Design
A design mindenhol jelen van: legyen szó kortárs építészetről, termékfejlesztésről, művészeti projektekről vagy szolgáltatásokról.
újdonságok
„A legsötétebb éjszaka után is eljön a hajnal” | Debütált a MY THEATRE by Dariia Bila a párizsi divathéten
Az ukrán tervező, Dariia Bila először mutatta be MY THEATRE by Dariia Bila márkáját a párizsi közönségnek a Paris Fashion Week keretei között, március 6-án.
Elindult a Central European Creative Awards közönségszavazása
Nyilvánossá vált a Central European Creative Awards shortlistje, és ezzel együtt a közönség számára is megnyílt a szavazás lehetősége.
Ökológiai újratervezés | Biodesign és a fenntartható divat jövője
A globális divatipart széles körben a gazdaság egyik leginkább környezetkárosító ágazataként tartják számon.
Az asztalról a gardróbba | Story of Tablecloth
A nosztalgia és a kreativitás fúziójában elevenedik meg a Story of Tablecloth márka, ahol a régi háztartásbéli terítők új életre kelnek.
A digitális esztétikák körforgása | A Frutiger Aerótól a Corporate Memphisig – és vissza
A csillogó buborékoktól és utópisztikus gradiensektől a lapos vállalati figurákig – majd vissza – a digitális esztétikák ugyanúgy nosztalgikus ciklusokban mozognak, mint a divat.
video
TASTE | Lőrinc Katalin
Az elmúlt évtizedek során számos európai társulatnál megfordult már Stockholmtól Brüsszelig. Lőrinc Katalin a kortárs táncművészet ikonikus alakja, aki nem csak akkor figyel testére, ha koreográfiáról van szó. Két évvel ezelőtt tartott TED-előadásában sokak szemét nyitotta fel azzal kapcsolatban, miért is jó, ha meghalljuk azokat az üzeneteket és jelzéseket, amiket
play
ez is érdekelhet
Belső ragyogás, külső szabadság | Sonia Zander és az odesszai könnyedség ereje
Az odesszai Sonia Zander márka a nőiességet energiaként és mozgásként értelmezi. A SS26-os kollekció a belső ragyogás, a szabadság és a csendes, mégis magabiztos jelenlét köré épül.
A Bond-főgonosz, aki megváltoztatta London látképét
Kevés építész mondhatja el magáról, hogy a neve egy James Bond-főgonosz karakterében él tovább. Goldfinger Ernő esetében azonban a popkultúra és az építészettörténet furcsa, már-már ironikus módon csúszik egymásba.
