Kifordított ételélményeinket bemutató sorozatunk újabb fejezethez érkezett, amikor fényképek segítségével idézünk fel különböző érzeteket, amelyek bizonyos ételekkel kapcsolatosak. Ebben a hónapban az undor fogalmát járjuk körbe – tarts velünk, ha elég bátor vagy.
Hogy mi az undorító és mi nem, az némely esetben szubjektív döntés eredménye, máskor viszont ösztönös reakció. Az érzelem eredetét már Charles Darwin is vizsgálata: mint rájött, több irányba gyökerezik, egyrészt genetikailag belénk van kódolva, hogy bizonyos, várhatóan veszélyes dolgoktól undorodjunk, valamint felvett viselkedési minta is, nem ritkán rossz élmény hatására. A szervezetünk számára önvédelmi mechanizmus, amivel eltántorít minket attól, hogy mérgező dolgokat fogyasszunk – kutatások igazolják, hogy azok, akik hajlamosabbak az undorra, ritkábban kapnak el különböző fertőzéseket is. Ez különösen a civilizált társadalmakban látható, ahol már van lehetőség elkerülni olyan tényezőket, amelyek betegség forrását jelenthetik (pl. elhullott állatok). Például Covid-fertőzésen átesettek nagy százalékban említették, hogy bizonyos ízektől, illatoktól undort éreztek még hónapokig, de ugyanez igaz a várandós kismamákra is. Ilyenkor az idegrendszerünk (valamint a bél-agy-mikrobiom tengely alapján a bélflóránk) játszik velünk, felvéve az őr szerepét.
Amikor undorodunk, azért az agyunk limbikus rendszere, az amygdala felelős, amely eldönti, hogy jó vagy rossz dologgal találkozunk-e. Amennyiben veszélyt érzékel, kialakul az undor érzet, ami arra sarkall minket, hogy eltávolodjunk a kiváltó dologtól és főleg, hogy ne nyeljük le. Erre fizikailag is reagálunk: érdekes, hogy az undorra adott mimikai reakciónk azon kevés arckifejezések egyike, amelyik úgy tűnik, kultúrától független, tehát univerzális, vagyis evolúciós alapokon nyugszik. Ez a ráncolt orr, nyitott száj és a felhúzott ajkak hármasa, amelyek alkalmazását látássérült, illetve siket személyeknél is megfigyelték. Egymás undorkifejezését értelmezzük is, hiszen, ha látjuk a másik eltorzuló arcát, az nekünk is figyelmeztető jelzés. Azt is kimutatták, hogy az érzet növekszik az arckifejezés használatakor.
Undor és undor között is van különbség, amit a beszéd/írás jelöl – a legtöbb nyelvben van legalább egy olyan szó, amelyet az undor zsigeri fajtájára értünk és még egy, amit a morálisra. Utóbbi az, ami kulturális hozadék inkább, gondoljunk például a használt zsebkendőre, amit Európában teljesen elfogadott a zsebünkben tartani, míg a Távol-Keleten kifejezetten illetlenségnek számít.
Az undor kérdése tulajdonképpen néha egészen ironikus is lehet. A megrágott étel, például a rágó a saját szájunkban teljesen normális, de ha más által látjuk, gusztustalannak tartjuk. Ugyanilyen, amikor egy ropogós dolog puhára ázik – bizonyára mindannyian ismerünk olyanokat, akik gabonapelyhet is csak úgy hajlandóak enni, ha az frissen van a folyadékba öntve. A barnuló zöldségek, gyümölcsök látványánál nagyon hamar kialakulhat bennünk a kellemetlen érzés (pl. az avokádó esetében), pedig a folyamat természetes, oxidáció, az elménk pusztán (túl)véd minket a potenciális kórokozóktól. Az biztos, hogy ha hallgatunk rá, biztonságban leszünk, de néha azért érdemes a tudatos belátást is alkalmazni.
Fotók: Sebestyén László
Forrás: Nosalty, Házipatika, Wikipédia
Magyarországot is beválasztotta az innovációs programjába az MIT
Így néz ki egy jól kialakított kortárs művészeti tér
