Lehet-e még innovatívnak lenni egy olyan klasszikus bútordarab esetében, mint a fotel? A Peach Easy Chair pihenőbútor technológiai újításairól Hevesi Annabellát, a Line and Round társalapítóját és a bútor megálmodóját kérdeztük. A vonzóan puha, de a fém nehézségét is hangsúlyossá tévő fotel egyébként Stockholmban debütált, majd Milánóban és Shanghaiban is bemutatkozott. Interjú!
Sokan úgy vágnak bele egy vállalkozásba, hogy van mellette egy mellékállásuk, de ezzel ellentétben Hevesi Annabella és Bella Gábor mindent vagy semmit alapon alapították meg Line and Round tervezőstúdiójukat még 2018-ban. Azóta organikusan, folyamatosan fejlődik a cég, így már olyan projektek fűződnek a nevükhöz, mint például az Operaház műemlékvédelmű közönségforgalmi tereinek új, egyedi bútorai.
Ahogyan Annabella is elmondta, már a diplomamunkája óta foglalkoztatja a tér és a bútor kapcsolata, így alkotói magatartását az adaptív tervezői hozzáállás jellemzi. Ez azt jelenti, hogy minden egyes tervezést egy erős analitikus folyamatra építi, aminek középpontjába a tárgy kontextuális hátterét helyezi. Mint kiemelte, az ülőbútorok állnak hozzá a legközelebb, így nem véletlen, hogy legújabb termékkoncepcióját is ebben a kategóriában alkotta meg. „A Peach Easy Chair jól szimbolizálja saját tervezői gondolkodásmódomat, hogy hogyan viszonyulok úgy általában a kihívásokhoz és a kockázathoz. Sokan nem is gondolnák, de egy ülőbútor megalkotását rengeteg tényező teszi összetett feladattá, így ez az egyik legnehezebb tárgy, amit tervezni lehet” – mutatott rá Annabella. A formabontó bútor egyébként a Magyar Divat & Design Ügynökség által életre hívott design LAB program részeként, a Kárpitos Partner Group együttműködésében öltött alakot, és nemrégiben a Design Shanghai Talents „Best Commercial Product Design” díját is elnyerte. Jelenleg pedig az Elle Decor International Design Awards Hungary egyik jelöltje Az év terméke kategóriában.
Milyen indíttatások formálták a Peach Easy Chair koncepcióját?
Az inspirációforrást az előző kollekcióm, a Dedas bútor tanulságai adták, ahol az egyik kihívást a szivacs formaalakítása jelentette –a szivacs biztosítja a bútor puhaságát, amit általában nagyon körülményesen tudnak formára alakítani. Amikor nekiláttunk a Dedas termékfejlesztésének, mindenkitől azt a visszajelzést kaptuk, hogy a bonyolult térgörbe forma eléréséhez a megoldást kizárólag az öntött szivacs jelentheti, ami magas szerszámköltséggel jár. Ezzel ellentétben végül sikerült szabott szivacsból kialakítani a Dedas geometriáját, és bár újrahasznosított szivacsot használtunk, a gyártás mégis hulladékkal járt, valamint a szabott szivacs formai korlátokat eredményez.
A Peach esetében az foglalkoztatott, hogyan lehet az egyébként eredendően sík, tömbszerű szivacs formáját – kihasználva annak alaptulajdonságát, a rugalmasságot – torzítással úgy alakítani, hogy az ergonómikussá és kényelmessé váljon. Ezáltal pedig egy gazdaságosabb és fenntarthatóbb gyártási modell létrehozása volt a cél, ami nem csak műszaki, hanem esztétikai következményekkel is jár. Így arra is törekedtem, hogy a szivacsot mechanikus módon torzító fémidomok visszahassanak a vizualitásra és a bútort karakteressé tegyék.
