A legtöbben szeretik felfedezni az újdonságokat, de néha komfortosabb az, ami ismerős. Amikor tudod, hogy ahová mész, ott nyitott ajtó, jó hangulat, meleg vendégszeretet vár ínycsiklandó fogásokkal, na meg olyan kávé, ami máshol is bizonyított már. Ami olyan, akár egy jó szomszéd – ismer téged, ezért tudja, hogy mennyire lephet meg. A Kecskeméti utcában rögtön tudok egy ilyen helyet: ez a Csemege!
A „csemege” vagy más szóval „közért” a magyar szívnek kedves fogalom – az ötvenes és hatvanas években terjedt el, és olyan élelmiszerüzletet értettek alatta, ami ugyan kisebb mennyiségben, de minden olyan dolgot kínált, amire egy háztartásban szükség lehetett. Szárazáru, pékáruk, felvágottak, tejtermékek, de akár háztartási szerek vagy eszközök is a Belvárosi Közért Vállalat kínálatának részét képezték. Az volt a cél, hogy a boltok működésével biztosítsák a közellátást, illetve példát mutassanak a kereskedelmi módszerek alkalmazására. Ennek az időszaknak elméletben a rendszerváltás vetett véget, a gyakorlatban pedig a nemzetközi üzletláncok elterjedése. A csemege szó ennek ellenére fennmaradt, bár már csak néhány kis lakótelepi boltocska, illetve kopottas cégér őrzi az emlékét napjainkban. Még én is emlékszem ilyenekre gyerekkoromból, a kilencvenes évekből. Talán most az ázsiai diszkontüzletek azok, amik átvették a szerepét, de mindannyian tudjuk, ez nem ugyanaz. Hiányzik a pult mögött álló Ilonka néni, az erősre főzött fekete kávé és a füstölt hús illata, a hűtő zsongása a sarokból, a zacskós tartós tejeken lecsapódó pára, na meg a polcokon sorakozó kakaóporok vagy háztartási kekszek ide-oda dőlő csomagjai. Amennyire retró mindez, éppen annyira megvan a varázsa.
Valahogy ez a vízió fogta meg a feketét, majort, normát és norma/grandot is tulajdonló csapatot, köztük Gerzsenyi Andrást és Gecse Gergőt, miközben a Kecskeméti utcában a zászlóshajó pékség szomszédjában évek óta üresen álló üzlet üvegablaka előtt nap mint nap elsétáltak. „Csemege” – hirdette a felirat porosan, de büszkén, azonban bent még kevésbé volt fényes a látvány. Az elmúlt években karakter nélküli boltként/kocsmaként és a környék melósainak találkozóhelyeként tartották számon, de érezhető volt, hogy már nem húzza sokáig, a járvány pedig valóban végleg betette a kaput. Mivel Andrásék jóban voltak a tulajdonossal, beszélgetésbe kezdtek, hogy milyen lehetőség lenne az egyébként remek környéken lévő bérleményben. Először tésztázót vagy pizzériát akartak nyitni, majd ezt elvetették. Azt is tudták, hogy mivel viszonylag közel van a fekete és a norma is, nem szeretnének ugyanolyan profilt kialakítani, hiszen nem nagyon lenne értelme. Egy biztos pont volt: legyen benne egy Gozney kemence, ami a fő karaktert adja majd.
Teltek a hónapok, lassan formálódott a koncepció, közben küzdöttek az engedélyekért, de persze a járvány és az infláció sem segített. A csapat, főleg Gergő azonban nagyon hitt abban, hogy lehet belőle egy tökéletes találkozási pont, egy hely, ami együtt lélegzik a várossal, ahová bárki bármikor betérhet. Ami kicsit ilyen is, meg olyan is, de éppen ettől szerethető. Fontos volt, hogy a Kálvin tér – Ferenciek tere tengelyével és az Egyetem tér környékével szimbiózist alkosson, de ne akarjon konkurálni az egyre gazdagodó gasztrokínálattal. Végül decemberben nyitott meg a Csemege, és hozott egy kicsit mindenből, ami a szívnek kedves lehet.
A stílus kialakításakor nem válogattak az inspirációk közül, hanem inkább összekötötték őket. Nagyon megkedvelték például a portugál konzervhalas bárok műfaját – itt ne a vésztartalékként spájzba rejtett paradicsomos heringre gondoljunk, hanem olyan prémium, kívül-belül különleges csúcstermékekre, amelyek a tenger legjavát kínálják, legyen az kagyló vagy polip. Aztán ott a natúr borok világa, ami iránt még a nor/ma grandban köteleződtek el – hát az is teret kapott. Persze a specialty kávé vagy a kovászos kenyér sem maradhatott el, ugyanis az étlapot úgy tervezték, hogy ezek vissza-visszaköszönjenek, például egy különböző sajtok és besamel kombinációjában pihenő citromos grillszendvicsben (a fent említett kemencéből), egy croissant mille feuilles-ben, vagy egy pisztáciás tiramisuban.
Persze, ha a délutánig elérhető brunch-étlapot nézzük, vannak csavarok, például a vegán, gluténmentes tépett ördögszekérgombás taco pikáns pestóval és avokádóval, esetleg a házi kimchis omlett. Hétköznap változó ebédmenüt is kínálnak, ahol reflektorfényt kapnak a zöldségek (pl. za’ataros hummusz céklával és édesköménnyel vagy sütőtökkrémleves), csütörtöktől vasárnapig pedig esténként eljön a csipegetés, iszogatás ideje ún. small plate-es fogásokkal, mint a gyertyaként olvadó aromatizált vaj, a csirkés hortobágyi palacsinta vagy a madártej. Emellett tematikus napokat, például túrógombóc- vagy lángos-napot, de borásszal közös kóstolót is szerveztek már.
Talán mindez elsőre túl változatosnak hat, de pont ez benne a szép. Ha megérkezünk az általuk tervezett térbe, ahol indusztriális (de nem túlerőltetetten minimalista) stílus fogad minket, és végignézünk a falon Weiler Péter képein, vagy elmerülünk a deli polc kínálatában, akkor szépen lassan lemorzsolódnak bennünk a gátlások, és elkezdjük magunkat lazán, otthonosan érezni. Ezért gondolom, hogy bár még alakulófélben van, a Csemegének mindene megvan ahhoz, hogy törzshellyé váljon.
Együtt lélegezve a város ritmusával, reggeltől estig, ahol bármit keresel, megleled.
Csemege | Facebook | Instagram
Forrás: HVG
Itt a NASA új űrruhája!
Ma hirdetik ki az Európai Év Fája nyertesét
