukba a Zlin Design Weeket (pro tipp: szerezzetek be egy USE IT térképet, amit kifejezetten az ide érkező fiataloknak állítottak össze a helyiek).
Fotó: Zlin Design Week
Twisted – Kifordított ételélmények
Hűsítő finomságok Kelet-Európából | TOP 5