Míg a tavaly debütált Burnt Geometry kollekció részét képező Dedas ülőbútorcsalád a magyar kulturális referenciákból táplálkozik, addig a Peach karaktere a hetvenes évek olasz designját idézi meg. Mi az, ami inspirál az olasz tárgykultúrában?
Magyarországon azt tapasztalom, hogy van egy erős, a „skandináv design” irányába való elhajlás. A skandináv értékrend hozzám is közel áll, és bár a mi perspektívánkból egy vágyott, elérhetetlennek tűnően magas szakmai színvonalat képvisel, én kicsit kezdtem vele eltelítődni. Talán ezt a kifinomult vizuális kultúrát a valamivel provokatívabb „olasz design” képes számomra meghaladni: a tökéletesre csiszolt arányrendszer megtartása mellett megjelenik benne egyfajta határfeszegetés, mernek bátrak lenni és ezáltal valami pluszt hozzátenni a tárgyakhoz. A Peach tervezésekor ez a kapcsolódás valójában nem tudatos döntés volt – mármint az nyilván nem volt cél, hogy a bútor „olaszos” legyen, ugyanakkor több olasz bútor is inspirált. Ennek eredményeképpen talán a bútor légiessége és puhasága, valamint az azzal kontrasztot alkotó fémelemek kapcsolatot teremtenek az „olasz design” eszmeiségével. Legalábbis számomra ezt igazolja, hogy a külföldi megjelenéseink során is fokozottan érdeklődtek az olasz cégek és tervezők, illetve az Alcovan való bemutatkozás hatására lehetőséget kaptam, hogy Nápolyban is kiállíthassam a munkám.
Mesélj kérlek a Peach tervezési folyamatáról. Hogyan jutottál el annak végső formavilágáig?
Amikor nekiláttam a bútor tervezésének, a műszaki innovációs koncepció már adott volt, de ebből még nem következett egyenesen a forma. Tudtam, hogy tűzőidomokkal szeretném a szivacsot torzítani, és ezáltal kényelmessé és esztétikussá tenni a bútort, de azt nem, hogy ezt formailag hogyan keretezzem.
Tulajdonképpen a szék általános természetével és szerepével kezdtem el mélyebben foglalkozni: azzal, hogy én, mint tervező, mit gondolok magáról a székről. A bútorokra általában úgy szoktam hivatkozni, mint egyfajta „hídra”, átmenetre az ember és a tér között. Ebben az átmenetben több, különböző tervezési terület is megjelenhet, különösen egy kárpitozott bútor esetében. Ahogy az építészettől távolodunk, a belsőépítész, a formatervező, a textiltervező és az esetemben a fém idomok miatt tulajdonképpen az ékszertervező szemlélete is megjelenhet, miközben közeledünk az ember felé – és ahogyan a szék lábától eljutunk a szék palástjáig. Ez motivált arra, hogy a tűzési megoldásomra analógiákat keressek ezeken a területeken. Ilyen analógia például a textiliparban a cipzár és a kapocs szerepe, vagy a bútoriparban a dekorációs célra használt mélytűzés. És ez a gondolat vezetett el az épületek szilárdítására alkalmazott vonóvasak működési elvéhez is. Amikor ez a párhuzam felmerült bennem, akkor döntöttem el, hogy úgy fogom kialakítani a szék formáját, hogy a tűzőidomok azt az érzetet keltsék, mintha rajtuk keresztül csatlakozna a fotel ülőfelülete annak lábszerkezetével. Részben ez az analógia alakította a tűzőidomok ékszerszerű kereszt formáját is, amiket additív technológiával, 3D fémnyomtatással állítottunk elő.
Nem először dolgoztok együtt a Kárpitos Partner Group kárpitozással és bútorgyártással foglalkozó vállalattal, hiszen a korábban említett Dedas is a közös munkátok eredménye.
