Kifordított ételélményeinket taglaló korábbi cikkeinkben megmutattuk a furcsa, bizarr, helyenként undorító ételkombinációkat vagy éppen állagokat. Van azonban, amikor a bennünk lévő ellenállás érzete még erősebb: ezek a különböző ételfóbiák, amikről ismét a gasztrofotózás segítségével gondolkodunk. Mi előre szóltunk!
Mindannyiunk számára léteznek olyan ételek, amelyek láttán borsódzik a hátunk. Lehet ez szimpla idegenkedés egy íztől vagy állagtól, nem ritkán egy berögződött, rossz élmény hatására. Például gyomorrontás után gyakori, hogy valaki évekig rá sem bír nézni arra az ételre, amit a betegsége előtt utoljára fogyasztott. Szintén ismert a várandósság alatti rosszullétek sorozata: teljesen szubjektív ugyan, de vannak olyan kismamák, akik míg néhány ételt kívánnak, másnak a látványától is émelyegnek. Ennek több oka lehet, a reflux kialakulásától kezdve a hormonszint- és a vércukorszint-ingadozásán át a megnövekedett stresszig. Korábban volt olyan vélekedés, mely szerint az anya szervezete így védi magát azoktól az ételektől, amik kárt okozhatnak a babának, azonban ez a feltevés manapság vitatott.
Más esetekben ugyanakkor az ételektől való viszolygás pusztán pszichés eredetű. Ilyen helyzetekben az adott dolog látványa (formája, színe), tapintása, illata szinte azonnal beindítja a reakciót. Ezeket egy bizonyos erősségi szint felett fóbiáknak nevezzük, amelyek komoly problémát jelentenek az abban szenvedőknek. Külön kategóriát jelent, amikor valaki egy-egy ételtől tart – ilyen például a mycophobia, amely a gombáktól való irtózást jelenti, vagy a carnophobia, ami a húsundort jelöli.
Az alektorophobiás beteg a csirkéktől van rosszul, az alliumphobiával küzdő pedig a fokhagymától – ez ugyan mulatságosnak is tűnhet, de érdemes belegondolnunk, hogy aki ilyen fóbiákkal küzd, akár allergiás reakcióhoz hasonló tüneteket is képes produkálni. Ez egyrészt igen veszélyes, másrészt nagyon megterhelő, hiszen míg mondjuk egy allergizáló növényt vagy állatot el tudunk kerülni, ilyen ételekkel nap mint nap találkozunk a boltban, az éttermekben vagy egy óriásplakáton.
Létezik egy átfogó megnevezés is, a cibophobia, amely az élelmiszerektől, étkezéstől való általános félelmet jelenti. Ez már olyan állapot, amely klinikai kezelést tesz szükségessé, mivel a beteg gyakran elutasítja azt, hogy ételt vegyen magához, emiatt táplálásra lehet szükség. Egyénfüggő, hogy kinél milyen típusok esetében válik szét: valaki azoktól az ételektől fél, amiket más készített, más a könnyedén romlandó alapanyagoktól (pl. nyers tojás) tart, de az is előfordul, hogy a fulladástól/félrenyeléstől retteg az illető.
A félelem tárgya lehet a főzés, evés, ételekkel való kontaktus – amint erre sor kerül, erős szorongás lép fel, akár pánikrohamszerű tünetekkel. A kezelés súlyosabb esetben terapeuta segítségével történik, például kognitív viselkedésterápia során, de a meditáció és a hipnózis is hatékony módszer. Enyhébb esetben a szakemberek azt javasolják, hogy a folyamatos perspektívatágítás, az alapanyagok óvatos megismerése segíthet.
Kisgyermekkorban még egy fóbia vehető észre sok esetben, a neofóbia. Ez az új, addig ismeretlen ételek kerülését/elutasítását jelenti – a kicsik sokszor szelektíven étkeznek, mert furcsának tartják, amit nem ismernek. A 4-18. hónap közötti felfedezős időszak („flavor window”) után, amikor mindenre nyitott, az idegrendszer fejlődésével megtanulja, hogy önállóan dönthet, ennek következő lépcsőfoka pedig a dackorszak. Ez a szeszélyesség kihívást jelent a szülőknek, de néhány trükkel lehet segíteni az ételekkel való barátkozást: a közös ételkészítés, ismételt expozíció (azaz többszöri kóstoltatás), a kedves vagy ismerős ízekkel való párosítás mind jótékony hatással lehet.
Fotók: Sebestyén László
Forrás: Édespofa, Mindset Pszichológia, Bio Praktika, Verywell Mind
Innovatív technológiával mentenék meg az építészek a lebombázott ukrán panelházakat
Egy tamperei múzeumban debütált Brad Pitt első szobraival