Az együttműködésünk legnagyobb előnye a Dedas után, hogy már ki tudtunk alakítani egy szakmailag kölcsönösen bizalmas kapcsolatot. A fejlesztői attitűd kevés kivitelezőt vagy gyártót jellemez Magyarországon. A Peach valószínűleg nem tudott volna ebben a formában létrejönni, ha nincs az előzménytörténetünk, mivel akkor a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, mennyire kifizetődő, ha merünk kockáztatni.
A Peach fejlesztése során kihívást jelentett például, hogy a szivacs hordozószerkezetét acélcsővázszerkezet alkotja. Ez a megoldás azért is vetett fel több kérdést, mivel a kárpit rögzítése hagyományosan tűzéssel történik, a fémhez pedig nem lehet tűzni. Így, amikor ezzel a szerkezeti koncepcióval előrukkoltam, ami a Kárpitos Partner Group számára is egy teljesen új megközelítést igényelt, egy alternatív kárpitrögzítési megoldást kellett találnunk. Ennek eredményeként a Peach kárpitját egy huzatként kezeltük, amit cipzárral rögzítettünk. A Kárpitos Partner Group zsenialitása pedig abban állt, hogy a kárpit szabásmintáját sikerült úgy kialakítani, hogy az élvarrások pont ott fussanak, ahol szükséges, belekalkulálva az anyag nyúlását.
Hol tart most a Peach termékfejlesztése?
Eddig három prototípus készült a bútorból, amelyek egyébként nem teljesen egyformák: színben, kárpitban és komfortérzetben is különböznek egymástól. Ez utóbbi elsősorban a szivacs rétegrend függvénye. A szivacs egy cellaszerkezetű képződmény, és a cella mérete és falvastagsága határozza meg a fizikai tulajdonságait, vagyis a rugalmasságának és keménységének a mértékét. Egy ülőbútor gyártásakor pedig különböző típusú szivacsokat rétegzenek, tehát nem egy szivacs okozza azt, amit érzünk, ha helyet foglalunk egy fotelben.
A különböző kiállításokon való megjelenés nagy segítség volt ezen a területen: Stockholmba vállaltan a kétféle különböző komfortot mutattuk be, hogy az emberek kipróbálhassák és tapasztalataik alapján visszajelzéseket gyűjtsünk. Ezt folytattam tovább Milánóban is, így mostanra összegyűlt már egy akkora tudáshalmaz, hogy fel tudjuk használni a termékfejlesztés további szakaszaiban.
A Peach valójában nemcsak egyetlen bútordarab, hanem egy teljes kollekció, a Crosses kiindulópontját is jelenti. Melyek a jövőbeli terveid?
Valójában már elkészült egy másik bútor is, ami szintén a Peach alapelvét követi. A Cross viszont eltérő ülésgeometriával rendelkezik, valamint maga a csomópont is provokatívabb. Részben a kiállítások, részben az online megjelenések tapasztalata, hogy a Peachnél alkalmazott fémidomok hatására az emberek nagyon bevonódnak. Annyira sajátos a megjelenésük az ülőfelületben, hogy az emberek késztetést éreznek rá, hogy kipróbálják a fotelt. A Cross bútornál viszont még hangsúlyosabban alkalmazom ezt az elemet.
A Peach kiegészítőjeként továbbá egy lábtartó létrehozását is tervezem, ami összefügg azzal is, hogy a fotel főleg otthoni felhasználásra készült, de szállodák, közforgalmú terek intimebb lounge részein is jól működhet.
Hamarosan egy újabb, a design LAB keretében megvalósult designtárgy háttértörténetében merülünk el. Addig is a Shape bútorkollekció, valamint a Kilim lámpacsalád termékfejlesztésének kihívásairól olvashattok bővebben.
Fotók: HFDA (Balogh Kata, Rácmolnár Milán)
A kollaboráció, amiről nem tudtuk, de szükségünk volt rá: ZC „BOLESŁAWIEC” x Reserved
Gigantikus lengyel repülőtér épül vasútállomással a Foster + Partners és Buro Happold keze nyomán
